Temesvár önmagában is kiemelkedő gasztro-túra célpont a maga félszáz vállalható vendéglőjével, tucatnyi prémium éttermével, ugyanennyi csúcssörözőjével, fél tucat borbárjával és borra összpontosító melegkonyhás helyével.
De ha húzunk egy 100-120 kilométeres sugarú kört a térképen, akkor a legközelebb eső, hasonlóan kiemelkedő város egyértelműen Szeged. Nagyvárad távolabb van, Arad jócskán elmarad Temesvár mögött, Versec nemkülönben, talán még Nagybecskerek tartogat komolyabb izgalmakat.
Markáns Szegeden a csúcsot ostromló „új hullám”, lásd Alabárdos, Katedrális, Kelesztő, igen erős a hagyományos vonal, mint a Öreg Kőrössy, Kiskőrössy, Jobb mint otthon, Sótartó, Fehétói halászcsárda, Fasor, Kiskakas, valahol a kettő között mozog a Concept bistro, a John Bull és a Bistorant, van egy sor prémium söröző, mint a Maláta, Napfény, Sörök Háza, Cirmi, Plebs, s megannyi street food egység a mexikóitól az olaszon át a szerbig, a távolkeleti etnikai konyhák sem hiányoznak, a Buddha bár thai és japán ételeket kínál, a régóta működő Taj Mahal nyilván indiai konyhával várja a vendégeket, tán tavaly nyitott a Memories of India, s alighanem idén a pakisztáni-indiai Khyber.
Szeged pezseg, egyre-másra nyitnak izgalmas egységek, az Emmarozs nevű csúcspékség már három hellyel van jelen a városban, a Rudi és Fickó szépen terjeszkedik, a szemben levő ingatlant is bérli, ugyanezt látjuk a Il Divo esetében, mely szinten a szemben levő teret célozta meg, a debreceni Fekete Bárány idén nyitott Szegeden egységet.
Lássunk most két olyan helyet, mely egészen friss. Az egyik a Vajdaság pub (https://www.facebook.com/VajdasagPUB/), aminek neve persze rávilágít egy sajnálatos köztudat-torzulásra, arra, hogy miközben a Vajdaság egy szerb történelmi kategória, a magyar közhasználatba beivódott, a magyar érdekvédelmi szervezetek többsége (VMDK, VMDP, VMSZ) is így határozza meg magát. Holott mi magyarok, ha nem akarjuk az egységes Délvidék megnevezést használni a szerb elnyomás alatt álló területeinkre, mert abba beleérthető a horvát csizma alatt levő Drávaszög, akkor javasolt a Bánát, Bácska, Szerémség tagolás.
Az italkínálatnak s a dekorációnak szerves részét képezi a Jelen sör, ami persze multitermék. Van viszont Pilsner Urquell csapolva, ami ugyan nem szerb, viszont finom. Lenne még tere az italválaszték bővítésének és a délvidéki irányba való elmozdításának a kézműves sörök terén, hiszen megannyi kisüzem működik itt, Zentán, Nagykikindán, Nagybecskereken, Óbecsén, Újvidéken, Zomborban s nem egy ráadásképpen magyar kézben is van.
S akkor nem szóltunk a magyar borászatokról. Értékelendő, hogy a Gedeon pince izsáki borai mellé a Dukay pince két szerémi nedűjét is választékba vették, s nyilván értjük, hogy az ugyanitt gazdálkodó Maurer Oszkár és Sagmeister Ernő borai nem feltétlenül a pub közönségét szólítják meg, de azért lehetne velük próbálkozni, akárcsak a szabadkai DiBonis borokkal. Van persze Gorki List meg házipálinka Vajdasághub névre keresztelve.
Másik új egység, amit múlt hónapban fedeztem fel, a hajdani Gong pálinkávézó helyén nyílt, az Oroszlán utca és az Oskola utca sarkán, ahol időközben egy olasz konyhát működtető csapat is próbálkozott, sikertelenül. Most Picco Bello Prosecco Bár néven vág bele egy minőségközpontú társaság remek habzó italokat kínálva.
Vannak söreik is, elvégre az is habzó ital, érdekes a választék, nehéz megállapítani, hogy milyen elvek szerint válogatták őket össze, az olasz Peroni van csapon, palackban a francia Kronenbourg, a spanyol San Miguel és görög Mythos. Mondhatnánk, hogy a legfőbb európai habzótermelő országok képviseltetik magukat egy-egy sörrel, de nem, mert a görögöket aligha sorokólhatjuk oda. Sebaj, nem ez a fő téma.
Tízféle Proseccót tartanak többségüket kimérik decire is, van két Cremant (ez a Champagne-on kívül termett francia pezsgők megnevezése), három cava (ez a spanyolok fő pezsgőkategóriája) valamint ötféle Champagne, utóbbiak csak palackra kaphatók. Borkorcsolyaként kérhetünk többek között fokhagymás vajkrémet pirítóssal, arancinit, burratát, kovászos kenyeret szarvasgombakrémmel, sonka- és sajttálat, valamint szendvicseket.
Mi kétféle proseccót kóstoltunk meg, sokkal jobbak voltak, mint a Lidlben és hasonló bevásárlóközpontban kapható termékek, s arra ösztönöztek, hogy legközelebb folytassuk a többi érdekes és izgalmas prosecco felfedezését. Tegyem hozzá, hogy a legnagyobb élmény ebben a műfajban az volt, amikor Valdobbiadenében Maurillio Gobbo borrajongó egyetemi tanár kalauzolt bennünket egy napon keresztül pincészetekben és éttermekben, helyben készült prossecókat kóstolni. A borok helybeni, az ültetvény árnyában való élvezetét nem pótolja semmi, de ha nem akarunk egy napot utazni, hanem a Kárpát-medencében kortyolgatnánk prémium Proseccókat vagy más pazar nedűket a habzó kategóriából, kellemes környezetben, kifogástalan kiszolgálás mellett, akkor erre a Picco bello remek hely.

Borbély Zsolt Attila