Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

Szathmáry Szabó Gyula, művésznevén Julius Vollmer (Temesvár, 1927. február 15. – 2014. július 23., Freiburg im Breisgau, Németország) színművész, énekes. Jelzés értékű, hogy miként lett az erdélyi magyar nemes apa, és a sváb Amalia Vogel nagyobbik gyermeke Vollmer – miután az alakulóban lévő temesvári német színház Gyulát húgával (Alice) együtt tagjai közé sorolta, egy dramaturg javasolta neki: válasszon német művésznevet. Dicséretes, hogy a freiburgi színház, ahol élete utolsó szakaszában játszott, és ért el sikereket, a gyászjelentésben Julius-Andreas Szabó von Szathmáry, Julius Vollmer színésztől búcsúzik. A színész temesvári barátainak/ismerőseinek mindig Gyuszi volt, miként a napjainkban sokat szerepeltetett volt bécsi operadirektort, Ioan/Hans Holendert régi temesvári ismerősei Jancsinak szólították/ szólítják. Hatéves, amikor elveszíti édesapját. Édesanyja a helyi hagyományoknak megfelelően a német mellett a magyar nyelv mellett is kitart: középiskolásként a temesvári német iskolába jár, de 1946-ban már a temesvári piarista főgimnáziumban érettségizik, ahol a román nyelv dominanciája mellett is magyar szellemben folyt a nevelés.

Életútja a kor politikai vargabetűinek megfelelő: előbb a kolozsvári orvosiról dobják ki „osztályidegen” volta miatt, majd a Bolyai Egyetem biológia szakjáról távolítják el, mert tiltakozott a németek/svábok Baragánba deportálása ellen. Temesvárra visszatérte után fizikai munkás és a városi konzervatórium énekszakos hallgatója (tanára Müller Vilma). 1953-tól az évtized végéig lehetett színész, a politika szele itt is megcsapta, kitették. A következőkben kiművelt basszus hangjának köszönhetően énekes a helyi filharmónia énekkarában, de temetői kántori szolgálatot is vállal az akkorra a börtönből kiszabadult Boros Béla felszentelt püspök, erzsébetvárosi segédlelkészként megtűrt katolikus pap mellett. Időnként tangóharmonikák hangolását is vállalja. Igazi művészi teljesítmény, amikor a brassói Fekete Templomban a világhírű Emilia Petrescu szoprán oldalán tolmácsolja J. S. Bach Máté-passziójának basszus-szólamát. E kényszerű színesség lehetett az egyik oka annak, hogy élete végén, amikor világtalanként már színpadi szerepet nem vállalhatott, Klaus Gehre rendező és Heike Müller-Merten dramaturg, freiburgi színházi emberek úgy érezték, Vollmer élete annyira „példamutató a diktatúrák, ideológiák és identitások között”, hogy életútjáról színházi produkciót állítottak össze (Liebesgrüße aus Temeswar / Üdvözlet Temesvárról), amelyben főszereplő a kerekesszékben ülő művész. Az életút-feltárás során jártak temesvári temetőkben, ahol Szabó Gyula a szertartást vezető pap mellett kántorkodott, de jártak a valamikori szülői udvarban is, pontosabban a Vogel nagytata faüzlete melletti kertben, ahol egy lyukban a kis Gyula megbújt, amikor a pribékek embereket fogdostak össze a hős Szovjetunióba való deportáláshoz.

1962-ben térhetett vissza a temesvári német színház színpadára, ahol 100-nál több szerepben lépett fel. Emlékezetesek Laube A Karl tanítványai, Molière A képzeletbeli beteg, Goethe Iphigenia Taurisban, Egmont és Faust, Nestroy Lumpáciusz vagabundusz, Shakespeare Rómeó és Júlia, Schiller Stuart Mária, Ibsen Peer Gynt, Goldoni Két úr szolgája és Schiller Tell Vilmos c. darabjaiban nyújtott szereplései. 1978-ban érte el karrierje csúcspontját, amikor a temesvári Állami Német Színház jubileumi évében Sarafanov szerepét játszotta Vampilov Az idősebb fiú című c. darabjában, illetve Victor Eftimiu A csavargó c. művében a gyógyszerész. Vollmer a modern darabokban is sikeres volt, különösen akkor, ha énekesi kvalitásai is számíthattak (Mischa Spoliansky és Georg Kaiser Két nyakkendő).

Művészetszeretete hozta össze Ferencz Irma művészettörténésszel, az Arad Megyei Múzeum szépművészeti részlege vezetőjével, akivel 1970-ben kötöttek házasságot. A színész-rendező Bernd von Bömches Nagyszebenben élő és alkotó édesapjának, a képzőművész Friedrich von Bömches festményeiből és rajzaiból gazdag kollekcióval rendelkezett. Kereste és gyűjtötte a nagybányai művésztelep és iskola mestereinek alkotásait (Nagy Oszkár, Réti Károly, Eminet János, Litteczky Endre), sikerült megszereznie a festő Nagy István hat remekművét.

A mind gyászosabbá és durvábbá váló romániai kommunizmus az 1980-as évek elejétől erős kivándorlási hullámos indított el, 1981-ben kérte az áttelepedést Németországba. Felesége nem kívánt vele tartani, elváltak. Édesanyjával együtt telepedtek át Freiburgba 1983-ban. A színpad itt is rendelkezésére állt, előbb Baselben, majd a helyi színházban kap jelentős szerepeket. 1987-től tagja a helyi együttesnek, ahol több mint száz szerepet játszott, kiemelkedő a Donizetti-féle Don Pasquale-ben (1997).

A Badische Zeitung ezt írta nekrológjában: „A színház jelentette számára a világot – mindig a közönség szolgájának tekintette magát.” A színész barát, Ueli Schweizer így emlékezett: „Julius Vollmer hihetetlenül művelt ember volt, […] nagy kulturális háttérrel… Kiemelkedően játszott a Michael Kohlhaas és a Der Trial című filmekben”. Heike Müller-Maertens dramaturg így fogalmazott: „Julius Vollmer nagyon nemes ember volt, aki a két diktatúra leépülése ellenére sem hagyta, hogy méltóságát elvegyék. Sok szeretetet adott embertársainak. Megengedte másoknak, hogy bepillantást nyerjenek történeteibe.”

Julius Vollmer mondta magáról: ő a „változó európai sors”.

Irodalom: Horst Fassel: Das Deutsche Staatstheater Temeswar (1953-2003). Vom überregionalen Identitätsträger zum Experimentellen Theater. Berlin 2011. Anton Peter Petri: Biographisches Lexikon des Banater Deutschtums. Th. Breit Verlag, Marquartstein 1992. Szekernyés János: Elhunyt Szathmáry Szabó Gyula színművész, Heti Új Szó, 2014. aug.1. Teatrul German de Stat Timişoara https://www.deutschestheater.ro/ro/stiri/la-despartirea-de-julius-vollmer/