Kiszámíthatóság és lendület

A nyári szünidő végnapjain csak a rekkenő hőség hiteti el velünk, hogy messze még a tanévkezdés. A nyári szünidő utolsó hétvégéje előtt dr. Erdei Ildikóval a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatójával beszélgettünk a múló nyár eseményeiről, az oktatási reform kiszámíthatalanságáról, elvekről és gyakorlati tudnivalókról.

Milyen táborok voltak a nyár folyamán?

A táborokat három csoportban tárgyalhatjuk: a bejárótáborokban évek óta egy jól működő program alapján tartalmas időtöltést biztosítunk azoknak a családoknak, akik nem tudják megoldani a gyermekek nyári elhelyezését, persze a bejárótáborok funkcója az is, hogy olyan készségeket és képességeket fejlesszen, olyan témák iránt keltse fel az érdeklődést, amelyekre a tanév idején nincs lehetőség. A tanévzárástól július végéig 15 ilyen tábort szerveztünk, ezek fajtája függ attól is, hogy kik azok a kollégák, akik vállalkoznak erre a feladatra.

Milyen korú gyerekeknek szervezték ezeket?

Általában az elemi osztályosoknak, ezen belül tábora válogatja, hogy csak az elsősöknek vagy más osztálynak való tevékenységeket kínál, az úszó- vagy a biciklis táborban más szempontokat is figyelembe veszünk. Az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy a nagy érdeklődés miatt el is kell utasítanunk egy-két jelentkezőt, lehet, hogy az iskolabusz nagysága, az uszoda befogadóképessége vagy a éppen az adott tevékenység biztonsága miatt. Noha nem tábor, de a nyáron az óvodások felügyeletét is biztosjtjuk a szülők kérésére. Sajátos kategóriát alkotnak a néptánc- és citeratáborok, melyek között van bejáró is, ám ezekbe kizárólag a különböző néptánccsoportok tagjai járhatnak, ottalvós táborok közül idén is volt több Zoldon is, a magyarországi Vésztőn vagy Lakiteleken. Természetesen vannak olyan táborok, amelyeket nem mi szervezünk ugyan, de a mi gyerekeink is részesei, ilyen a Rákóczi Szövetség hat tábora, az anyanyelvi táborok, a Cultur campbe is kaptunk meghívást, a színjátszóink Székesfehérváron a Vörösmarty Színházzal együtt szerepelnek a táborzárón, tavaly óta Orfűre is járnak a vitorlázni tanuló nyolcadikosaink. Zoldon nyolc tábor működött ezen a nyáron, összművészeti, a diákszínpad tábora, két Talentum-tábor, amelynek hagyománya van már. Örömmel fogadtuk az aradi Mesevarázs két csoportját, amelyeket Bíró Erzsébet meseterapeuta vezetett, ez nyitott volt mind a Temes, mind az Arad   megyei kisiskolások számára. Megpróbálunk átlátható programot szerkeszteni, hogy a jelentkező diákok, ha az egyik táborba nem jutnának el, jelentkezhessenek egy másikba.

A nyár nemcsak a pihenés, hanem a továbbképzések ideje is. Milyen képzéseken vettek részt az iskola pedagógusai?

Nagy közös, szervezett továbbképzés nem volt ezen a nyáron, a tanév végén tartjuk az évértékelőt, amelynek van továbbképző része is, emellett van kollégánk, aki a Bolyai Nyári Akadémián vett részt, két kolléga pedig az Octopus nevű Erasmus programba is felvételt nyert, ehhez tövábbképzés is társul.Van, aki a doktori értekezését védte meg, van, aki sikeresen véglegesítőzött vagy versenyvizsgázott, van, aki az elsőfokú fokozati vizsgadolgozatán dolgozott.

A nyár folyamán megjelent a sajtóban, hogy egy a temesvári USR-t képviselő politikus részt vett a Tusványosi Szabadegyetem rendezvényein, és beszámolt arról, hogy egy temesvári iskola igazgatónője is tartott előadást. Eloszlathatjuk az eseményt övező homályt?

Régi visszajáró vendége vagyok a Szabadegyetemnek, idén két panelbeszélgetésen vettem részt. Az egyikre a Kántor Zoltán által vezett Nemzetpolitikai Kutatóintézet BGA-sátrában került sor, ahol az idei Trendkívüli oktatás nevet viselő kutatásról beszélhettünk, hiszen nálunk is az elmúlt tíz évben a trenden kívül alakultak a számok. A Covid ideje alatt a kutatóknak alkalmuk volt otthoni munkában  adatbevitellel foglalkozni, oktatási térképek készültek a Kárpát-medencei beiskolázási adatok 2010 és 2020 közötti alakulásáról, ezekből kiderült, hogy van néhány olyan helyszín, köztük Temesvár, ahol a csökkenő demográfiai adatok ellenére, sikerült szinten tartani sőt növelni is az iskolábajárók számát. A kutatás majd kideríti, mi az X factor, a döntő tényező ebben. A beszélgetésen jelen volt a Szamosújvári Téka Alapítvány igazgatója, a brassói Áprily Lajos Líceum igazgatónője, Illés Gergely kutatóval vitattuk meg, hogy mi lehet a számok mögött. A másik beszélgetés szervezője az RMPSZ, a pedagógusszövetség volt, itt a pályaorientáció témakörét jártuk körül iskolapszichológusokkal, intézményvezetőkkel.

