Aki bármilyen közösség rendezvényszervezését kezdeményezte, nagyon jól tudja, hogy kitalálni, megszervezni egy-két alkalommal valamilyen rendezvényt, akár fáradságos munkával, is de kivitelezhető. Sokkal nehezebb viszont fenntartani, a helyi közösség számára hagyománnyá tenni egy-egy rendezvényt.
Úgy tűnik, hogy a nagyszentmiklósi magyar közösségnek sikerült beépítenie a helyi közéletbe a Kakasfesztivált. A gasztronómiai seregszemle a helybéliek töretlen érdeklődésének örvend, az egyik szerb nemzetiségű résztvevőt idézve „…szegényebbek lennénk, ha nem szerveznék meg.” A kilencedik Kakasfesztivál a résztvevő népes csapatok és a finomságokat megkóstolni eljött, a kulturált szórakozást kedvelők sokaságát tekintve teljes sikerként értelmezhető. Amit megerősít Demeter Zsolt tanácsos is, hangsúlyozva, hogy a helyi magyar közösség saját emberi és anyagi erőforrására és az együttműködésre alapozva sikerült megszervezni „a magyar közösség ünnepnapjának” számító a rendezvényt.
A Bisztray-ház árnyékos kertjében mutatták be főzési tudásukat az országhatáron innen és túlról érkezett csapatok főzőemberei, csak a fantázia és az alkalmi szakácsok tudása, ügyessége szabott határt a szárnyas-ételekből készült finomságoknak. Pusztakeresztúron például, vasárnap reggel tíz kakassal kevesebb költötte a helybélieket, viszont a bográcsban főtt kakaspörkölt az utolsó falatig elfogyott, szerencsésnek mondhatták magukat mindazok, akik hozzájutottak! Bartók Béla helyi RMDSZ-elnököt idézve, mindenki nyertese volt a kitűnő körülmények között megszervezett gasztroversenynek, de a helyi vendéglők séfjeiből összeállt zsűri tagjainak döntése értelmében első díjat kapott a a helyi szerb kisebbség Sveti Sava csapatának főztje. Második lett a nagyszentmiklósi Bolgárok Szövetségének csapata, harmadik helyen a pedig Makói Máltai Segélyszolgálat csapata végzett.”

rbt

Mi, „kékibolyás házigazdák” örömmel szembesültünk azzal a helyzettel, hogy pótasztalokat és -székeket kellett elhelyeznünk az udvaron, ugyanis a résztvevők száma meghaladta várakozásunkat. Az általános jó hangulat, a zenekar – Körmőczi Zoltán, Berta Tibor és Barna József – változatos zenéje kitűnő vendégmarasztalónak bizonyult.
Az utóbbi hónapokban több helyen is vendégszerepelt a Kékibolya Néptánccsoport, legutóbb a vajdasági Hódegyházán a kenyérszentelési ünnepségen lépett színpadra a tánccsoport. A Boksány melletti Tirolban szervezett táborban, Simoncsics Pál és Klima Denise szegedi oktatóink irányítása mellett készült el az új, szilágysági koreográfiánk, amelyet először a szeptember elsején, Máriaföldén megszervezésre kerülő búcsúban fogunk bemutatni. Hazai közönség előtt, az igazi bemutatónak szánt fellépés viszont szeptember 8-án lesz a Nagyszentmiklósi Városnapok keretében. A temesvári és a vajdahunyadi magyar napokon is ezzel a nagyon dinamikus, látványos koreográfiával fogunk fellépni. Örömmel látjuk, hogy a tapasztalt táncosaink mellett, az utánpótlást jelentő kisebbek is jelentkeznek, lelkesen vesznek részt a próbákon és igyekeznek a „nagyok” nyomdokaiba lép. A kicsik Máriaföldén és itthon is fellépnek majd. A nagyszentmiklósi magyar közösség legsikeresebb rendezvényeként számon tartott Kakasfesztivált támogatta a Temes megyei RMDSZ, amelyet Sipos Ilona ügyvezető képviselt. Ezúton is megköszönjük a segítséget.” mondta Bartók Béla szervezeti elnök.

Amíg a felnőttek az üstök, bográcsok körül forgolódtak, a kisebb „kékibolyások” Lepus Enikő oktatóval különféle kézművesfoglalkozáson vettek részt, a nagyobbak – meglepetésként – fánkot sütöttek Keresturi Marika nyugalmazott tanító irányítása mellett. A lánycsapat, Natalia, Angela, Noémi és társai, akik immár tíz éve táncolnak a csoportban, ügyesen szaggatták, sütötték a „nagymama receptje szerint”, otthon elkészített masszát, és egy tekintélyes méretű edényt töltöttek meg a deszszertnek szánt finomsággal, amit örömmel ajánlottak fel a rendezvény résztvevőinek.

Makkai Zoltán