Szeptembertől hatályba lép az új iskolai oktatás megszervezésére és működésére vonatkozó szabályzat (ROFUIP) és a Tanulói Statútum. Miután a szakminisztérium június-júliusban közvitára bocsájtotta, augusztus első napjaiban a Hivatalos Közlönyhöz küldte el a romániai oktatást szabályozó törvényt annak közlése érdekében. Ami azt jelenti, hogy a közlést követően tekinthető érvényesnek a rendelkezés. A Tanulói Statutúmba belefoglalták a nagy vitákat kavaró részt is, mely szerint „azon tanulók esetében, akik magatartásukkal zavarják az órát, a tanár eldöntheti azt, hogy a tanuló az iskola területén egy más helyiségben tanári felügyelet mellett végezzen megfelelő tevékenységet”. Ez az a passzus, amely az úgynevezett „büntetőszobák” létrehozásáról rendelkezik. A minisztérium egy sor feltételt sorolt fel, és megjegyezte, hogy “minden iskola a saját szabályzatába foglalja bele e rendelkezés alkalmazásának pontos módját a meglévő forrásoktól függően”. A fentebb jelzett törvénymódosítás ellen máris til- takoztak a helyi és az országos diákszervezetek. Házunk táján maradva, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) komoly anyagban fejtette ki a rendelkezést ellenző álláspontját.” A MAKOSZ úgy gondolja, hogy a büntetőszoba egyáltalán nem hatékony mód a diákok fegyelmezésére. A törvény bevezetése korlátozza a diákok tanuláshoz való jogát, nem járul hozzá a fejlődésükhöz, nem segít számukra megérteni a viselkedésükkel való problémát, így elveszi a helytelen magatartás korrigálásának lehetőségét.” – hangsúlyozzák a magyar középiskolásokat képviselő tisztségviselők. (Bővebben, itt: https://makosz.ro/miert-ellenzi-a-makosz-abuntetoszobak-bevezeteset/). De az Országos Diáktanács (Consiliul National al Elevilor) is figyelemreméltó bírálatot fogalmazott meg.
Ha a fenti ügyhöz hozzászámoljuk a mobiltelefonok iskolai használatát korlátozó szabályozást is, elmondható, hogy rengeteg kérdést felvető helyzet van.
Európa több nyugati országában évek óta működik a büntetőszobák rendszere (lehet, hogy nem is annyira hatékony eme módszer, ha másutt évek óta kénytelenek működtetni!?), úgy tűnik nálunk is bevezetik, ami laikusként arra enged következtetni, hogy komoly (áthidalhatatlan?) gondok vannak az iskola-tanuló, tanár-diák kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ebben, a szabadosságot piedesztálra állító világunkban, a tanulókra is vonatkozó szabadságjogok nehezen vagy sehogyan sem egyeztethetők össze az iskolai szabályzatban, tanügyi törvényben szabályozott fegyelmezési eljárásokkal. Mert, akárhogy is csűrjük, csavarjuk, magyarázzuk a bizonyítványt, a büntetőszoba kirekesztést, megbélyegzést, pellengérre állítást jelent. A kérdés rendkívül összetett. Gondolkozzunk el azon, hogy mennyi lelki gonddal-bajjal érkezik egy-egy diák az iskolába, hiszen a túlfejlett kommunikációs eszközök által a gyermekek, diákok, fiatalok az erőszak számtalan formájának vannak kitéve, értékítéletük károsodik, lelkiviláguk sérül, ráadásul a hagyományos viselkedési normákat felülírja a szabadosság. Sok minden, például a baráti kör, a családon belüli állapotok is befolyásolhatják a diákok viselkedését. Innen már csak egy tyúklépésnyi a távolság a viselkedési rendellenességekig. A mai világban az oktatók, a tanárok helyzete sem rózsás. Biztos, hogy tanultak konfliktust-kezelő és stresszoldási technikákat, de vajon megtanították a fiatal, kezdő tanárnak, hogyan viselkedjen, amikor egy kiskamasz, mert dühös, természetes egyszerűséggel leköpi? Vagy amikor nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szitkozódik (mert stresszoldásként ezt látja, hallja odahaza…) vagy egyenesen szidja, becsmérli a tanárt? Amikor tudatosan provokálja vagy hergeli a társait a tanár ellen? Feltételezem, hogy óriási önmérséklet szükséges a fenti vagy ezekhez hasonló válságos helyzetek megfelelő kezeléséhez, és akkor nem beszéltünk a tanulók közötti sokféle erőszak megelőzéséről vagy az erőszakos esetek orvoslásáról! Gondolom, hogy vannak szakemberek, akik elméletileg tudják, de biztos vagyok abban, hogy a fenti, – sajnos nem egyedi! – esetekben a gyakorlatban alkalmazni a pozitív fegyelmezés módszerét, iszonyú nehéz lehet. Könnyebb, de nem biztos, hogy hatásos alternatívaként, szeptembertől a büntetőszoba is rendelkezésre áll(hat)! Lehet, hogy érdemes lenne a büntetőszobás világ bevezetése helyett, a pozitív fegyelmezés alkalmazásának lehetőségeivel behatóan foglalkozni. Lehet, hogy az új idők diákjaihoz “méretezett”, új tanítási technikákat kell alkalmazni. Lehet, hogy nem büntetőszobákat, hanem befogadó, egészséges, együttműködő közeget kell teremteni.
Köztudott, hogy a gyermekek mindegyike otthonról “hoz” magával rengeteg jó és számos rossz dolgot, öntudatlanul veszik át a környezetükben érzékelt viselkedési sémákat. Lehet, hogy a büntetés helyett, az egészséges bátorításra kellene áthelyezni a hangsúlyt. Az iskolában és otthon is meg kell érteni azt, hogy nem a büntetőszobák, hanem az együttműködés, elfogadás, a fejlődés, a tálentumok hasznosítása, viheti előre a dolgokat, csak a fentiek mentén haladva érhető el az iskola és a család közös célja: a gyermek jól léte, egészséges lelkivilágú és értékrendű, jó emberré való nevelése.

Makkai Zoltán