Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)
Novotny Antal (Temesvár, 1840. július 6. – 1915. január 3., Temesvár) harangöntőmester, feltaláló, jótékony adakozó. Cseh földről jött családja Temesvárra, róluk keveset tudunk. 1872-ben nyitott harangöntő műhelyt a gyárvárosi Hold utcában. Viszonylag hamar ismertté válik. Ennek az is oka lehet, hogy a városban előtte is működött harangöntő műhely Pap Antal vezetésével, 1854 és 1884 között. A század- fordulón műhelyében több mester dolgozik, idővel itt dolgozott a fia, Lajos, illetve veje, Balogh Endre is.
Novotny a harangok palástjához olyan ötvözetet használt, amely 80% rezet, 20% cinket tartalmazott. Harangjainak sajátos érdekessége, hogy azok palástjára S-alakú réseket vágott, amelyek a harangöntő hirdetései alapján a harang hangképzését szebbé és erősebbé teszik. A mester ezen állítása vitatott. A különleges, csak rá jellemző öntészeti technológiát szabadalmaztatta, ezért harangjain olvasható: Novotny Antal találmánya. Harangjaival részt vett helyi és budapesti kiállításokon, elismerő díjakat kapott 1885, 1891 és 1896-ban. Műhelyében nem csupán harangkészítés folyt, ugyanis kovácsolt vasból különböző tárgyakat készítettek, szerszámokat kertészek számára.
A legtöbb temesvári templom részére Novotnyék öntöttek harangot. A Millenniumi templom harangjait Novotny készítette, a legnagyobb 2420 kg. A Novotny-gyárban öntött legnagyobb harang súlya 3185 kg volt, és 1908-ban készült a karlócai görögkeleti érseki székesegyház számára. Megrendelője az Osztrák-Magyar Monarchia szerb ortodox pátriárkája, Georgije Branković volt, aki korábban püspökként Temesváron szolgált. Története van a piarista templom harangjainak. A kegyesrendiek 1912-ben felszentelt temploma ré- szére, a Szentannáról áthozott, régi piarista templom tornyában szolgált harangok bronzából öntött 1911-ben Novotny Antal három harangot. Ezek közül csak egyet, a 298 kg-os harangot sikerült megmenteni a rekvirálástól, a másik kettőt háborús célokra elvitték. Az elvitt és beolvasztott haragokat csak 1938. november 13-án sikerült szintén a Novotny-műhelyben készült újakkal helyettesíteni.
A szatmárnémeti római katolikus székesegyház három harangja közül kettő készült a Novotny-féle temesvári öntödében, 1924-ben, illetve 1925-ben, Nehudal Antal öntőmester vezetésével. A két világháború közötti évtizedekben a Novotny haragöntöde a bozovicsi, németsztamorai, csáki, kricsői, lugos-szőlőhegyi, mercsényi, zsidóvári, gyarmata-szőlőtelepi, sanovicai, tökési, lekencei, nagybozintai, apai, sárfalvi, csicsókeresztúri, sebeslázi, dengelengi, kisselyki, csíkdánfalvi stb. római katolikus, református, evangélikus, román görögkeleti, görögkatolikus templomoknak szállított harangokat a Novotny Lajos és Balogh Endre vezette temesvári gyár. A 6000-ik sorszámot viselő 958 kg-os harangot 1936-ban a marosvásárhelyi Angyali Üdvözlet román görögkatolikus templom számára öntötték Novotnyék.
Külön megemlítendő, hogy a temesvári ortodox katedrális számára a Novotny-műhelyben készítettek harangokat. Sabin Drăgoi, a városi zeneiskola igazgatója javaslatára a temesvár-belvárosi román ortodox egyháztanács elfogadta a Novotny-gyár árajánlatát az 1936-ban a Béga-parti város szívében építeni kezdett érseki székesegyház harangjainak kiöntésére és felszerelésére. A hét harang elkészítésének és beállításának összköltsége 1,66 millió lej volt. Az öntvények anyagába a jobb hangzás biztosítása érdekében Borneo és Szumátra szigetéről származó speciális adalékokat is kevertek. A G-re hangolt nagyharang súlya 3500 kg, míg a H-alaphangú legkisebb 313 kilós. Közöttük sorakozik a D-ben hangolt 1391 kg-os, E-ban hangolt 989 kg-o, F-diezes 713 kg-os, a G-alaphangú 590 kg-os és H-ban hangolt 419 kg-os réselt bronzharang. A harangokat a komponista Sabin Drăgoi személyes irányítása és felügyelete alatt hangolták be és harmonizálták. A felszentelési szertartását 1938. augusztus 28-án Andrei Mageru, Arad román görögkeleti püspöke celebrálta.
Külön története van a gyergyószentmiklósi harangnak, amelyet 1944-ben rekviráltak, de a front gyors előnyomulása miatt a Székelyföldről elvitt harang megmenekült a beolvasztástól. A leleményes nagytétényiek megszerezték a Temesvárott öntött harangot, s felemelték templomuk tornyába az 1917-ben beszolgáltatott saját harangjuk pótlására. Pál Árpád polgármester és Hajdó István főesperes vezetésével sikerült a harangot visszaszerezni, Nagytétény állami támogatással új harangot kapott, s visszaszolgáltatta a gyergyóiaknak elveszettnek tudott harangjukat.
A Novotny-féle gyárat 1948-ban államosították, ezzel végérvényesen megszűnt a harang-öntés mestersége és tudománya Temesváron. Lezárult Temesvár ipartörténetének egyik jelentős fejezete.
Novotny Antal halála előtt családi házát a Vakok Intézetének adományozta. Közismert volt adományairól, segítőkészségéről. Alighanem ennek köszönhetően választották be Temesvár szabad királyi város tanácsába.
Irodalom. Patay Pál: Harangöntés Magyarországon, Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005., Szekernyés János: Réselt bronzharangok, Temesvár kövei, Heti Új Szó, 509/2014. okt. 9., Anton Petri: Biographisches Lexikon des Banater Deutschtums, Breit Verlag, 1992.