NEDELKÓ DÖME

Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)
Nedelcu, Dimitrie / Nedelkó Döme (Lugos, 1812. október 12. – Budapest, 1882. április 27.) fogorvos, egyetemi tanár. Származása és görög-keleti vallása folytán a Nedelcu család a város román lakosságához tartozott. Apja DamaschinNedelcu jómódú iparos, rézműves, főleg rézüst készítő mester volt. Ő már Lugoson szültetett 1763-ban. A nagyapja a makedoromán Nedelcu telepedett meg Lugoson, az 1700-as évek elején.
Nedelkó – Budapesten az egyetemen nevét ebben a formában használja – jogászi pályára készült, de szándékát feladva hamarosan orvostanhallgató lett Pesten. Egyetemi tanulmányait 1839-ben fejezte be és 1842-ig általános orvosi gyakorlatot folytatott. Megszerezte a tiszteletbeli városi tiszti főorvosi címet. 1842-ben elhatározta, hogy fogorvos lesz. Döntésében valószínűleg az játszhatott közre, hogy az általános orvosi praxisa rosszul jövedelmezett, és a fogászattól többet remélt. Fogorvosi oklevelét Becsben szerezte meg. Nagynevű professzorok tanították, a híres Carabelli és Sterne. 1842-ben már előadást tartott a fogászat tudományos alapokra helyezéséről a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók II. Nagygyűlésén.
1843-ban beadvánnyal fordult a pesti Orvosi Karhoz, amelyben a fogaszat ingyenes oktatására kért engedélyt. 1844-ben megkapta a fogászat egyetemi, fizetés és cím nélküli oktatása jogát.  A fogaszati tanszék felállítása nagy visszhangot váltott ki az orvosi sajtóban is. Schöepf-Mérei Ágoston folyóiratában, a Magyar Orvos-sebészeti s Természet-tudományi Évkönyvben B. -nyi aláírású, 1844. január 26-án keltezett bécsi levélben a következő sorok olvashatók: „Alkalmasint tudva lesz már Ön előtt azon nagyérdekű s igen örvendetes hír, miszerint a pesti egyetemnél két orvosi tanszék fog felállíttatani; miért is jelenleg röviden csak azt írom meg, hogy a székek már betöltetvén dr. Arányi a korbonctan rendkívüli tanárjává s dr. Nedelkó a foggyógyászat magántanítójává (privat docent) ki is neveztettek; ez utolsó, tudtomra legelső ily című hivatal Magyarországban”. Az Orvosi Tár közli a tanszékfoglaló beszédet is, melyet Nedelkó a Fogászat szükségéről és hasznáról tartott. Beszédében hangsúlyozta, hogy a fogászatot a mesterség szintjéről tudományággá kívánja emelni.
Nedelkó 1844. április 15-en kezdte meg előadásait. Tanmegbízatása fogak bonctanára és fogházasra vonatkozott, de amikor Stahly bekérte tőle a tanítási tervet, abban a fogak anatómiája, élettana, patológiája, gyógykezelése, s mindennemű fogaszati beavatkozás és a fogászati technika is szerepelt. Lelkesedéssel és hozzáértéssel kezdte meg előadásait a pesti orvostudományi karon az orvosi és sebészeti szakra beiratkozott diákok előtt, amelyekhez műszereket és más szükséges dolgokat is kért.
Nedelkó szakmai közleményei és munkái azt mutatják, hogy mind szakmai, gyakorlati, mind etikai szempontból a haladás híve volt. A fogorvosi kar elindulását kivetően a magyar származású orvos-sebész növendékek nem kényszerültek már idegen nyelven és drága pénzen, külföldön tanulni. Nedelkóval véget ért a magyar fogászat történetének kezdeti, empirikus szakasza. A fogorvosi oktatás bevonult az egyetem orvosi karára, s a borbélyok, kovácsok és bábák kezéből a fogorvosok, az orvosdoktorok hatáskörébe került.
