12 Jan 2023
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A Budapesten kiadott Az Újság 1910. május 15-ei számában olvashatunk egy pár soros hírt: „feminizmus a meteorológiában. Nemrég halt meg a temesvári meteorológiai állomás vezetője, Berecz Ede tanár, az állomás azonban az elhunyt házában továbbra is megmarad, s vezetője Berecz leánya, Berecz Ottília lesz, aki édesatyjának évek hosszú során át asszisztense volt s oly gyakorlati ismeretekre tett szert, hogy teljesen képesítve van az elvállalt feladat teljesítésére”. Nagy feltűnést keltett az, amikor egy tudományos intézet élére egy, mindössze 20 éves hölgyet választottak. Nemrég sikerült rekonstruálni az akkori Magyarország egyik legjobban felszerelt meteorológiai és szeizmológiai obszervatóriumának, illetve megfigyelőinek (Berecz Ede, Berecz Ottília és Ehmann Tivadar) történetét.
Temesváron 1897-ben jött létre az első hivatalos meteorológiai megfigyelőállomás. A teljes történethez hozzátartozik, hogy előtte is voltak mérések és megfigyelések: a gyógyszerészként dolgozó Karl Joseph Klapka 1780-1803 között hőmérsékletet és légnyomást mért (valószínűleg utána is, de nem maradtak meg a feljegyzései). 1873-ban a központi meteorológiai intézet Temesváron fiókszervezetet nyitott és műszerekkel látta el, a mérések viszont pár év után megszűntek.
1894-ben Budapestről Temesvárra költözött Berecz Ede, aki természetrajztanárként vállalt állást a helyi tanítóképzőben (ma a Jean-Louis Calderon nevet viseli). 3 év múlva nemcsak elhatározta, hogy meteorológiai megfigyeléseket végezzen, hanem magánházának kertjét is felajánlotta a műszerek számára. „Buzgó és sikeres” munka folyt, jellemzi Berecz munkáját dr. Berkeszi István a városról szóló monográfiájában. Lehetséges volt többek között légnyomást, hőmérsékletet, csapadékmennyiséget és napfénytartamot is mérni. A következő évek fejlesztéseinek köszönhetően Magyarország egyik legjobban felszerelt obszervatóriuma lett. A család archívumában megmaradt pár fénykép erről az időszakról.
1902-ben épült ez a 6 méteres, ideiglenes meteorológiai torony. A fénykép készítője ismeretlen, viszont rengeteg kiadvány- ban ezt használták hivatalos illusztrációnak. Képeslap és boríték is készült belőle. A Városi Közlöny minden évben különszámban jelentette meg az obszervatórium jelentését, melynek címlapján végig ez a fénykép szerepelt.
„Lord (széken állva) Tatával, 1908” – ez a felirat áll azon a borítékon, melyből előkerült ez a fénykép. Berecz Ede 1839-ben Pest megyében született és Kolozsváron is tanult. Sokszínű egyéniség volt, karmesterként, zeneszerzőként, orgonistaként és természetrajztanárként is dolgozott. Kottáit nyomtatásban is megjelentette, egyiket például „szeretett Juliskámnak”, azaz Molnár Júliának ajánlotta. A párnak 5 gyermeke született.
A temesvári Meteorológiai Obszervatórium a század elején két földrengésmérő készüléket kapott. Ezek a telek végében, egy különálló házikóban kaptak helyet, hogy a szeizmográfok ne érzékeljék a szekerek okozta rezgéseket. 1903 körül egy sokkal modernebb, úgynevezett Konkoly- Vicentini-féle szeizmográfot üzemeltettek be. Ez a világ másik oldalán levő földmozgásokat, például az 1906-os tajvanit is jelezte! Ez a készülék emelte világszínvonalra a kis temesvári obszervatóriumot. Berecz Ede szerencsére rengeteg tudományos, népszerűsítő cikket és tanulmányt írt, így tudjuk, hogy a Kertész utca 6. szám alatti mérései rengeteg helyre eljutottak.
