A sátoraljaújhelyi Rákóczi Tábor és Rendezvényközpontban szervezte meg a felvidéki Ma7 Médiacsalád május 22. és 25. között a Kárpát-medencei Magyar Újságíró Egyesületek Közössége (KMÚEK) találkozóját, amelyen felvidéki, vajdasági, magyarországi, erdélyi, bánsági, kárpátaljai, illetve muravidéki magyar újságírók, rádiósok és tévések vettek részt.
A nyitónapon a szervezők nevében Molnár Judit, a lap főszerkesztője elmondta, hogy egy régi adósságot sikerült rendezni, ugyanis a legutóbbi, 2021-es találkozó óta a Felvidéken is bejegyezték az újságíró egyesületet, amelyet a közeljövőben igyekeznek megtölteni tartalommal.
Az eszmecserén jelen volt Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki A sajtó és a nemzetpolitika az EP-választások tükrében címmel tartott előadást. Kitért a gyakran emlegetett nemzeti összetartozásra, amely a mindennapok szintjén azt sugallja, hogy nemcsak egyszerűen magyarok, hanem egymás barátai, ismerősei is vagyunk. „Ha egy-egy témában meg kell nyilvánulnunk, hasonlóképpen tudunk megnyilvánulni az egész Kárpát-medencében, és nem azért, mert egy óriási háló telepedik a magyarságra, mi pedig előírjuk, ki mit mondjon, hanem azért, hogy érvényesülni tudjanak a magyar nemzeti érdekek; bennünket elsősorban ez vezet. Ma főként azért vagyunk itt, mert magyarok vagyunk, ez az alapvető, összetartó kapocs, ami bennünket egy közös nevezőre hoz, és azért dolgozunk, hogy ez minden szinten érvényesüljön a következő években is” – fűzte hozzá.
Az államtitkárt Klemm József, a szervezet tiszteletbeli elnöke követte a felszólalók sorában: a vajdasági televíziós újságíró viszszautazott az időben a résztvevők rendkívül alacsony száma miatt meghiúsult 2004-es magyarországi népszavazásig, amely összefogásra késztette a határon túli, elszakadt nemzetrészekben élő újságírókat; így alakult meg 2005-ben az akkor még Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójaként emlegetett KMÚEK.
„Mi ma is pontosan tudjuk, mi az, amit akarunk, és mi az, amit nem. Meg akarjuk őrizni a magyarságunkat, szolgálni a nemzetrészt, amelyben tevékenykedünk, de ugyanakkor az egész magyar nemzettestet akarjuk szolgálni. Akarunk összekapaszkodni, mert csak az összetartozás szavatolhatja a megmaradásunkat, és szeretnénk a legjobb tudásunk szerint művelni azt a hivatást, amit újságírásnak nevezünk. De nem akarjuk megengedni, hogy – akár húsz évvel ezelőtt – tragikus döntés szülessen, amely során bárki ismét éket verhetne az anyaország és az elszakított nemzetrészek közé” – fejtette ki a tiszteletbeli elnök, aki az elmúlt közel két évtized megvalósításaira és hiányosságaira is kitért.
Szerinte a KMÚEK egyik fő hozadéka, hogy a más-más területen élő újságírók között igaz barátságok is születtek, emellett bármikor meg lehet keresni egy-egy kollégát, ha az egyes nemzetrészekből megbízható és hiteles információkra van szükség bármilyen téma kapcsán. Szintén lényegesnek tartja, hogy sikerült szilárd kapcsolatokat kiépíteni az anyaországi szakmai szervezetekkel, aminek köszönhetően a KMÚEK nemcsak a külhoni magyar újságírók, hanem az egész magyar újságíró közösség összekapaszkodásának kezdeményezője lett; egyébként ez volt az egyik oka annak, hogy a korábbi Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója nevet felváltotta a Kárpát-medencei Magyar Újságíró Egyesületek Közössége megnevezés.
Természetesen a hiányosságok, a meg nem valósított tervek is terítékre kerültek, egyebek között az is, hogy közel két évtized elmúltával sem sikerült olyan megoldást találni, amely jogi formát adna ennek a nemzetközi szervezetnek. A jelenlévők ezért megegyeztek abban, hogy a következő találkozóig, a KMÚEK alapításának 20. évfordulójáig megoldást találnak az egyre égetőbb kérdésre.
A tiszteletbeli elnöktől dr. Csermák Zoltán vette át a szót, és felidézte a májusban elhunyt, Herczeg Ferenc-díjas Havasi János emlékét: „Még fiatalkoromban olvastam a példabeszédet arról, hogy miben különbözik az okos ember a bölcstől. Az okos ember nem rejti véka alá a talentumát, sugároz kifelé, az emberek irigylik, a bölcs tudása nem csekélyebb, inkább befelé fordul, nem irigylik, és felnéznek rá. Jánosról a bölcs jut eszembe. Együtt dolgoztunk a Duna Televízió aranykorszakában vezetőként, voltam beosztottja a Magyar Televízióban, s talán a barátságával büszkélkedhettem.”
A találkozó második napján tartott tanácskozáson először dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó Európa és mi címmel tartott előadást, amelyet így vezetett fel: „Borzasztó, hogy milyen változások mentek végbe az elmúlt két-három évben a Kárpát-medencei magyarság életében, illetve a saját életünkben is. Itt állunk egy európai parlamenti választás előtt, aminek óriási súlya van, mert valójában a Kárpát-medence magyarságának nagy része európai polgár is, hisz a kárpátaljai és a vajdasági magyarság is kap magyar útlevelet és állampolgárságot. Most az a kérdés, hogy 2024-ben, mi, magyarok hogyan állunk a jelenlegi Európában, a saját kisebbségi közösségeinkben, amelyek egyébként önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe”.
Dr. Szili Katalin után a résztvevők meghallgathatták Szentesi Zöldi László újságíró Bátorság és kiállás az újságírásban című előadását, utána pedig az újságíró egyesületek képviselői számoltak be az elmúlt időszakról. Később szó esett a KMÚEK jogi kereteinek megteremtéséről, az intézményesítés lehetőségeiről, és végül a jelenlévők elfogadták a zárónyilatkozatot.
Csütörtökön délután már lazább program várt a résztvevőkre, hisz ellátogattak a szlovákiai – Sátoraljaújhelytől alig pár kilométerre lévő – Borsiba, a felújított borsi kastélyhoz, II. Rákóczi Ferenc szülőházához. Pénteken ismét Szlovákia felé, pontosabban Kassa irányába indultak el, és ott bejárták Magyarország Kassai Főkonzulátusát, a Csáky-Dessewffy-palotát, majd városnézés következett.
Legközelebb 2025-ben – valahol Erdélyben – lesz KMÚEK-találkozó, a szervezésben pedig a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete veszi át a stafétát.

Ferencz Melánia