A tanévnyitó közeledtével az oktatás a közbeszéd kedvenc témájává vált, leginkább az oktatási minisztérium közleményei miatt. Az egyik legvitatottabb kérdés az úgynevezett büntetőszoba vagy fogda.

Bár a sajtóban így híresült el, a szabályzatban nem jelenik meg ez az elnevezés, csak egy olyan teremről, helyiségről esik szó, ahol felügyelet mellett taulhatnak, olvashatnak a tanórákról kiutasított tanulók. Azt is jelzik, hogy minden intézmény majd a saját erőforrásai és lehetőségei szerint dönt ezeknek az  esetleges létrehozásáról, működtetéséről. Két pedagógiai látásmód ütközik itt, hiszen vagy büntetünk, vagy kapcsolatot építünk. A pedagógusok sokféle irányzatot, stílust vallanak a magukénak, de ettől függetlenül, az kétségtelen, hogy mindenki úgy gondolja, a tanóra célja a tanulás. Érdemes lenne arról is beszélnünk hogy az elmúlt évek szabályzatai eszköztelenné tették a tanárokat, vagy jó esetben nem a megfelelő eszközöket kínálták a pedagógusnak. Ez a javaslat megoldás kíván lenni, de szerintem nem jó megoldás. A mi iskolánk számára nem új ez a módszer, talán 2006-ban hallottunk róla először, akkor éppen eszközkeresési szakaszban voltunk. Arizona-szobának nevezték abban a képzési központként is működő pécsi iskolában, meg is hívtunk egy képzőt, hiszen ennek is komoly háttérirodalma van. Mindössze három szabályt kell figyelembe venni: Minden diáknak joga van a zavartalan tanuláshoz. Minden tanárnak joga van a zavartalan tanításhoz. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik jogait.   Voltak benne meggondolandó megoldások, amennyiben az iskola megfelelő segítő szakemberekkel rendelkezik, hiszen ez az Arizona- illetve Töprengőszoba arra szolgál, hogy a sajátos nevelési igényű vagy sajátos helyzetbe került tanuló önismeretben gazdagodjék, megpróbálja átgondolni mi is a gond a viselkedésével. A most megjelent szabályzat viszont szerintem átgondolatlan, félreérthető, a büntetés jelleget emeli ki, így sem a pedagógust, sem a gyereket, sem a szülői közösséget nem segíti. Vannak resztoratív, azaz kapcsolat-helyreállító módszerek, ilyen képzésünk is volt, sőt a szülők számára is tartottunk olyan tanfolyamot, amelyen ezzel a szemléletmóddal ismerkedhetnek meg. A nyílt kommunikáció fontos az ilyen helyzetekben, s tudni kell, hogy sok más megelőző módszer van, mielőtt egy tanuló elkülönítéséről döntenénk, s ezek megismerésére és megismertetésére kellene koncentrálni. Sok tényezőt kell figyelembe venni, elég ha csak arra gondolunk, hogy ha szűk helyen sok a gyerek, már a helyhiánnyal is nő az agresszivitás veszélye. A tantestület csak a beszélgetésünket követően fog tárgyalni erről a szabályzatról, így nem nyilatkozhatom az ő nevükben.

Az oktatási minisztérium javaslatai közt az is szerepel, hogy minden modul végén osztályozzák a magaviseletet. Ebből arra következtethetünk, hogy baj van a fegyelemmel, így próbálnak rendet teremteni. miközben az osztályozás, az értékelés jelentősége csökkent,a viselkedés minősítése előtérbe került, pedig ez  is szubjektív megítélés kérdése.

Valóban nem egyszerű, hiszen generációs különbségek vannak, a mai gyerekeket szüleik más szemlélet alapján nevelték, nem kell bonyolult dolgokra gondolnunk, hanem csak arra, hogy a gyerekek megszokták, hogy megkérdezik a véleményüket, választhatnak a felkínált lehetőségek közül, dönthetnek az őket érintő kérdésekben, hogy milyen ruhát vesznek fel, mit játszhatnak. Az iskolában viszont csak a szünetben van választási lehetőség, órán nincs, hiszen rajzórán rajzolunk, énekórán énekelünk, vagy mindenkinek ki kell nyitnia a könyvét. S ilyenkor sokféle nehéz helyzettel szembesülnek a pedagógusok, amelyekről beszélni  kell a szülőkkel is, kérdés, hogy van-e erre elég idő, van-e elég bizalom, hogy megértessük, hogy nem a tanuló jogainak megsértéséről van szó, hanem szabálykövetésre is meg kell tanítani a gyereket. Az oktatási reform évtizedek óta elindul, megtorpan, megáll, a legrosszabb, hogy kiszámíthatalan a változás, ennek az a következménye, hogy bizonyos pedagógiai elvek mentén megindul a fejlesztés, aztán megreked, a tartalmakat egy irányba fejlesztjük, a módszertant másfelé. A pedagógiában, a pszichológiában megférnek ugyan egymás mellett különböző nézőpontok, de nem mindegy hogy ezek támogatják vagy kioltják egymást.

