Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

Novotny Antal (Temesvár, 1840. július 6. – 1915. január 3., Temesvár) harangön­tő­mester, feltaláló, jótékony adakozó. Cseh földről jött családja Temesvárra, róluk ke­veset tudunk. 1872-ben nyitott harangöntő műhelyt a gyárvárosi Hold utcában. Vi­szony­lag hamar ismertté válik. Ennek az is oka lehet, hogy a városban előtte is mű­ködött harangöntő műhely Pap Antal ve­zetésével, 1854 és 1884 között. A század­- fordulón műhelyében több mester dolgozik, idővel itt dolgozott a fia, Lajos, illetve veje, Balogh Endre is.
Novotny a harangok palástjához olyan ötvözetet használt, amely 80% rezet, 20% cinket tartalmazott. Harangjainak sajátos érdekessége, hogy azok palástjára S-alakú réseket vágott, amelyek a harangöntő hir­de­tései alapján a harang hangképzését szebbé és erősebbé teszik. A mester ezen állítása vitatott. A különleges, csak rá jel­lemző öntészeti technológiát szabadalmaztatta, ezért harangjain olvasható: Novotny Antal találmánya. Harangjaival részt vett helyi és budapesti kiállításokon, elismerő díjakat kapott 1885, 1891 és 1896-ban. Mű­helyében nem csupán harangkészítés folyt, ugyanis kovácsolt vasból különböző tárgyakat készítettek, szerszámokat ker­tészek számára.
A legtöbb temesvári templom részére Novotnyék öntöttek harangot. A Millenniu­mi templom harangjait Novotny készítette, a legnagyobb 2420 kg. A Novotny-gyárban öntött legnagyobb harang súlya 3185 kg volt, és 1908-ban készült a karlócai görög­keleti érseki székesegyház számára. Meg­rendelője az Osztrák-Magyar Monarchia szerb ortodox pátriárkája, Georgije Branković volt, aki korábban püspökként Temesváron szolgált. Története van a pia­rista templom harangjainak. A kegyesren­diek 1912-ben felszentelt temploma ré­­- szére, a Szentannáról áthozott, régi piarista templom tornyában szolgált harangok bronzából öntött 1911-ben Novotny Antal három harangot. Ezek közül csak egyet, a 298 kg-os harangot sikerült megmenteni a rekvirálástól, a másik kettőt háborús célokra elvitték. Az elvitt és beolvasztott haragokat csak 1938. november 13-án sike­rült szintén a Novotny-műhely­ben készült újakkal helyettesíteni.
A szatmárnémeti római katolikus szé­kesegyház három harangja közül kettő készült a Novotny-féle temesvári öntö­dé­ben, 1924-ben, illetve 1925-ben, Nehudal Antal öntőmester vezetésével. A két világ­háború közötti évtizedekben a Novotny haragöntöde a bozovicsi, németsztamorai, csáki, kricsői, lugos-szőlőhegyi, mercsé­nyi, zsidóvári, gyarmata-szőlőtelepi, sano­vicai, tökési, lekencei, nagybozintai, apai, sárfalvi, csicsókeresztúri, sebeslázi, dengelengi, kisselyki, csíkdánfalvi stb. római katolikus, református, evangélikus, román görögkeleti, görögkatolikus templomoknak szállított harangokat a Novotny Lajos és Balogh Endre vezette temesvári gyár. A 6000-ik sorszámot viselő 958 kg-os harangot 1936-ban a marosvásárhelyi An­gyali Üdvözlet román görögkatolikus templom számára öntötték Novotnyék.
Külön megemlítendő, hogy a temesvári ortodox katedrális számára a Novotny-műhelyben készítettek harangokat. Sabin Drăgoi, a városi zeneiskola igazgatója javaslatára a temesvár-belvárosi román ortodox egyháztanács elfogadta a No­votny-gyár árajánlatát az 1936-ban a Béga-parti város szívében építeni kezdett érseki székesegyház harangjainak kiöntésére és felszerelésére. A hét harang elkészítésének és beállításának összköltsége 1,66 millió lej volt. Az öntvények anyagába a jobb hangzás biztosítása érdekében Borneo és Szumátra szigetéről származó speciális adalékokat is kevertek. A G-re hangolt nagyharang súlya 3500 kg, míg a H-alaphangú legkisebb 313 kilós. Közöttük sorakozik a D-ben hangolt 1391 kg-os, E-ban hangolt 989 kg-o, F-diezes 713 kg-os, a G-alaphangú 590 kg-os és H-ban hangolt 419 kg-os réselt bronzharang. A harangokat a komponista Sabin Drăgoi személyes irányítása és felügyelete alatt hangolták be és harmonizálták. A felszentelési szertar­tá­sát 1938. augusztus 28-án Andrei Mageru, Arad román görögkeleti püspöke celeb­rálta.
Külön története van a gyergyószentmiklósi harangnak, amelyet 1944-ben rekviráltak, de a front gyors előnyomulása miatt a Székelyföldről elvitt harang meg­menekült a beolvasztástól. A leleményes nagytétényiek megszerezték a Temesvárott öntött harangot, s felemelték templomuk tornyába az 1917-ben beszolgáltatott saját harangjuk pótlására. Pál Árpád polgár­mester és Hajdó István főesperes vezeté­sével sikerült a harangot visszaszerezni, Nagytétény állami támogatással új haran­got kapott, s visszaszolgáltatta a gyergyóiaknak elveszettnek tudott harangjukat.
A Novotny-féle gyárat 1948-ban álla­mo­sították, ezzel végérvényesen megszűnt a harang-öntés mestersége és tudománya Temesváron. Lezárult Temesvár ipartörté­netének egyik jelentős fejezete.
Novotny Antal halála előtt családi házát a Vakok Intézetének adományozta. Közismert volt adományairól, segítőkészségéről. Alighanem ennek köszönhetően választották be Temesvár szabad királyi város taná­csába.

Irodalom. Patay Pál: Harangöntés Magyar­országon, Öntödei múzeumi füze­tek 15., 2005., Szekernyés János: Réselt bronzharangok, Temesvár kövei, Heti Új Szó, 509/2014. okt. 9., Anton Petri: Bio­gra­phi­sches Lexikon des Banater Deutschtums, Breit Verlag, 1992.