07 Oct 2021
Írta admin 
0 Hozzászólás Egy olyan projekthez kérem a segítségeteket, ami egyelőre nagyon az elején tart, s ami az aktív közreműködésetek nélkül nem fog megvalósulni.
Arról van szó, hogy eszembe jutott: talán összeállíthatnánk egy könyvet azoknak a végváriaknak az emlékére, akik az elmúlt 150-180 év különböző háborúiban és hadseregeiben szolgálták a hazájukat. Hangsúlyozom: nem kizárólag azokról, akik életüket vesztették s akik neve ott szerepel a végvári Kossuth parkban az emlékoszlopon (például dédapámé, i. Tóth Sándoré), hanem a lehető legtöbb olyan végváriról, aki megjárta a hadak útját és vagy hazatért (sebesülten vagy épen), vagy hősi halált halt a harctéren, vagy hadifogságba esett, vagy eltűnt. Röviden: Végvár katonáiról, az 1848-49-es szabadságharctól kezdve a Monarchia hadseregén, az első világháborún át a második világháborúig.
Ehhez azonban szükségem lenne rengeteg dologra, amit csak ti tudtok biztosítani:
1.) Olyan régi fotókra, amik talán ott lapulnak valamelyik fiókotok mélyén, esetleg a padlás valamelyik ládájában és egyik ősötöket, családtagotokat ábrázolják, lehetőleg egyenruhában.
2.) Olyan egykori dokumentumokra, amelyek szövegesen tartalmaznak háttérinformációkat és adatokat hajdani katonáinkról: zsoldkönyvek, behívóparancsok, obsitlevelek, előléptetési, kitüntetési, halotti vagy sebesülési jelentések és tájékoztatók, orvosi papírok, esetleg olyan magánlevelek vagy képeslapok, amiket a katonák írtak családjuknak, vagy a család a távol levő katonáknak, satöbbi.
3.) Olyan történetekre, amiket talán soha nem írt le senki, de amik egy-egy családban szájról szájra járnak generációkon keresztül, s amelyek háborúról, fegyveres összecsapásokról, veszteségekről, katonai szolgálatról szólnak vagy más módon kapcsolódnak a katonákhoz vagy akár olyan civilekhez, akik találkoztak a háború ezer arca közül egyikkel-másikkal, odahaza Végváron vagy valamelyik távoli csatatéren.
Most csak azt kérem tőletek, hogy nézzetek körül és mérjétek fel, hogy ti vagy a családotok, ismeretségi vagy baráti körötök rendelkezik-e hasonló képekkel, dokumentumokkal, történetekkel. Ha igen, gondoljátok át, hogy nyilvánosságra szeretnétek-e ezeket hozni; szeretnétek-e, hogy ezek esetleg egy könyvben szerepeljenek, maradandóan megőrizve így a katonaősök emlékezetét az utókor számára.
Ismét hangsúlyozom: egyelőre ez csak egy futó ötlet részemről, gyakorlatilag attól függ a megvalósítása, hogy sikerül-e megfelelő mennyiségű képi anyagot összegyűjteni tőletek és tudtok-e kiegészítő információkkal, adalékokkal szolgálni ezekhez. A válaszaitokat vagy a kérdéseiteket a következő email-címre kérem:
blogrepublik.eu@gmail.com
Ha elég sok pozitív visszajelzés érkezik tőletek (vagyis ha előzetesen összegyűlni látszik minimum 100-150 képi anyag és 15-20 kisebb-nagyobb történetszál), akkor kidolgozom a könyv részletes tervét és további egyeztetésekre kerül sor arról, hogy milyen módon és formában tudom ezeket megszerkeszteni és nyomdakésszé tenni, milyen szponzorokat keressünk a költségekre és hasonlók. A budapesti Cser Könyvkiadó (ahol a legutóbbi könyvem megjelent) felkarolta az ötletet és nyitottnak mutatkozik, de érthető módon egy részletes tervet is szeretne látni arról, hogy hogyan is nézne ki ez a könyv és miről szólna pontosan.
Köszönöm az időtöket, amit arra szántatok, hogy elolvassátok ezt a felhívást és köszönöm a Heti Új Szónak, hogy teret biztosított ennek. Ha van kérdésetek, a fenti elérhetőségen állok rendelkezésetekre. Végvár hajdani katonái megérdemlik a főhajtást és a kegyeleti megemlékezést. A szó elszáll, az emlék elhalványul, a könyv viszont megmarad.
Ha esetleg már létezik ilyen kiadvány, csak én nem tudok róla, akkor elnézést kérek a tudatlanságomért és ebben az esetben az ötlet tárgytalan.
Jó egészséget kívánok mindenkinek!
Tisztelettel:
i. Tóth Tibor
(végvári elszármazott)