A temesvári obszervatórium a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Intézethez tartozott. A város évi 700 koronát fizetett a Berecz családnak, amiért közszolgálati feladatot láttak el magánlakásukban. A Délmagyarországi Természettudományi Társulat 1901-es közlönyéből kiderült, hogy tervben volt egy állandó obszervatórium kiépítése. A város biztosította volna a telket, azonban a 40.000 koronára rúgó építkezési költségeket nem tudta elkülöníteni a városi költségvetésből.
Berecz Ede a különlegesebb meteorológiai jelenségekről kis füzeteket jelentetett meg. 1908. április 21-én erős vihar söpört végig a Bánságon, templomtornyokat rongált meg, felborított egy tehervonatot és több mint 300 távírdaoszlopot döntött ki. Berecz pár nappal később Valkány környékén tartott terepszemlét, ahol több fényképet is készített. Ezek csak nyomtatásban maradtak meg, az „Orkán Délmagyarországon” című füzetben.
Berecz Ede vérbeli pedagógus lehetett, majdnem minden tanulmányában jelezte, hogy milyen megfigyelésekbe vonta be az iskola diákjait. Ezen a fotón Olga lánya áll mellette. Másik lánya, Ottília úgy emlékezett vissza, hogy ő már 9 évesen segédkezett édesapja mellett. 1906-ban napfogyatkozást figyeltek az obszervatóriumból, a beszámolóból tudjuk, hogy egy lelkes diák több fényképeket is készített. Sajnos ezeket (még) nem sikerült megtalálni.
Berecz Ede rendszeresen megjelentette méréseinek eredményét a havonként megjelenő Városi Közlönyben, a Természettudo- mányi Füzetekben és egyéb szaklapokban. Napi méréseiről a következőt írta: „[az obszervatórium] naponta reggel 7 órakor az időjárás helyzetről sürgönyt meneszt Budapestre, a m. kir. orsz. meteorológiai intézethez, ezenkívül d. u. 4 órakor prognózist ad, a következő 24-48 órában várható időjárásra, mely a városházán (Belváros) levő időjelző-táblán és Kecskeméti S. optikus kirakatában azonnal kifüggesztetik és a helyi lapok által közöltetik.” A Berecz-telek végében folyt a Béga, ennek hőmérsékletét is mérte, nyáron a fürdőzők számára ki is függesztette.
1910-ben elhunyt Berecz Ede. Az obszervatórium vezetésével a 20 éves Berecz Ottíliát bízták meg. Merész lépés lehetett akkor kinevezni egy fiatal hölgyet a tudományos intézet élére! Bebizonyosodott, hogy a döntés jó volt, ugyanis Ottília okos, pontos és szorgalmas volt.
Tanulmányait Temesváron kezdte, Budapesten folytatta, s még be sem fejezte, mikor megkapta a kinevezést. Az obszervatórium körüli munkát nem hagyta abba a gyermeknevelés mellett sem. Szerette a szakmáját, 77 éves koráig dolgozott meteorológusként! Ebből csupán 10-et Temesváron, a többit Baján. Több újságcikkben, magánlevélben megjelenik az az adat, miszerint Berecz Ottília lehetett Magyarország első női meteorológusa. Ezt nem tudjuk sem megerősíteni, sem cáfolni, de egészen biztosan az elsők közé tartozott egész Európában.
Ehmann Tivadar természettudomány tanár 1911-ben költözött Temesvárra. Megismerkedett Ottíliával, 2 év múlva össze is házasodtak. Két lányuk született, Ottília és Klára. Ehmann nagy érdeklődéssel kapcsolódott be az obszervatórium körüli kutatómunkába. Természetrajztanár volt, de a meteorológiát szeretett feleségétől tanulta. (Ehmann 1935-ben Endreyre változtatta nevét.)
