Te népednek nemes reménsége!
Idvez légy, mi megtérésönknek
Bizon doktora és apostola!
Idvez légy, minden szentségnek
És igazságnak fényes tiköre!
Te miattad hittönk Krisztus Jézusban,
Te miattad idvözölünk es Krisztusban.
Kérünk, imádj ez te népedért,
Imádj egyházi szolgálókért es,
Hogy egy ellenség se légyen
Ragadozó ez te néped között.

Nemzeti ünnepünk alkalmá­ból idéztük az „Ave beate rex Stephane” kezdetű antifónát az Érdy-kódex fordításában, amellyel államalapító királyunkra, Szent Istvánra emlékezünk. Ké­sei utódokként ily módon róhatjuk le tiszteletünket annak az ural­kodónak az emléke előtt, aki­nek révén Magyarország csatlakozhatott a keresztény Euró­pához, és aki 986 évvel ezelőtt a Duna, a Tisza és a Maros közén megalapította a csanádi püspökséget, a mai temesvári egyházmegye ősét.
A történészeknek köszönhetően tudjuk, hogy Géza fejedelem fia 969-ben vagy 970-ben szü­letett és 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el. Egyes szakemberek sze­rint nem véletlen, hogy a ke­resztségben az István nevet kap­ta. A görög Sztephanosz név ugyanis azt jelenti: „koszorú, korona”. Feltehetően az 1000. év karácsonyán Istvánt királlyá koronázták Esztergomban.
A kutatók véleménye megegyezik abban, hogy István uralkodását az ország belső egységének megteremtése, illetve a ke­resz­ténység elterjesztése jelle­mez­te. Ebből kifolyólag külpoli­ti­kájában alapvetően békére tö­re­kedett a szomszédaival. Gizel­lá­val kötött házassága is ezt a célt szolgálta, ezáltal biztosította a békét a Német-Római Biro­da­lommal. A korszak másik nagyhatalmával, a Bizánci Biroda­lom­mal is békés kapcsolatokra törekedett, a pápától kapott elő­jogra támaszkodva pedig orszá­gá­ban a keresztény egyházat is megszervezte. Tíz egyházme­gyét – esztergomi, veszprémi, győ­ri, erdélyi, pécsi, kalocsai, eg­ri, csanádi, váci, bihari – alapított, a falvakban templomokat építtetett. Megalapította a pannonhalmi bencés apátságot, a veszprémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort, felépítette az esztergomi, valamint a székesfehérvári székesegyházat, továbbá az óbudai Szent Péter és templomot. A Szentföldre, illetve Ró­mába igyekvő magyar zarándo­kok számára pedig vendég­há­za­kat építtetett Konstan­tinápoly­ban, Jeruzsálemben, Ravenná­ban, Rómában.
(Szent) István király a korabeli átlagéletkorhoz viszonyítva idősen, életének 69. évében hunyt el.
Az Érdy-kódexben az is meg­található, hogy a haldokló uralkodó a Szűzanya oltalmába ajánlotta országát és népét. Mint ismeretes, a trónörökös Imre (Henrik) herceg fiatalon elhunyt egy vadászbalesetben, így István király egyenes ági leszármazott nélkül maradt. Az említett kódex szerint István így fohászkodott: Ó, mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja es ez világnak megéppöjtő nemes asszona, dicsőséges Szíz Mária! te szentséges kezedben es oltalmad alá adom es ajánlom anyaszentegyházat mind benne való fejedelmekkel es lelki népekkel egye­tem­be, es ez szegén országot mind benne való urakkal es szegénnyel-bódoggal egyetemben, hogy te légy asszonok es ótalmok, es az en lelkömet te szent markodban.
Sipos Enikő