Mint amikor egy méhkaptárban általános felbolydulást, a szorgalmas „aprólények” felháborodását váltja ki egy-egy hívatlan vendég – rágcsáló vagy idegen rovar – megjelenése, úgy bolydult meg a politika poshadt állóvize a választási kampány megkezdésével, október 25-én.
Az elmúlt négy évben lejátszódott országos méretű tragi-komédia legtöbb szereplőjének színét sem látta a választópolgár, most hirtelen egyszerre mindegyikük törekedik rivaldafénybe kerülni, az előző ígéretek feslett, kopott gönceit sutba dobják, és vadonatúj eszköztárral felvértezve az írott, sugárzott, elektronikus sajtóból ömlesztik az ígéretek sokaságát. Mindegyik jelölt saját (politikai) szájaíze szerint fényesebb, gazdagabb, élhetőbb – a sor tetszés szerint folytatható…– jövőt kínál. Arról egyáltalán vagy csak visszafogottan, távirati stílusban kerül szó, hogy például az ország adósságállománya megduplázódott, a kivándorolt román állampolgárok száma közelíti a 6,5 milliót. Pedig mindkét adat azt vetíti előre, hogy igen küzdelmes évtizedeknek néz elébe a következő romániai nemzedék, vagyis gyermekeink, unokáink fogják megfizetni a mostani politikai elit túlköltekezését. Ha egyáltalán megvárják a számlák kifizetésének esedékességét!
A mostani kampány-kommunikációban kiemelt helyet kapnak például bel- és külpolitikai kérdések, a gazdaság állapota, az ország infrastruktúrájának fejlesztése, a szociális gondok megoldása, országprojekt. Szóban. Mert országos és helyi szinten is, szépen fogalmazva, a sovány megvalósítások a tehetetlenségről, kapkodásról, perspektíva hiányáról és sok minden másról „beszélnek”. A választópolgár elgondolkodhat azon a felettébb „érdekes” jelenségen, mely szerint, három évig szinte semmilyen említésre méltó megvalósításra nem kerül sor, majd a választási évben egymást érik a szalagvágások, avatók, szentelések ésatöbbi. A kampány idején csöppet sem véletlenül, a jelöltek legtöbbje tettrekésznek, a választók érdekeinek védelmében mindenre elszántnak, választópolgár-közelinek, bizalomra érdemesnek igyekszik feltüntetni önmagát. Mint az átlagpolgár sportcipőben, feltűrt ujjú fehér ingben pózolnak a szociális hálókon megjelenített képeken és reklámmaketteken. Az idei kampányban átalakult a kommunikáció is: nyoma sincs már az egy-két kampánnyal ezelőtti televíziós vitáknak, amelyeknek keretében órákig folyt a szócséplés, a néző pedig tehetetlenül dühöngött vagy örvendett, rágta a körmeit a képernyő előtt. Ma a kommentekben szabadon lehet az egekig dicsérnie a választrópolgárnak a szimpatikus jelöltet, és minden „szépet és jót” mondani, írni az ellenszenvesről, szabadon lehet anyázni meg hasonló otrombaságokat bevésni. Lényegretörő viták helyett egy-két soros, ütős, fontos vagy fontosnak vélt üzeneteket közvetítő szövegekkel, pár képpel igyekeznek meghódítani minél nagyobb számú választópolgárt a jelöltek. Közben folyamatosan hangoztatják: nem önmaguknak kérik a szavazatokat, hanem éppenséggel a választópolgár saját jól megfontolt érdekében kell szavazatával bejuttassa az áhított pozícióba a jelöltet, hogy a választásokat követően majd nyugodtan hátradőlve várja a kánaáni állapotok beköszöntését, ölébe hulljon a jólét minden velejárója. Egyetlen mondatban lehetne kifejezni eme rendszer lényegét: szavazz rám, hogy neked jobb legyen! Csakhogy valami mindig kisiklik, a „tejjel-mézzel folyó Kánaánba” mindig a megválasztott kerül, valahogy az ő számlája hízik meg, a lehetőségek hozzá kerülnek közelebb, ráadásul némi ügyeskedéssel büntetlenül úszhatja meg a „zsírosbödön” megdézsmálását. A polgár meg …
Az utóbbi négy évben tíz képviselő és négy szenátor képviselte Temes megyét a romániai Parlamentben. Biztos vagyok abban, hogy a választópolgárok közül senki, vagy csak nagyon-nagyon kevesen tudnák felsorolni neveiket. A tizennégy tisztségviselő közül négy tevékenységéről lehetett időnként hallani, olvasni. Egyik-másik kimagasló megyei projektek megvalósítását segítette elő, karolta fel és „lökdöste előre” a bukaresti érdek-dzsungelben. Van, aki fontos állami pozíciót tölt be és a megye nagy beruházásainak megvalósítását segíti. Viszont van olyan képviselő, akiről/akitől négy év alatt semmi érdemlegeset sem hallottak a választópolgárok.
Sok sebből vérzik ugyan, de eddig a demokráciánál nem talált fel jobbat az emberiség. A fejlődéssel együtt a politikusok aprópénzre váltották az ideológiákat, csak a hatalom és az ezzel járó pénzforrás megszerzése és megtartása számít. A demokrácia elzüllött, egyszerű kommunikációs csatává degradálódott. Amelyben, aki hatékonyabban befolyásol, manipulál, jobb a marketingje, netán hihetőbben hazudik, annak áll a zászló a (szinte) korlátlan lehetőségek országában.

Makkai Zoltán