Nedelkó igen hosszú időn át, 38 éven keresztül tanította a pesti egyetemen a fogaszatot. Előadásainak helyszíne a Hatvani utcai orvosegyetemi épület bonctani tanterme, vagy a Szervita téri lakásában levő rendelője volt. Működése során a fogászat hatalmasat fejlődött. A kezelések, a pótlások módszerei és a felszerelés egyaránt sokat változott. A nagy gyorsasággal és ügyességgel, de brutális eszközökkel – úgynevezett kulcsokkal – végzett foghúzást felváltotta az anatómikus foghúzóval, kéjgáznarkózisban történő beavatkozás. A csontból faragott, nagyon költséges fogsorok helyett a pontos, gyorsan elkészíthető porcelánfogas kaucsukprotéziseket alkalmazták. Ennek mestere volt Nedelkó. A fúrógép, eleinte fogászgépnek nevezték forradalmasította a megőrző fogaszatot.
Nedelkó minden tanévben, félévenként, heti kétszer két órán át tartott fogászati órákat. A budapesti Semmelweis Egyetem Fogorvosi Karának gyűjteményében őrzik Nedelkó német nyelvű előadási hirdetményét. Ebből kiderül, hogy az előadásaival kapcsolatban száj- és fogbetegek számára járóbeteg rendelést is fenntartott. Hattyasy Lajos évi 5-20 közöttire becsüli a Nedelkó-tanítványok számát, eszerint 38 év alatt mintegy 400 hallgatója volt. Árkövy József 1882-ben így jellemezte Nedelkót, az orvost és tanárt: „Szelíd természetű, betegeink javára törekvő orvos volt, ki iránt ezek rokonszenvvel, míg ügyfelei őszinte tisztelettel viseltettek. Az orvoskari tanártestületben pedig mindig azok közé tartozott, kik a haladás ügyét képviseltek. Mint idős tanár az utóbbi évek tudományos vívmányaira is kiterjeszti figyelmét, nyugodt, higgadt előadási modora és egyeneslelkűsége által valamennyinek becsülését vívta ki.”
1878-ban Nedelkó megalakította az első fogorvos szervezetet, a Budapesti Fogorvosok Egyletet. Négy évig, a haláláig ő volt az elnöke, a titkári teendőket pedig a fiatal Arkővy József látta el. Nedelkó a magyar főváros orvosi életének közismert és tevékeny személyisége volt. Tagja volt a Királyi Orvostudományi Társulatnak, amelynek ülésein közléseket tett. Ismert gyakorló fogorvosként a tehetős rétegekkel tartott fenn kapcsolatot, és kiterjedt pacientúrája volt, SzéchenyiIstvánt is ő kezelte.
Nedelkó Döme sohasem titkolta a származását és a nemzeti érzelmeit. Házában románul is beszéltek, négy gyermekével pedig román nyelvtanárnő foglalkozott. Nedelkó részt vett a budapesti görög-makedoromán egyházi közösség vezetőségében, a fővárosi román kulturális és tudományos élet aktív resztvevője és mecénása volt. Folyamatosan támogatta a budapesti román egyetemi hallgatókat, háza pedig olyannyira nyitva állt a számukra, hogy egy ideig a román egyetemisták által létrehozott Petru Maior Kör vezetősége is nála tartotta az üléseit.

Irodalom:
Hattasy Lajos: A fogaszat tanítása Magyarországon, Budapest, 1891.
Chiff a V.: Profesorul Dimitrie Nedelcu (1812-1882), cel dintâi profesor stomatolog ungur, de origine română. Diss. Cluj, 1929.
Huszár György: Nedelkó Döme. Megemlékezés születésének 150. évfordulója alkalmából. Fogorvosi Szemle, 1962, 12. sz. 434 – 438
Forrai Judit: Fejezetek a fogorvoslás és eszközeinek történetéből. Dental Press Hungary. Budapest. 2005.

Prof. dr. Matekovits György