VADKELETI ÁLLAPOTOK

A vasúti közlekedés viszontagságairól sokat olvashattunk a vadnyugati történeteket falva, szá­mos filmet láthattunk, ahol a pré­ri rablóbandái vonatokat tá­madtak meg, és fosztottak ki. A vasúti forgalom megindítása u­tán, a kezdeti években a Pest– Sze­ged–Temesvár között is történtek a vadnyugati állapotokat idéző események. Igaz, a vonatot támadók itt nem voltak tolldíszes rézbőrűek, vagy hatlövetű pisztolyt forgató, a mozdonynál is sebesebben nyargaló martalócok, hanem a nagy adók vagy sorozások elől bujdosó sze­génylegények, betyárok, fe­jüket rablásra adó nincstelen pa­rasztok. Akkoriban a Bánság az ezeréves Magyarország délkeleti részén húzódott, ezért adtam e résznek a „vadnyugati” helyett a „vadkeleti állapotok” címet.
Az első vasút elleni támadás 1862-ben történt a Pest–Sze­ged–Temesvár vonalon. Ekkor még nem vonatot támadtak meg, hanem a vasutasok bérét szállító kézihajtányt. A haramiák a Sző­reg és Oroszlámos közötti szakaszt szemelték ki. Téglara­kás­sal torlaszolták el a vasúti pá­lyát. A hajtányt kezelő pályafelügyelő leszállt, hogy eltávolítsa az akadályt. Az őrház mögül vá­szon- és papírálarcos rablók cső­re töltött fegyverrel a pénz át­adá­sára kényszerítették. A vas­uta­sokat az őrház pincéjébe zárták és eltűntek a 3500 forintnyi zsákmánnyal.
A második támadást Csonka Ferenc rablóbandája kísérelte meg. Segítségére volt egy Si­mon József valamikori vasúti pá­lyaőr. A tucatnyi rabló 1865. no­vember negyedikén támadta meg a Báziást este fél nyolckor elhagyó és Szeged irányába tar­tó II. számú személyvonatot. A vonat a temesvári pályaudvaron 23 percet vesztegelt, majd Sze­ged felé indult. A rablók Orosz­lámos és Szőreg között felbontották a pályát, kiemelték az egyik sínszálat, majd elrejtőztek a kukoricásban. A vonat hajnali fél há­romkor ért a helyszínre, ahol a moz­dony kisiklott és le­fordult a töltésről. A poggyászkocsiból ki­ugrott a vonatvezető és egy vas­úti szolga. A rejtekhelyükről előrohanó rablók azonnal lefogták őket, azonban látván a vo­nat­ból leszálló utasok nagy számát, a nem nagy ta­pasz­talattal rendelkező parasztokból verbuválódott rablóbanda megijedt és elfutott.
A harmadik rablást 1868-ban kísérelték meg. Ekkor a Babáj-banda tervezte egy gyorsvonat ki­rablását, de az állomásfőnök ébersége meghiúsította a támadást és a rablók megfutamodtak.
1868-ban szintén Csonka Ferenc ban­dája kísérelt meg egy újabb vonatrablást. A legendás betyárt, Rózsa Sándort már elég öregfiúként, csak hírnevének köszönhetően vették be maguk közé. A rab­lók 1868. november 11-én a Szegedtől nem messze lévő Kis­telek egyik tanyáján találkoztak. Elég tudatlanok voltak, egy lánc­cal akarták kisiklatni a vo­natot. Sikertelenül. Ismételten a valamikori vasutas, Simon Jó­zsef tanácsára aztán egy darabon felszedték a síneket. Elöltöltős puskákkal várták a vonatot, mely­re a tanúvallomások szerint 12 lövést adtak le, majd zsákmány nélkül elfutottak.
A vasútrablásoknak Ráday Ge­deon miniszteri biztos vetett véget. Őt 1868 őszén küldte ki a belügyminiszter a Szeged–Te­mes­vár vasúti szakaszra azzal a feladattal, hogy megtegye a vas­út biztonságát szavatoló intézkedéseket. A belügyminisztérium átiratot intézett a vasúttársasághoz, hogy mindenben támogassa Ráday tevékenységét. A dokumentum a Magyar Országos Le­véltárában található (K 173 1868-9-15166):
„Hivatalból. A cs. kir. szabadalmazott Államvaspálya társulat üzleti főfelügyelőségének Pes­ten.
Az államvaspályatársulat sze­ged–temesvári vonalán feltűnő módon veszélyeztetett közbiztonság helyreállítása tekintetéből szükségesnek látta a belügyminiszter nagyméltósága a leg­erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni, melyeknek foganatosításával gr. Ráday Gedeon belügy­miniszteri osztálytanácsos Úr lőn megbízva, ki is a mai esti vo­nattal halandék nélkül a ve­szélyeztetett vidékre induland.
A belügyminiszter ezen el­határozása felöl oly meghagyással értesítem ennélfogva Czi­met, hogy az államvaspálya ál­lomásfőnökeit nem különben az összes forgalmi személyzetet táv­iratilag értesítse, miképp a ne­vezett miniszteri biztos urat, s a rendelkezése alá adott katonai erőt, a közbiztonság helyreállítására czélzó mindennemű in­tézkedéseiben tehetségeiktől telhetőleg gyámolítsák, minden sze­mély, posta, és tehervonat, nemkülönben az állomásokon lé­tező dressi-nek használatát megengedjék, az állomásokon ne­tán szükségesnek mutatkozó hosszabb tartózkodásoknál a szükséges elővigyázati rendszabályokat alkalmazzák, szóval a miniszteri biztos utasításaihoz, amelyeken csak a közlekedés meg­akasztása nélkül, a menetrendek korlátai között történhetik, szigorúan ragaszkodjanak.
A részletek [olvashatatlan szó] további rendelkezéseit s in­tézkedéseit gr. Ráday Gedeon mi­niszteri biztos úr személyesen és szóval teendi.
Budán, 1868 dec 16. Török”
Ráday Gedeonnak sikerült Szegeden Rózsa Sándort tőrbe csalnia és elfognia.
A vonatrablási kísérleteket 1872. december 24-én tárgyalták. Rózsa Sándort és Csonka Ferencet életfogytiglani fegyházra ítélték.
E vonatrablásokról is, mint annyi másról, számos monda kering. Közismertek Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond le­írásai Rózsa Sándor tetteiről, azonban – bár egy szemtanúi hitelességűeknek tűnnek – e le­írások nem felelnek meg a valóságnak.
Porpáczy Richárd mozdonyvezető, a vasutak történelmének szerelmese és kutatója öt támadást vagy támadáskísérletet tárt fel, melyek Szeged környékén a Pest–Szeged–Temesvár vasútvonalon történtek.
A vonatok elleni rablótámadások Magyarországon rövid időn belül megszűntek. Krúdy Gyula szerint a vasútnak nagy szerepe volt a régi betyárvilág el­tűnésében.
Az első világháború után, az ország szétdarabolását követően a Bánság nagy része Romá­niá­hoz került. Azóta vedlettünk át délkeletiekből délnyugatiakká. A Nagyromániához tartozó vasúton megjelentek a kifinomult módszerekkel dolgozó bukaresti zsebtolvajok, akik nagy sikerrel „dolgoztak” a biztonsághoz, rend­hez szokott volt osztrák-ma­gyar állampolgárok között.
(folytatása következik)