VÁRADY LIPÓT ÁRPÁD

 Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)
Várady Lipót Árpád (Temesvár, 1865. június 18. – Kalocsa, 1923. február 18.) katolikus pap, győri püspök, kalocsai érsek, teológiai doktor, egyházi író.
Édesapja Várady Lajos gyógyszerész, édesanyja Hassler Leopoldina. A szülők Temesvár-Gyárvárosban laktak, fiukat is a gyárvárosi lelkészségen keresztelték. A család később Szentesre költözött. Iskoláit itt kezdte, Temesváron folytatta, majd Nagybecskereken, a főgimnáziumban érettségizett 1882.ben. Főiskolai tanulmányait Budapesten kezdi, a budapesti egyetem teológiai fakultásának hallgatója, 1886-ban végzett. Folytatta tanulmányait, 1886 és 1888 között a bécsi Augustineum növendéke. Közben 1888. aug. 10-én diakónussá és 16-án pappá szentelték Temesváron. Bécsi tanulmányait 1890-ben fejezte be, és ebben az évben, júl. 19-én kapta meg teológiai doktori oklevelét a bécsi egyetemen.
1888. szept. 1-től tanulmányi felügyelő és teológia tanár a temesvári szemináriumban, 1890. szept. 9-től püspöki szertartó és szentszéki jegyző, 1891. júl. 1-től püspöki titkár. 1891. ápr. 30-án a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjává választották. 1895. okt. 9. pápai kamarás, 1896. dec. 29-én miniszteri osztálytanácsosi kinevezést kapott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, ahol 14 éven állt a katolikus ügyosztály élén. Kiváló jogi érzékkel, diplomatikusan és nagy munkabírással kezelte a problémás kérdéseket is. 1899-től a csanádi székeskáptalan kanonokja, káptalani tisztségei: 1899. okt. 2-től Bonnaz-féle idősb alapítványi kanonok, majd 1901. okt. 26-tól ifjabb kanonok, 1904. nov. 13-tól székesegyházi főesperes és idősb mesterkanonok, 1906. okt. 24-től őrkanonok, 1908. nov. 28-tól éneklő kanonok.
1902. április 14-én Ferenc József szebenikói (Dalmácia) püspöki címet adományozott neki. 1905. október 1-től miniszteri tanácsos, 1906-tól a Szent László társulat egyik alelnöke. A társulat és a minisztérium figyelmét is a misszió ügyére, a kivándorlók lelki gondozásának fontosságára irányította. Bejárta Bukovinát, a kikötőket, munkájának köszönhetően magyar kikötői lelkészségek szerveződtek Fiuméban, Hamburgban és New Yorkban, a Szent László Társulat pedig kezdeményezésére Budapesten munkásházat és szükségtemplomot létesített. Várady volt a Katolikus Ifjakat Pártoló Egyesület egyházi elnöke, segítségével jött létre a budai Rákóczi-kollégium, ahol 120 növendék nyert ellátást és gondos nevelést, a kollégium mellett érseki főgimnázium is létesült. Megszervezte a délvidéki keresztény-szociális mozgalmat. Az ő elnökletével 1906. nov. 8-10. között Temesváron a vármegyeház nagytermében a keresztény társadalmi tanfolyamot tartottak, az előadások középpontjában a szociális kérdések álltak. A papok között egyházmegyéjében létrehozta a misszió-egyesületet, szorgalmazva a népmissziók szervezését.
1911. márc. 8-án nevezték ki győri püspöknek, püspökszentelése és székfoglalása 1911. jún. 18-án történt. 1913-ban ad limina látogatáson járt Rómában. Rövid győri püspökségének idején tíz templom teljes felújítását végezték el, négyet újonnan építettek. Győrben két új katolikus iskolát adott át, a városban nagyböjtökben közművelődési előadássorozatokat rendezett. Tápintézetet működtetett, ahol 200 tanuló kapott étkezést csekély havidíj ellenében.
1914. ápr. 22-én Kalocsai érseki kinevezést kapott, székfoglalója 1914. jún. 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén történt Kalocsán. Az ünnepet beárnyékolta a szarajevói merénylet, Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának híre. Kalocsán nehéz időszakban, háborús körülmények között kormányzott, szolgálati évei a világháború, a forradalmak és a gazdasági válság idejére estek. Székvárosában egyik legmaradandóbb alkotása a Rokkanttelep létesítése, mely a frontról visszatért, hadirokkant katonák foglalkoztatását és lakáshoz jutását segítette. A háborút követően Kalocsa híres tanintézeteinek, a jezsuiták, iskolanővérek, szemináriumok intézményeinek működését biztosító alapok (alapítványi pénzösszegek) devalválódtak. Várady az érsekség bevételeiből finanszírozta az említett intézmények működési költségeit, átsegítve őket a nehézségeken. Érsekségének időszakában 16 új lelkészséget szervezett, két új templom és plébánia építését készítette elő.
1916-ban kalocsai érsekként ő koronázta meg Magyarország utolsó királynéját, Zita királynét. 1919. június 24-én Szamuely Tibor népbiztos és az általa vezetett Lenin-fiúk, akik Kalocsán tömeges gyilkosságokat hajtottak végre, betörtek az érseki palotába is, megverték és megkínozták Váradyt, egy időre az érseket Budapestre hurcolták, de végül elengedték. A megpróbáltatásokat alázattal és méltósággal viselte.
Országos hatású tevékenységet fejtett ki a missziós egyletek, a Szent László Társulat, a Katolikus Háziasszonyok Szövetsége és a Katolikus Ifjúságot Pártoló Egyesület vezetésében és támogatásában. A művészetek iránt is érdeklődött, a főszékesegyházi ének- és zenekar bővítésére-fejlesztésére gondot fordított, mely így rangos helyet foglalt el a magyar egyházzenei életben. A győri székesegyházban emlékét őrzi az általa vásárolt, csaknem egy méteres gótikus (ún. Németjárfalui) monstrancia, mely a középkori magyar ötvösművészet egyik remek darabja. Győrött Egyházmegyei Múzeumot alapított a régiségek megmentése érdekében. Elsősorban egyházjogi vonatkozású kérdésekben jelentek meg kisebb tanulmányai. Írt az egyházi szegénygondozás középkori történetéről, tanulmányozta a szociális kérdést XIII. Leó pápa munkássága fényében, élete végéig dolgozott ezen a témán, begyűjtve a munkáskérdés nemzetközi irodalmát, de művét nem fejezte be, több száz oldalas kéziratot hagyott hátra. A katolikus sajtó, és az ott tevékenykedő újságírók párfogója volt. Részvénytársasági alapon egyházmegyei nyomdát és könyvkereskedést létesített Kalocsán, mely emlékére az Árpád Rt. nevet vette fel.
Kitüntető címei élete során: 1895. okt. 9. pápai kamarás, 1898. nov. 19. a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett czikádori címzetes apát, 1902. ápr. 14. szebenikói választott püspök, 1908. febr. 15. Ferenc József rend középkeresztje csillaggal, 1914. nov. 23. valóságos belső titkos tanácsos, 1916. dec. 30. I. osztályú vaskorona-rend lovagja, a budapesti egyetem bekebelezett hittudora.
1923. február 21-én temették el Kalocsán, a főszékesegyház kriptájában.