Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

Bassarabits Sándor, Jassenovai (Jaszenova, Temes vármegye, Fehértemplom járás, 1839. ápr. 28. – 1909. jan. 27., Graz, Ausztria) – katonatiszt, numizmatika, gyűjtő. Apja állami hivatalnok volt. Felesége Förster Irma, gyermekei Sándor Illés Achiles és Lujza Regina Janka. Vallása görögkeleti. A magyar katonai főiskola, a Ludovika Akadémia történetét sokan megírták, és a parancsnokok/igazgatók etnikai hovatartozását a munkák külön nem jelölik, értelemszerűen magyarnak tekintik valamennyit. Azt viszont többen (lásd: Balla Tibor dolgozatát) megjelölik, hogy milyen nyelvet ismertek ezek a parancsnokok. A legtöbben négy nyelven kommunikáltak, kiemelkedett közülük Bassarabits Sándor, aki magyarul és horvátul folyékonyan tudott, németül, szerbül, románul, olaszul, franciául és angolul jól, ezek mellett értett még oroszul és törökül is (valamennyire). Volt olyan vezetője is a Ludovikának, aki csak a szolgálat igényeinek megfelelően értette és használta a magyar nyelvet, ugyanakkor románul 7 vezető beszélt vagy értett. A nyelvismeret kapcsán kell megjegyezni, hogy Bassarabits születésekor Jaszenova szinte kizárólagosan szerbek lakta település volt, és hogy a családja görögkeleti (ortodox). Vagyis szerb lehetett az anyanyelve, mégis a felsorolásban az szerepel, hogy horvátul jobban tudott, mint szerbül.
Katonai iskoláit németül végezte. A bécsújhelyi császári és királyi katonai akadémia három évfolyamos (1858–1861) képzése után tiszti rangot kapott. Folytatásként a bécsi cs. – kir. Hadi-iskolába iratkozott, ahol 1863-ben végzett jó eredménnyel. Rendfokozatai: II. osztályú hadnagy (1858), I. osztályú hadnagy (1859. ápr. 24.), főhadnagy (1859. jún. 15.), II. osztályú százados (1866), m. kir. I. osztályú honvéd százados (1871), m. kir. őrnagy (1872), m. kir. alezredes (1876), m. kir. ezredes (1878). Beosztásai során több alkalommal Temesváron szolgált, a szolgálati helyei: Fogaras (1858), Temesvár (1859), Újvidék (1859), Bécs, főhadparancsnokság 1863–1866), a II. hadtest báró Josef Rezniček vezérőrnagy vezette dandárjánál, végül báró Emanuel Saffran vezérőrnagy dandárjánál. Következett Buda (1866), Zágráb (1868), ismét Temesvár (a Főhadparancsnokságon 1868), ismét Bécs (Hadügyminisztérium 1869), Nagyszeben (vezérkari tiszt, 1870), Szeged (1871), Kolozsvár (1872), majd a m. kir. Honvéd Főparancsnokság második segédtisztje, illetve katonai előadó a m. kir. Honvédelmi Minisztérium elnöki osztályán, Budapest (1873); ismét Zágráb (1874), Nagyszalonta (1875), ismét Budapest, a m. kir. Honvédelmi Minisztérium I. ügyosztályának vezetője (1876).
A katonai oktatási tevékenységet több helyen folytatott. Már 1859-ben oktatott a 2. gyalogezred hadapródiskolájában. 1867-ben a dandár-hadapródiskola megbízott vezetője, Budán, majd Temesváron 1868-ban a 17. és 23. határőrvidéki hadosztályok egyesüléséből létrejött a 17. gyaloghadosztály és hadapródiskola tanára. Ez eleinte két tanfolyamból állott és a Ferenci József laktanya első emeletén működött. Az iskola céljaira 1871-ben azután kétemeletes külön épületet emeltek és a kétosztályú iskolát 1875-ben, a fennálló előkészítőiskolával, négyosztályú hadapródiskolává szervezték át, a lovasság egy osztályának tanulóival egyesítve. A növendékek létszámát 100-ban állapították meg. Újabb oktatási feladatát 1872. szeptemberében kapja meg, amikor a m. kir. I. honvédkerületi parancsnokság segédtisztje és a m. kir. Honvéd Ludovika Akadémián a harcászat tanára. 1880. 08. 26. a magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémia igazgatója Budapesten. Rajta kívül a Ludovikának volt még egy bánsági vezetője, Braun József, császári és királyi címzetes lovassági tábornok, aki Nagybecskereken született. Bassarabitsot 1881. jún. 27-én felmentik a Ludovika Akadémia igazgatói tisztségéből, egészségügyi okokból várakozási illetékkel szabadságolják; majd 1882. augusztus 1-től nyugállományba kerül, Grazban él családjával.
Hadjáratai: 1866-ban Michael Ritter von Thom vezérőrnagy dandárjának vezérkari tisztjeként harcolva vett részt a Poroszország elleni háborúban, a július 3-i königgrätzi, továbbá a július 22-i blumenaui csatában.
Kitüntetései: 1866: Legfelsőbb Dicsérő Elismerés; 1874: Hadiérem; 1880: Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztálya; külföldi: é. n.: Török Medzsidije Rend IV. osztálya.
Címek és rangok: 1889. 09 10. magyar nemesi cím és a jassenovai nemesi előnév.
Bassarabits 29 éven át gyűjtött régiségeket. Felesége végrendelete alapján 1916-ban a jelentős könyvtárat, dokumentumokat, képeket, kézirat- és sajtóanyagot tartalmazó gyűjteményt az MTA megörökölte – ma az MTA féltett kincsei közé tartoznak. Néhány tétel ízelítőként: I. Lipót (magyar király) gr. Balassa Ferencznek 1791. ápr. 5. kelt német nyelvű kérvényén sajátkezű jegyzete és aláírása; Steno Michael (velencei dogé) Doge-palota, latin nyelvű oklevele (1409. máj. 22.); Szemere Bertalan hivatalos levele a hadügyminisztériumhoz, (Miskolc, 1849. ápr. 10.) magyar nyelvű; Charles Maurice Talleyrand levele (Paris, le 16. Germinal de l’an 7. de la Républ.) francia levél; Szapolyai János latin nyelvű levele a szebeni espereshez Szászsebesről, a papok és tanítók hadba szólításáról (1526. június 10.), I. Rákóczy György magyar nyelvű levele Gyulafehérvárról (1636. dec. 18.) Pázmány Péterhez (Bethlen Istvánnal való megegyezésről); Kossuth Lajos levele Gyurman Adolfhoz Gibraltárból (1851. okt. 15.) az amerikai sajtó útján az amerikai közvélemény tájékoztatásáról, angol nyelven.
Az 1457 darabból álló éremgyűjtemény 1916-ban, szintén a feleség végrendelete szerint a Magyar Numizmatikai Társulat kollekcióját gazdagította.

Források: Balla Tibor alezredes: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia vezetői 1872–1918 (I., II.) Honvédségi Szemle, 2022. 2. és 3., Heraldikai Lexikon, Magyar Katolikus Lexikon.