1915 őszén a német hadsereg zeppelin bázist épített Temesvártól Északra, Újbesenyő és Szentandrás közé. Ekkor még azt gondolták, hogy a léghajók és nem a repülők lesznek a jövő szállítási és harci eszközei. Kimondottan fontosak voltak a zeppelinek földi kiszolgáló egységei, a gáz-, elektromos- és telekommunikációs központja, valamint a saját meteorológiai állomása. A családi fotóarchívum megőrzött néhány képet, melyek itt, a zeppelin bázison készültek. Ezen a fotón Ehmann Tivadar (X jelöli) hidrogénnel töltött ballonnal szállt fel. Ilyenkor általában időjárási adatokat gyűjtött.
,,Temesvár átlagos évi hőmérséklete sokkal magasabb, mint azt földrajzi fekvésénél fogva várni lehetne. Az évi középhőmérsékletet nem a forró nyár emeli fel, hanem az igen enyhe tél. Mindezen tapasztalati tényekből az tűnik ki, hogy Temesvár klímája igen enyhe, az ősz hosszú és kellemes (igazi vénasszonyok nyara) s a tél rövid. Az átmenet a meleg évszakból a hidegbe lassú és fokozatos. Ellenben az átmenet a hideg évszakból a melegbe gyakran feltűnően gyors, sőt néha ugrásszerű”, olvasható az obszervatórium 1902-es tanulmányában.
A fénykép szerint viszont jókat havazott is, Berecz Ede egyik unokája hóember mellett pózolt. Amúgy az idézett tanulmány konklúziója: “Temesvár klímája tehát jó, sőt ritkítja párját s érdemes, hogy az idegenek megismerni, a helybeliek pedig ezenfelül még megbecsülni is megtanulják.”
Pontosan 20 éven keresztül jelent meg az „Időjárási jelentések” című rovat a Temesváron szerkesztett Természettudományi Füzetekben. Az utolsó közlemény, egyben az utolsó füzet 1918 végén jelent meg. Nagyon furcsa végigolvasni a havi időjárást: a szöveg végig szakszerű maradt, még utalás sincs a nehéz történelmi háttérre. Pedig 1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia kapitulált. Temesváron kikiáltották a Bánsági Köztársaságot, egy szűk hónap után francia és szerb seregek foglalták el. Később a Bánság nagyjából 2/3-át Romániához csatolták. Berecz Ottília és Ehmann Tivadar magyar köztisztviselőknek számítottak, így 15 napot kaptak, hogy elhagyják az országot. A megbecsült obszervátorok vonatlakókká váltak Budapest egyik pályaudvarán…
Berecz Ede ötödik gyermeke, László Temesváron maradt és 1927 után ő volt a város meteorológusa. Ugyanabban az utcában, de új helyszínen rendezték be az obszervatóriumot, melyben néhány átmentett készülék működött. Újakra sajnos nem volt pénz. Magára a meteorológiai szolgálatra sem volt anyagi keret, egy újságcikkből kiderült, hogy még a hivatali telefonját is levágták. A szeizmográfok pár alkatrésze ekkor még megvolt, de az 1940-es évek elejéről már csak arról van hír, hogy ócskavasnak eladták. Nagyjából ugyanekkor szűnt meg az obszervatórium is, ugyanis egy újat létesítettek a csókapusztai repülőtér mellett. A Lászlóról fennmaradt történetek szerint nagyon ügyesen barkácsolt, szerette az autókat és a repülőket.
Endrey Tivadar először Budapesten, majd Baján kapott állást, s ekkor oda is költöztek. A családi legendárium szerint azért is szerették nagyon ezt a Duna-parti várost, mert éghajlata nagyon hasonlított a temesvárihoz. Endrey tanárként dolgozott az Állami Tanítóképző Intézetben, s pedagógiai célzattal itt is létrehozott egy kis meteorológiai obszervatóriumot. Endrey ezt a II. Világháborúban saját udvarára kénytelen menekíteni. Mivel a hivatalos mérőállomást oroszok foglalták el, az Endrey-féle obszervatórium maradt az egyedüli a környéken, mely adatokat tudott szolgáltatni központnak. 1945-ben gazdagodott a műszerpark, de nőtt a munka is: éjjel-nappal rendszeresen kellett leolvasni a készülékeket. Mindezt ketten végezték: Endrey Tivadar és Berecz Ottília, ami azt jelentette, hogy jóformán szabadnapjuk sem volt, és egyikük mindig otthon kellett tartózkodjon. Gyakorlatilag egyikük mindig ügyeletes volt, s ezt még össze kellett hangolják a magánéletükkel is. Nekik azért sikerült, mert kölcsönös tisztelet és szeretet jellemezte kapcsolatukat. Velük egy háztartásban élt volt özv. Molnár Júlia (Berecz Edéné), aki életének századik évében, 1963. augusztus 17-én hunyt el.
