Az európai történelemben is nyil­vántar­tott esemény századik és kétszázadik év­fordulói Temesvár la­kói részére rendkívül kedvezőtlen körülmények között zajlottak le. 1816-ban, a török iga alóli száz éves fel­szabadulás évfordulójának ünnepi programja Kőszeghy László (1748-1828) 1801-1828 kö­zötti csanádi püspök javaslatán alapult. En­nek csúcspontján a Ró­mai Katolikus Szé­kesegyházban 1816. október 13-án tartandó ün­ne­­pi évfordulós hálaadó istentisztelet ál­lott. A javaslat mellett, a püs­­pöki hivatal a város által tervbevett ünnepségek egyezte­té­sére kér­te fel a polgármesteri hivatalt. Maga részéről, a 7 tagból álló szűk városi vezetés 1816. szeptember 23-án tartott gyűlése úgy határozott, hogy a 60 tagból álló városi köz­gyűlés díszegyenruhában fog megjelenni az említett istentiszteleten. Ugyanakor hatá­ro­za­tot hoztak aziránt is, hogy az ünnep al­kal­mával, kivételesen, egész éjszakára nyitva maradnak a város ka­pui, hogy az egész éj­szakára ki­vi­lá­gí­tott belvárosi ünnepségeken részt vehessenek a külváros lakói is.
Az ünnepségek megnyitóján, 1816. ok­tóber 13-án reggel a város lakosságát az Új­pécsen állomásozó lovasezred zeneka­ra éb­resztette. A székesegyház előtti téren ös­sze­gyűlt tömeg előtt a hálaadó istentisztelet ünnepségének jelentőségét Schultz Bernhard plébános is­mertette, míg a díszszentmisét Török Antal kanonok, későbbi megyés püs­pök celebrálta. A szentmise alatt a szé­kes­egyház előtti téren díszállást foglal el a vá­ros­­ban állomásozó katonai egységek és a vá­ros polgárai sorából alakított két fegyveres alakulat. Az istentisztelet után a városban állomásozó alakulatok katonáit a polgárság látta vendégül. Voltak olyan tehetős csa­­ládok, melyek 160 katonát vendégeltek meg. Ezenkívül minden sorkatona 1 forint aján­dékpénzt ka­pott. Petru Georgevici gabona­ke­reskedő a Gyulai Ezred árváinak, míg Costa Russo kereskedő a Városi Szegények alap­jára ajándékozott jelentős összeget. Este, a vadászerdői vendéglőből kiindulva, a Városi Német Polgárság so­rai­ból szervezett fegyveres gárda vonult be a belvárosba. Az egység előtt – 12 fiatal lányból álló – fehér ruhába öltözött lánycsapat énekelte a császári himnuszt. Az ünnepséget a Jenő herceg téren tartott katonai térzene és a helyőrség termeiben szervezett tánc­mu­lat­ság zárta. Magának az eseménynek mélta­tá­sára, Hubert K. Tade nevezetű piarista tanár írt egy alkalmi költeményt. (Magony József. Temesvár visszafoglalásának Százados Em­lék­ünnepe 1816. október 13-án. TRET, XXXIII. II. füzet.)
Amint láttuk, Temesvár váro­sának nem volt szerencséje a török iga lerázásának ün­ne­pein. 1816-ban, az ünnepélyek meg­szer­ve­zé­sét hosszas francia-Habsburg-há­borúk mellett, itt feltétlenül fel kell hívnunk Olva­sóink figyelmét egy másik, azt lehetne mon­dani, az egész akkori világot megrázó ter­mészeti katasztrófa is gátolta. Az esemény ki­in­du­lópontja az 1815. évi indonéziai vul­kán­ki­tö­réshez kapcsolódik. A Tambora-vulkán­ki­tö­rés alkalmával, a légkörbe kerülő vulkáni ere­detű hamu és por hatására, az emberiség 1816 tavaszán tanúja lehetett egy nap nélküli év kezdetének. Ennek a minden kontinensre ki­­terjedt, hideg, esős, nap nélküli időjárás­nak, a Bánságban is, mint egész Eu­rópában, katasztrofális következményei vol­tak.
A szász évvel azelőtti események való­színű, hogy még mindig elevenen éltek a vá­ros vezetőinek emlékezetében, ezért is ké­szültek már jóelőre, 1914 tavaszán a kö­vetkező, a 200 éves évforduló ünneplésének előkészítésére. Ide sorolható a helyi német napilap, a Temesvarer Zeitung, 1914. május 15-i számában megjelenő „Ein his­torisches Jubiläum unserer Stadt. 200 Jahre seit der Rück­ero­berung Temesvars von der Tür­ken” fejtegetéseire. A cikk szerint a város ve­ze­tőségének tervei kö­zött szerepelt a József­vá­rosban épí­tendő katolikus templom mellett egy nagyobb lélegzetű gazdasági kiállítás szer­vezése is. Mind­ezeket, a város akkori gazdasági helyzetét megengedő hosszú távú terveket halomra döntötte az első világ­há­ború kitörése. Hogy milyen hamar megvál­to­zott a hangulat, azt mutatja az ugyancsak a Temes­va­rer Zeitung, 1916. évi 238. számá­ban, Adam Müller Gutten­brunn tollából meg­jelent cikk: “Temes­var. Ein stilles Ju­bi­läum. 200 Jahre seit der Rückeroberung von der Türken”, mely már egy csendes ün­ne­p­ségre hívta fel olvasóinak fi­gyelmét. Amint az események is igazolták, a világégés má­sodik évé­ben, a város vezetőségének 1916. no­vember 30-án hozott ha­tározata: a zajos ünnepségeket „egy jobb, a háború utáni évekre halasztotta”. Mivel az elkövetkező hónapok és évek nem hozták ma­guk­kal a város vezetősége által hőn óhajtott békés idő­ket, úgy az 1916 őszén bizonytalan időre elhalasztott ünnepségeket helyettesítették az 1918. január 20-án – a város első polgári ha­tóságainak megválasztásának 200 éves év­for­duló­já­val összekapcsolt, és a városi ta­nács termében megtartott csendes em­lék­ünneppel. Ennek szónoka, Dr. Radocsay László beszé­dében visszaemlékezett a város polgári ha­tó­ságának 1718-1918 közötti áldásos tevé­keny­ségére. (Josef Geml, Alt Te­mesvar im letzten Halb­jahr­hundert 1870-1920. Re­print, Bana­ter Verlag Erding, 2010, 415-416.)