Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek, vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek, és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

LÁZÁR MÁRIA

Lázár Mária (sz. Czartoryski, Herkulesfürdő, 1895. ápr. 18. – Budapest, 1983. okt. 1.) színésznő. Édesapja kiewani és zukowi Czartoryski Zsigmond lengyel herceg, édesanyja csíktaplócai Lázár Mária, az ő nevét vette fel művésznévként. Önéletrajzi kötetében így ír: Nekünk az apánk volt Czartoryski, édesanyánk pedig székely: csíktaplocai Lázár lány. Anyai nagyapámnak földbirtoka volt, nyolc gyereket szerzett a gazdasszonyának, aztán elvette feleségül… Apám meg, amit örökölt, elköltötte a Lengyel Egyletben: gyönyörű karácsonyokat rendezett a honfitársainak! A szüleim úgy kerültek össze, hogy apám Lengyelországból Kolozsvárra ment, mint fiatal bőrgyógyász. Anyám akkor már elvált asszony volt, szégyen volt az valamikor, anyám örült, hogy egy koldusherceg elveszi! Jaj, milyen szép volt, milyen édes volt az anyám, és milyen szigorú! Istenem, hogyha föltámaszthatnám! Zongorázni is taníttatott, hogy sajnálom, hogy nem hallgattam rá! Apám bohémebb volt és jóságos… Szüleim Kolozsvárról Bécsbe mentek, onnét Herkulesfürdőre (ott születtem), aztán Budapestre. Nemcsak apám, anyám is bőrgyógyász volt, masszírozni tanult, hercegi házakhoz járt masszírozni… Gyerekkoromban Albrecht főherceggel játszottam, de nyaralni falura jártunk, sose voltam otthon, elmentem játszani a parasztgyerekekkel. Szüleim egymással németül beszéltek, de anyám kedvéért apám megtanult magyarul, s az én anyanyelvem magyar lett. Anyámhoz Pesten sok színésznő járt kezelésre, s addig mondogatták, hogy színésznek való vagyok, míg titokban, apám tudta nélkül, beiratkoztam a színiiskolába.” Első házasságát Ihász Lajos színésszel kötötte 1916. április 15-én Szegeden, a házasságukból két fiuk született. Később elváltak. Egy 1976-os interjúban így nyilatkozott a fiairól: „Ők New Yorkban élnek, mind a kettőnek magyar a felesége, van összesen négy unokám – egy lány, három fiú –, van három dédunokám, most jön a negyedik.” A második férje Burger Antal volt, harmadszorra Kiár András szabolcsi földbirtokoshoz ment feleségül.

Az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte 1915-ben, s Szegeden kezdte pályáját. 1921-ben a Vígszínház szerződtette, ahol 1944-ig rendszeresen szerepelt. 1925-ben a Renaissance és az Apolló Színházban, a Royal Orfeumban, 1926–27-ben a Fővárosi Operettszínházban foglalkoztatták. 1928–1934 között, 1936-ban, 1938–39-ben a Magyar, 1929-ben, 1932–1934 között, 1936-ban, 1938ban a Belvárosi, 1937-ben az Andrássy úti és a Művész, 1941-ben a Madách, 1942-ben az Új Magyar Színházban játszott. 1945-ben a Belvárosi, 1946ban a Madách, 1947-ben a Művész, 1948-ban a Magyar és a Madách Színházban kapott szerepeket. 1950-től 1961-ig, majd 1965-től 1975-ig a Madách, 1959-ben A Magyar Néphadsereg, 1968-ban a Fővárosi Operettszínházban lépett színpadra. 1961–1965 között balesete miatt nem dolgozhatott. Rendkívül hosszú volt a pályafutása, egészen haláláig aktív maradt, jóllehet 1965-ben nyugdíjba vonult. Dekoratív megjelenése, telt orgánuma, eleganciája a „végzet asszonya” szerepkörére predesztinálta, később finom humorával, öniróniájával elmélyült karaktereket teremtett. Fellépett Shaw, Csehov, Molnár Ferenc, Shakespeare, Oscar Wilde, Pirandello – és még sok más szerző – darabjaiban. Királynői megjelenése, eleganciája révén sikereit főleg vígjátékok szépasszony-szerepeiben aratta: Tatár Anna színésznő (Három sárkány), Vera és Olga Komarovszkaja (A 111-es). Híres alakítása Magdolna, Harsányi Zsolt regényének filmadaptációjában. 1945 után is kapott néhány filmszerepet. Sokoldalú színésznő volt, játszott drámákban (Csehov: Három nővér), színművekben (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt), de operettekben is vállalt szerepeket (Bál a Savoyban, Erzsébet).
Filmes karrierje 1920-ban indult egy némafilmmel, majd a 30-as évek közepén kezdett felfutni. Az 1945 előtti filmes alakításainak legkiemelkedőbb darabja Harsányi Zsolt: Magdolna című regényének adaptációjában volt, amelyben negyed évszázadot átívelő asszonyi sorsot elevenített meg. A háború után is több játékfilmben, illetve tévéfilmben láthatták a nézők, de a színházakban is mindig siker és szeretet fogadta. Jellemző volt rá a humor, a méltóság, gyakran játszotta a végzet asszonyát vagy nagyasszonyokat.
Egy évtizeden át a Magyar Színházművészeti Szövetség elnöke. 1962-ben érdemes művész, 1973-ban kiváló művész címet kapott. Szociálpolitikai téren is tevékeny volt, beteg művésztársainak mindig igyekezett segíteni. A háború alatt zsidó származású férjét bújtatta a budavári házukban, amelynek egyik szobáját befalaztatta. Ugyanakkor a ház pincéjében menekült szállást rendezett be üldözött gyermekek részére.
1942-ben jelent meg a Legyünk őszinték c. könyve (Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest), 1999-ben pedig a Jó volt élni (Somhegyi, Velence). Ez utóbbi az Erdélyben töltött fiatal éveiről szól, az ottani arisztokrácia békebeli életéről. 1962-ben érdemes, 1973-ban kiváló művész lett.
1983. október 2-án hunyt el Budapesten. A várbéli Móra Ferenc utcai lakóház (ahol ötven évig lakott) falán márványtábla őrzi emlékét.

Irodalom: Magyar Színházművészeti Lexikon, Főszerkesztő Székely György, Budapest, 1994. // Magyar Életrajzi Lexikon // Földesdy Gabriella: Lázár Mária királynői termete (1895 1983) Kláris Irodalmi-kulturális folyóirat. https://www.teol.hu/cimke/ klaris-irodalmi-kulturalis-folyoirat