HEUFFEL JÁNOS

Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

Heuffel János (Modor, Pozsony vármegye, 1800. dec. 29. – Lugos, 1857. szept. 22.) – magyar botanikus, florisztikus, megyei főorvos. Folytatta azt a nagy adatgyűjtő és leíró tevékenységet, amelynek kezdetét Kitaibel Pál munkássága jelentette. Heuffel ott van mindjárt a második sorban, a legjelentősebb kutatók között. A kor flórakutatásaira az volt jellemző, hogy az ország egyes területeinek még kevéssé ismert flórája eléggé bőven szolgáltatott anyagot jelentékenyebb felfedezésekhez, amelyek puszta leírása is elegendő volt ahhoz, hogy műveiket a tudomány számon tartsa. Középiskoláit a pozsonyi ág. evangélikus líceumban végezte; 1820-ban a bécsi egyetemen az orvosi és természettudományi karok kurzusait látogatta. 1827-ben a pesti egyetemen nyert orvosdoktori oklevelet. Ezt követően került Aradra, ahol báró borosjenői Aczél János udvari tanácsos, későbbi megyei kormányzó uradalmi orvosa, szolgálata mellett a Kárpátokat és a Balkánt összekötő vidék flórájával ismerkedett. 1829. máj. 1. Krassó megye tiszti főorvosa tisztség betöltésére Lugosra hívták. 1850-ben az osztrák kormány kerületi orvosnak nevezte ki s ezen állásában kerületének közegészségügyéért felelt. 1852-ben az osztrák kormány megbízásából Kollart, a bécsi cs. kir. természettár őrét kísérte a Bánság délkeleti részében tett tudományos kutatóútra. 1853-ban a bécsi kormány Nagybecskerekre nevezte ki kerületi orvosnak; ezt az állást azonban nem fogadta el, hanem mint gyakorló orvos továbbra is Lugoson maradt. Magánorvosi praxist folytatott, ahol 1857. szept. 22.-én meghalt.
Munkássága.
A Bánság flóráját kutatta és dolgozta fel. Kitaibel Pál és Ferdinand Schur (1799–1878) mellett ő írta le a legtöbb hazai növényfajt. Több külföldi tudományos társaság, így a szentpétervári akadémia tagja volt. Nevét számos növény viseli. Herbáriumát Haynald Lajos érsek vásárolta meg, és neki köszönhetően az Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára tulajdonába került. Gazdag füvészeti gyűjteményt hagyott maga után, mely nemcsak hazai, de csere útján nyert külföldi növényeket is foglalt magában. Halmai János ezt írta róla: Heuffel János lugosi főorvosnak ez idő tájt (1850-es évek végén) jelent meg a megbízhatóság tekintetében páratlan, a Bánság Flóráját bemutató munkája. Kézirati közül a szintén bánsági Kanitz Ágoston a Linnaeaban többet kiadott (Carex, Juncus, Luzula). Ritkán említik, de van entomológiai, rovartani dolgozata is (A kolumbácsi tipolyáról).
Cikkei a Flora c. folyóiratban, a Rohonczi Közleményekben, a Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvében, a Zeitschrift für Natur und Heilkundeban, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban, az Österreihische. botan. Zeitschriftben I., a Linnaeaban jelentek meg. Több dolgozata kéziratban maradt.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis medico-botanica de distributione plantarum geographica per comitatum Hungariae Pestiensem. Pestini, 1827.; Enumeratio plantarum in Banatu Temesiensi sponte crescentium et frequentius cultarum. Vindobonae, 1858. (Különnyomat a Verhandl. der k. k. zool.-botan. Gesellschaft c. folyóiratból. Sajtó alá rendezte Janka Viktor.); Fragmenta monographiae caricum Hungariae… Edidit Aug. Kanitz. Braunschweig, 1863. (Különnyomat a Linnaea XXXI. kötetéből).

Irodalom:
Gombocz Endre: A magyar botanika története. Budapest. 1936.
Heuffel János, Élet és Tudomány, 1956/27.
Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében. Orvostörténeti Közlemények, 1974. 137–150.
Szinnyei József Magyar írók élete és munkái I-XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
Magyar életrajzi lexikon, 1000-1900
Pallas Nagy Lexikona IX. 155.