Fennmaradt Ottília egy rövid naplótöredéke 1944-ből, mely szerint a tél rengeteg nélkülözéssel és félelemmel járt: sokszor nem volt gáz és villany, Baja utcáin lövöldöztek, a repülőgépekből bombákat dobtak. Nagyon nehezen tudták elérni, hogy lakásukba ne költöztessenek szovjet tiszteket. A zord körülmények ellenére sikerült a házaspárnak folytatni a kulcsfontosságú munkát. Nem csoda, hogy Ottíliáról az maradt meg a családi legendáriumban, hogy nagy volt fizikai ellenállóképessége, ehhez társult a kellemes mediterrán személyisége és a talpraesettsége. A bajai évekről fennmaradt több történet, talán az egyik legkedvesebb az, hogy Endrey Tivadar és Berecz Ottília az időjárási előrejelzést egy jól szerkesztett és jól olvasható táblán kitették lakásuk ablakába, a járókelők tájékoztatására.
Endrey Tivadar 1959. szeptember 27-én, Berecz Ottília 1980. október 28-án hunyt el. Mindketten Baján vannak eltemetve. A házaspár szakmaszeretetét tükrözi, hogy mindkét lányuk, illetve unokájuk is dolgozott észlelőként.
A Temesvári Meteorológiai és Szeizmológiai Obszervatórium léte lassan feledésbe ment, a bánsági helytörténészek elveszítették a család nyomát 1920 után. Szerencsére a leszármazottak nagy gonddal őrizték Berecz Ede, Ottília és Endrey Tivadar leveleit, összegyűjtött dokumentumait, könyveiket és fényképeiket. Ezeket nemrég sikerült áttekinteni, illetve összerakni a temesvári történetet a bajai folytatással. Egy fotó alapján lehetséges volt azonosítani a régi Kertész utcai házat is és kiderült, hogy ma is áll az udvarán egy kis beton talapzat: valamikor ezen állt az egyik műszer. Ennyi maradt a valamikori, híres obszervatóriumból.
*
Keresztes Péter, Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának szerkesztője idén ősszel rövid riportban mutatta be a teljes történetet (megtekinthető a TVR Timisoara Youtube és Facebook oldalán). A jelenlegi meteorológiai állomás, illetve a Temesvári Szeizmológiai Intézet munkatársai is felfigyeltek az 1897-1920 közötti előd-intézményre. Eddig sajnos csak annyit tudtak, hogy létezett valami. Tervben van az akkori adatok újrafeldolgozása, illetve egy hosszabb dokumentumfilm is.
Nagy köszönet Berecz Ottília örököseinek, Uherkovich Ágnesnek és Uherkovich László jogutódainak, hogy megőrizték, illetve rendelkezésünkre bocsájtották az obszervatórium dokumentációját és a családi fényképeket.
Forrás: Természettudományi Füzetek, Temesvár időjárása (a Városi Közlöny melléklete), Lapok a temesvári meteorológia történetéből (Kiss András, Kakucs Lajos. Szabad Szó, 1979), Tanárok, karnagyok, zeneszerzők (Szekernyés János. Heti Új Szó, 2020), Temesvár Szabad Királyi Város Kis Monographiája (Dr. Berkeszti István, 1900), magánlevelezések, családi legendárium (rögzítve 2022-ben).
