Nagybodófalván ja­nuár 27 – február 3. között került sor az egyetemes ima­hétre. Az első meghí­vott lelkész, Nt. Gáll Zoltán Lugosról a szavak erejére, azoknak óriási rom­boló vagy építő ha­tá­sára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Nt. Hermann Mostert Rebbekka lel­kész, fordító két bodói szár­mazású asszonytest­vérrel érkezett Temesvárról. Igeszolgálatának alap­ját a 145. Zsoltár 8. verse képezte, miszerint „ke­gyel­mes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” A soron következő meghívottunk betegsége mi­att Nt. Csizmadia Fe­renc helyi lelkipásztor tol­mácsolásában hallhattuk a Zsid.13,5 üzenetét a meg­elégedettségről: „Érjétek be azzal, amitek van.” Nt. Gazdáné Mátyus Melin­da lelkésznő Újmosnicá­ról, a Lk.4, 18.-at válasz­totta igehirdetésének alap­jául: „Azért küldött el, hogy evangéliumot hirdes­sek a szegényeknek..” Az igei üzenetet kiemelte, e­gyüttlétünket színesebbé tette az újmosnicai gyüle­kezet férfi dalárdájának ének­lése, akik elkísérték lel­kipásztorukat. Nt. Tóbiás Emőke, Kisperegen élő, de több szórvány, gyülekezetben (Pécska, Nagylak, Szemlak) szolgáló lelkésznő a Jer. 10,1-5.12-16 („Seregek Ura a neve”) igerész alapján fogalmazta meg nagyon gya­korlati és számunkra aktuális üzenetét. Nem a kézzelfogható anyagtól függ a boldogságunk, e­gyedül az Istenhez, embertársainkhoz való hozzá­állásunktól, a földi jövőnk pedig a ránk bízott vi­lág­hoz való viszonyulásunktól. A vendéglelkészek so­rát Ft. Dumitrescu Mihail római katolikus plé­bános zárta, aki térsé­günk­ben szolgál, tehát nem idegen a gyülekezet számára. A kánaáni asszony példája által (Mt.15, 21-28) a kitartó könyörgésre buzdított, mely mindig meg­hallgatásra talál. Vasárnap szokásos módon úrvacso­rás istentisztelettel zárult le az imahét. „Világosságom és segítségem az Úr” (Zsolt 27,1). Ennek a bizonyosságával bátran indulhat ki-ki a maga küz­-delmes hétköznapjaiba.
Csizmadia Cecília