Ahány iskola, annyiféle, más a szervezeti kulturája, az iskolában tanító pedagógusok egyénisége mind meghatározza, hogy mire van szükség, ezért egy-egy központosított szabályzat nem nagyon segít.

Ne feledjük, hogy volt online tanítás, meg hibridoktatás, az értékelés, a számonkérés gyakorlata megváltozott, a pandémiát követően sokkal több fegyelmi probléma adódott, mire sikerült oldani a szorongást, jött az újabb változás, felszámolták a féléveket, és bevezették az ötmodulos tanévet, s tényleg vannak olyan helyzetek, hogy csak a tanév végén derül ki, hogy egy tantárgyból milyenek a tanuló ismeretei. Lehet, hogy jobb, ha legalább magaviseletből előbb kap visszajelzést a szülő.

A közbeszéd tárgya lett az okostelefon-tilalom is. A Bartók Béla Líceum ebben megelőzte korát, hiszen az V.-VIII.-osok számára már évek óta szabályozzák a telefonhasználatot, ebben a kérdésben sincs egységes nézőpont, hiszen van, aki úgy véli, az okoseszkozök helyes használatát kellene szorgalmazni, mások szerint a tiltás hasznos, hiszen legalább a tanórák idején nem kerülhetnek elő a kütyük.   

A szabályzat általános, tehát minden korosztályt, a líceumi diákokat is érinti. Mi már más főleg magyar iskolákhoz hasonlóan  a múlt tanév második felében bevezettük a „telefonparkolókat”, ami azt jelenti, hogy dobozokban helyezték el a készülékeket. Ha felnőttként megfigyeljük a telefonhasználatunkat, akkor megtapasztalhatjuk, miként osztja meg a figyelmünket a telefon, hányszor vesszük elő ilyen-olyan céllal, lehet, hogy csak az órát nézzük meg vagy a naptárat, az üzenetekről nem is szólva. Az igazság valahol félúton van. A kicsiktől azért nem vettük el, mert a nagyvárosban szülőnek jogos igénye, hogy követhesse a gyerek hollétét, bár sokan használnak már okosórát.A nagyobbak egy dobozba tették le a telefont, de ha a tanár úgy ítélte meg, hogy a tanórán szükség van rá, akkor kivehették és használhatták. A digitális kompetenciákra mind a diáknak, mind a tanárnak szüksége van, de az is biztos, hogy vannak árnyoldalai is, amelyek a személyes kapcsolatok alakulását, a figyelemfejlődését negatívan befolyásolják, hogy a függőség veszélyeiről ne is beszéljünk. Ami igazán fontos, hogy megtaláljuk azt az utat, amelyen eljutunk oda, hogy a 45 perces tanóra a hatékony és reális tanulás ideje legyen.

Az elveken túl az iskola működése a diákok és a pedagógusok meglétén múlik. Milyen létszámú osztályok indulnak ebben a tanévben?

A két előkészítő osztályban 42 tanulónk van, így van még három szabad helyünk az érdeklődőknek, nagyszámú negyediket végzett diákjainkhoz csatlakoztak még újszentesiek, és a városba frissen beköltözöttek közül is került néhány új diákunk. A kilencedikesek közül nem mindenkinek jutott hely a mi iskolánkban, amire eddig nem volt példa, de aki magyrul akar tanulni, annak  van erre lehetősége, hiszen beiratkozhatott a Gerhardinum magyar tagozatára.ami a tanárokat illeti a központosított vizsgarendszer miatt még a vakáció utolsó hetében is lesznek vizsgák, de úgy tűnik, minden területen lesz szaktanárunk. Még nem teljes a névsor, de lesznek új tanáraink is. Mindig nagy öröm, ha volt diákunk tanárként tér vissza, Marossy Boglárka  magyartanár nálunk is vállal pér órát, Serb Tímea az Interkulturális Intézet munkatársaként új módszerrel tanítja majd az interkulturális nevelést.Szomorú szívvel búcsúzunk Baruta Krisztina iskolapszichológustól, aki 2012-től dolgozott nálunk, s örömmel tapasztul meg , hogy milyen gazdag és szerteágazó tevékenységet felölelő munkát végzett, Csata Helga veszi át a munkakörét, aki új kolléga ugyan,de a szülői munkaközösség tagjaként régóta ismerjük. Visszatér a romántanárunk Miclea Gianina.  A legkisebbeknek új angoltanára lesz Laczkó-Dávid Ramóna személyében.

Mit kíván az iskolaigazgató magának az új tanévre?

Kiszámíthatóságot, lendületet, érdeklődő diákokat, lelkes kollégákat és támogató szülői közösséget.