A magyarországi Göcsejben régi magyar gyümölcsfajtákat gyűjtöttek össze a tanya­világból, régi gyümölcsösökből, ud­varok­ból, kertekből, utcákról. Mivel a jó példa ragadós, több székely helységben is megindult a Székely Tündérkert létrehozása, s nemrég a partiumi gazdák is úgy döntöttek, hogy létrehozzák a Partiumi Tündérkertet. Hasonló kezdeményezésre kerülhetne sor a Bánságban is, hiszen nagyon sok gyümöl­csöt, zöldséget termeltek a itteni elődeink is. A nagybodófalvi, Makóról származó telepesek káposzta, paradicsom, bab féléket és más ősi zöldségeket hoztak magukkal. Do­kumen­tu­mokból tudjuk, hogy Temesrékason 1447. november 11-én Magyar János és Katalin 32 magyar forintért szőlőt adtak el. Vajon milyen fajta szőlőt? Az 1890-es években, a telepítések idején, kötelezően lega­lább 20 gyümölcsfát kellett ültetni ker­tenként, de gondolhatunk az eperfákra is. Egy rövid áttekintéssel a következő gyü­mölcsneveket találtam Újszentesen, Bodófalván és Igazfalván: csörgőalma, csíkos alma, cukorkörte, clar alma, meg a bodófalvi Miska-szilva, és a nevezetes Bodnár-meggy, a ritka sárgabelű bodófalvi dinnye, a végvári karvastagságú torma, az óriási fejű, bőven termő mák, meg a kerítés mellé ültetett, s magas fákra felkúszó komló. Majd­nem minden nagybirtokon létezett gyü­mölcsös. Fáiknak nevét, fajtáját kellene felkutatni, és a zöldségeinket is jó lenne a Tündérkertben összegyűjteni. Még jövede­lem is származhatna az okos mentésből, például gyümölcsök, zöldségek, lekvárok, ízek, szörpök, készítésével és értékesíté­sé­vel. Több bánsági szervezetnek kellene vállalni a cél megvalósítását. Gazdaszer­veze­- tek, iskolák, gazdák, lelkészek, tanítók, ta­ná­rok közös munkájára van szükség. Szükség van olyan gazdák, kertészek munkájára, akik felvállalják a kutatást, oltógallyak sze­dését, oltást, gondozást. Értesülésem sze­rint, a megyei gazdaszervezet támogatja az el­képzelést.
Bőlkényi Kiss Károly
ny. mezőgazdasági mérnök, szakíró