Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

SCHÄFFER KÁROLY

Schäffer Károly (Új-Besenyő, Temes vármegye, 1841. május 11. – Temesvár, 1912. május 19.) – tanító, népiskolai igazgató, siketnéma intézet alapító és igazgató, pedagógiai író. 45 éven át szolgálta ügyszeretettel és sikeresen a temesvári tanügyet. A reáliskolában Szegeden tanult (1856–1858), majd a. a pesti tanítóképző növendéke volt (1858–1860), ahol siketnéma- és főelemi tanítói képesítést nyert. 1860–61-ben Mercyfalván (Temes m.) tanító, 1860–61-ben siketnéma tanító Bécsben a cs. kir. siketnémák intézetében és rendkívüli hallgató a bécsi műegyetemen. 1863–76 között községi tanító Temesvárott; 1876-tól fogva pedig a temesvár-józsefvárosi és majoroki/ erzsébetvárosi községi népiskolák igazgatója. 1863-ban létesítette a tornaiskolát, 1877ben a Fröbel-féle gyermekkertet a Józsefvárosban és 1884-ban a Majorokban (a mai Erzsébetváros). Közösségi elköteleződését mutatja a polgári olvasóegylet (1881), a takarék- és előleg-egylet (1883), az iparegylet (1884) alapítása, de zeneiskolát is létrehozott Temesvár-Józsefvárosban. A délmagyarországi tanítóegylet elnöke és a temesvár-józsefvárosi Fröbel-féle gyermekkert alelnöke. A Temesvári Dalkörnek is az egyik alapítója, haláláig védnöke volt.
Temesvári működése idején, vagyis az 1970-es évektől kezdődően alig találni olyan közösségi kezdeményezést a városban, amelynek ne volna aktív részese. A legtöbbet az iskolaügy területén működött. Szervezett vasárnapi rajziskolát, 1873. február 2-án indult és az 1884-es ipartörvény életbe lépéséig, vasárnap délelőtt 10–12 óra között folyt a tanítás a Józsefvárosban az ő vezetésével. (A Belvárosban Dunajszky Henrik, majd 1876-tól Milácsek János, a Gyárvárosban John Ferenc vezette az iskolát.) Az iparostanonc-iskola előkészítő és első osztályai a községi (városnegyedi) elemi népiskolák mellett, azok igazgatóinak az irányításával jöttek létre – név szerint Hetzel Samu (Belváros), Troszt István (Gyárváros) és Schäffer Károly (Józsefváros).
Krestyán Ilona Schäfferrel kapcsolatosan írja: „Fontos, hisz összefügg a tanoncoktatással, a siketnéma iparostanoncokkal való törődést felemlíteni. Lehet, hogy intézetük igazgatójának, Schäffer Károlynak is szerepe volt ez ügyben, hisz bécsi tevékenysége után Temesváron előbb rajztanító (is), majd a józsefvárosi községi (elemi) iskola igazgatójaként az ott szervezett általános tanonciskola igazgatói minőségében szorosan kapcsolódott a tanoncoktatáshoz. A siketnéma iparostanoncok oktatását intézményesen 1901-ben szervezték meg a siketnéma intézet mellett, mindkét nembeli siketnéma számára. A képzés fő tantárgya a szakrajz, a közismereti tárgyak mellett. Az első évben 9 tanonc részesült oktatásban; számuk változó volt (11, 13 és 14). … Gyakorlati képzésük éppúgy a kisipari műhelyekben történt, mint a többi tanoncé.” Az Általános tanonciskola igazgatói voltak: Gockler Antal, Hetzel Samu, Kraemer Frigyes, Lamparter István. Schäffer Károly Schwarz Alajos, Troszt István, Wittenbberger József.
A siketnéma iskola Schäffer Károly, józsefvárosi iskolaigazgató kezdeményezéséből jött létre, aki magánúton már a 60-as években is sikerrel tanított siketnémákat. 1885-ben három növendékével nyilvános vizsgát tartott, melynek sikere annyira mellé állította a városvezetést, hogy az intézet a következő tanévben 12 növendékkel nyilvános városi iskolaként nyílt meg. Fejlődését nagyban előmozdította Bonnaz Sándor püspök 20.000 forintos adománya. A város is évi 1000 forintot vett fel költségvetésébe az intézet céljaira, miáltal az intézet a város fennhatósága alá került. Az iskola számára 1897-ben az Erzsébetvárosban 50.000 frt költséggel, nagy kerttel körülvett, díszes épületet emelt a város. Ez nemsokára szűknek bizonyult, még két épületszárnnyal és különálló internátusi épülettel bővíttették ki, míg a közoktatásügyi kormány (a tanári testületet) 1897-ben államosította. A felügyeletet ezentúl is a városi községi iskolaszék által választott felügyelő-bizottság gyakorolta, a vallás- és közoktat. kormány fennhatósága alatt. A város közönsége az intézetnek teljes 8 osztályúvá való kifejlesztése és az intézeti internátusnak az összes növendékek befogadására képessé tétele érdekében 1912-ben az iskolaépületet több tanteremmel, az internátusi épületet pedig egy emelettel kibővítette.
Az említett eredmények ismeretében következett az országos elismerés: Schäffer Károlyt választották meg a Siketnéma-intézeti tanárok Országos Egyesületének első elnökéül, majd haláláig volt a testület tiszteletbeli elnöke.
Számos cikke jelent meg a megyei magyar és német tanügyi lapokban: Ungarischer Schulboteban (Nagy-Becskerek, 186876 között a tornászatról, siketnéma tanításról és egyéb tanügyi cikkek); az Ungarische Schulzeitungban (1873–77); a Temesvarer Zeitungban, a Neue Temesvarer Zeitungban (a tanügyi rovat vezetője); a Népnevelők Lapjában (1883–84) és más politikai és tanügyi lapokban.
Szerkesztette Jugendblättert (1872–75között), a Délvidéki Tanügyi Lapokat (1884), a Südingarische Schulzeitungot és a Délmagyarországi Tanítóegylet Hivatalos Közleményeit (1883–84), a Kalauz a siketnémák oktatása és nevelése terén c. lapot (1895-).

Fő munkái:
1. Systematisch geordneter Turnunterricht. Temesvár, 1869.
2. Temesvár sz. kir. város rövid helyrajza. Temesvár, 1882. (Magyar és német cím és szöveg.)
3. A siketnémák temesvár-városi iskolája, története tekintettel a siketnémák ügyére Magyarországon, Városi közsági Iskolaszék, Temesvár, 1890.
4. Temesvár szab. kir. város községi elemi iskoláinak története, Társszerzők Troszt István és Gokler Antal, 1896.

Irodalom:
Borbély Sándor: Schäffer Károly, Magyar Siketnéma-Oktatás, 1912/6. június.
Borovszky Samu (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai. Temesvár. Temesvár közoktatásügye. Irta Bellai József városi tanácsos. É.n. (1912?)
Bozsóky Krestyán Ilona: A temesvári iparoktatás kezdeteiről. Kiadja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, 2005.