11 Jul 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás Mezőgazdaság. Sok évezredes történelme során soha ennyi látványos eredmény: tudás, technika, alig pár évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen terméshozamok, génsebészet, mesés ígéretek… Soha ennyi túlsúlyos, alultáplált, éhező. Termőföldet, vizeket, levegőt, növényzetet, állatvilágot, embert fenyegető veszély. Soha ilyen fontos nem volt az avatott, felelős gondolkodás a mezőgazdaság, a természeti környezet – az ember – közeli és távoli jövőjéről.
Szűkebb régiónkban ebbe a bonyolult képbe illeszkedik dicséretesen a nemrégiben Majláthfalván rendezett harmadik Nemzetközi Gazdatalálkozó. A rangos rendezvény száznál több vendéget vonzott Arad, Temes, Békés, Csongrád megye, a Vajdaság magyar gazdái, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma, a Szegedi Tudományegyetem, a Temesvári Agrártudományi Egyetem, városi és falusi önkormányzatok, szakma-művelődési egyesületek, alapítványok képviseletében.
A résztvevők a mezőgazdaság és a falu, a vidék fenntartható fejlődésének számos kérdését tárgyalták: a régiónkban lehetséges/szükséges, határon átnyúló együttműködés, a 2014-2020 közötti időszak uniós agrárpolitikája, különböző agrártámogatások, források hozzáférhetősége, feltételei (például a pályázó szervezet tagságának, működésének naprakész adatbázisa stb.)
A beszélgetések sorában szólalt meg Dr. Hamza Stela jogász adjunktus (Temesvári Agrártudományi Egyetem), aki a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete képviseletében vett részt a majláthfalvi gazdatalálkozón. Terjedelmes szövegében nincs utalás sem a bánsági gazdamozgalom, sem a Szegedi Tudományegyetem és a Temesvári Agrártudományi Egyetem közel két évtizede folyó együttműködésére. Egyébként Dr. Hamza Stela a terület egyikén sem tevékenykedett mindeddig. Viszont bőven ismerteti a mezőgazdaság jelenét és kilátásait illető észrevételeit, javaslatait. Az EU 2014-2020 időszakra kidolgozott agrárpolitikáját bírálva a nyilatkozó kevesli a hazai, általában a kelet-európai gazdálkodóknak szánt támogatások (valóban) szűkmarkú emelését, szükségesnek tartaná a termőföldek piaci forgalmának most lezáruló moratóriumát legalább további ötven évre meghosszabbítani, figyelmeztetve arra, hogy Románia termőföldjeinek máris „közel a fele külföldi kézen van”. Kemény riasztás, hiszen ez – a jelenlegi, legkevesebb 8,5-8,7 millió hektárnyi szántóterülettel számolva – valahol a 4 millió hektár körül lenne, vagyis a pillanatnyilag becsült, idegen kézben lévő terület háromszorosa!
A jelzett (valamint az alább következő valamennyi) adat mellé egy kiegészítés.
„…Olaszországban van egy olyan titkos megállapodás a külföldön földet vásárlókkal, hogy minden hektár külföldön meg nem művelt termelőföld után az olasz tulajdonos 2500 eurót kap az olasz államtól.”
Az olasz állam agrárpolitikájában is bizonyára sok a hézag, de ekkora aligha létezik. Elemi iskolai számtani feladat: ha egy tonna búza ára kb. 115-120 euró, a hektáronkénti 2500 euró állítólagos állami támogatásból 20-21 tonna búza vásárolható a világpiacon. Ugyan miért bajlódna a huncut olasz a romániai földbe elásni a pénzét, csupán azért, hogy meggátolja a, jó esetben hektáronkénti 4-5 tonna búza termelését Bánátban, vagy a Bărăgánon? A kérdés egyszerre gazdasági és pszichiátriai. És kicsit sértő is lehet nemzetközi, márkásabb alvilág, maffia, globális háttérhatalom stb. szereplői intelligenciahányadosát illetőleg…
Sajnos a földvásárlók jutalmát éppen mi adtuk, amikor kezdetben párszáz márkáért, majd euróért, később 1000-1500 euró körül, vagy annál is magasabb áron kapható egy hektár termőföld, miközben a nyugati ár még mindig annak is többszöröse lehet.
A nyilatkozat kitér a hazai kiaknázásra váró, kevésbé ismert lehetőségekre is. Íme: „Románia olyan gazdag, hogy a lakosságnak egy évben csak 4 hónapot kellene dolgoznia, minek folytán begyűjtenék mindazokat a gyógynövényeket, amelyeket a Jóisten megteremtett és felnevelt”!
Erősen megkérdőjelezve az Unió segítségét, utalva a külföldiek által nálunk okozott károkra, marad azért megnyugtató szó is: „Mi, azzal együtt, hogy letarolták erdeinknek közel ¾-ét…még mindig irigylésre méltó ország lehetnénk.” Apokaliptikus természeti-gazdasági katasztrófa: a feltételezett ¾ rész a 6 milliót meghaladó állományból legalább 4,5 millió hektár lenne, amivel alaposan leköröznénk a tarvágás indonéziai, vagy brazíliai bajnokait. Amitől szerencsére nem kell tartanunk.
Nos, a jövőnk továbbra is biztató: „Az ország lakossága fejenként évente 40-50 ezer eurót kereshetne, miközben 3-4 hónapig begyűjtené és feldolgozná az általunk gaznak, gyomnak nevezett növényeket, amelyeket viszont a Jóisten gyógynövényekként ajándékozott nekünk. Azokat idejében meg kellene ritkítani, nem kiírtani, mint az erdeinket, hanem csak ritkítani. Ezeket nem kell újravetni, vagy felszántani a helyüket, hanem megfelelő időszakban begyűjtenünk és értékesítésre előkészítenünk.”
Nem rossz: 40-50 ezer euró kereset 3-4 hónapi munkával, az ország teljes (gondoljuk csak felnőtt) lakossága számára. Vagyis: az év 12 hónapjára elosztva havi átlagban 3.334, jobbik esetben 4.167 euró. Remélhetőleg nettóban, adómentesen. És mindehhez évente 8-9 hónap szabadság. A munkaidő egy évre vetítve, napi két óra. A legmerészebb utópista Tommaso Campanella, az örök lázongó calabriai, aki 71 évnyi életéből huszonhetet börtönben töltött, 4 órában szabta meg a munkanapot a Nap államában a XVI-XVII. században. De most? Legyünk igényesebbek… A gyógynövényekről, felhasználásukról. A nyilatkozó óva int: ehhez komoly ismeretre van szükség. Persze, megéri a fáradságot, mert a szükséges tudásanyag birtokában: „…az ember meg tudja gyógyítani önmagát, bármilyen súlyos betegséget, beleértve a rákot is. Ehhez azonban képesnek kell lennie a belső nyugalom megteremtésére, önmagával meg kell békülnie, továbbá egyszer egy évben át kell ölelnie 12 fajta fát… 15 percig… Ezenkívül évente 3-4-szer le kell feküdni ruhástól a puszta, de több fajta fűvel benőtt földre, ami 800-1200 méternyi tenger fölötti magasságban található és tisztább a levegő. Itt fél órán át teljesen ellazulva kell feküdni.”
Itt álljunk meg a javaslatok, előírások stb. idézésével. Lazítsunk mi is. Néhány kérdéssel. A nyilatkozó kinek a nevében szólt? Kitől kapott megbízást, útbaigazítást? Kinek köteles beszámolni?
Az esetleg érdeklődő Temes megyei gazdák nevében is:
Dr. Albert Ferenc
a BMGVE tiszteletbeli elnöke
