Mire e sorok megjelennek, már az adventi ko­szorú negyedik gyertyá­jának meggyújtására készü­lődik a keresztény világ. A karácsonyi csodára való vára­ko­zás na­gyob­bik fele kinek-ki­nek sebes iramban vagy észre­vétlenül,de eltelt. Már csak né­há­nyat kell alud­ni és lé­lekben is­mét újra­él­hetjük, ma­gunk is ré­sze­sei lehe­tünk az ka­rá­csonyi öröm­ün­nep­­nek. Az ad­venti idő­­szakban to­vábbra is tö­retlen nép­­szerű­ségnek örvend a nem­ze­dé­ke­ken át­örök­lő­dött kö­zös­ségi várakozás ha­gyománya.
Egyházakban, kisebb-nagyobb gyü­­­lekezetekben, iskolákban vagy a civil egyesületek által meg­szer­ve­zett foglalko­zá­sokon, kézműves műhe­lye­ken a lelki feltöltődés mel­lett, elké­szülhetnek az ünnep díszei is. Felvé­telünk a te­mesvári Új Ezredév Re­for­mátus Köz­pontban készült, ahol ad­vent harmadik vasár­napját meg­elő­zően vidám hangulatú családi ad­venti fog­lalkozást szerveztek, a­melynek ke­retében csak a csillagos ég szabott határt ki­csik és na­gyok sza­bad­jára eresz­tett fan­tá­ziá­jának.
A nő­szövetség tagjai, va­sárnapi is­kolások, az ének­kar számos tag­ja nt. Téglásyné Hermán Rebeka és nt. Gazdáné Mátyus Melinda lel­ki­pász­torok irá­nyí­­tásával termé­sze­tes vagy új­ra­hasz­no­sított anya­gok fel­hasz­­ná­lá­sával ké­szül­­tek el az asztali díszek, ké­pes­la­pok, sze­mélyre szóló aján­dékok, il­let­ve a kará­csonyfákat éke­sítő apró díszek. De a lelkek „feldí­szí­téséről” is gondoskodtak a szervezők: a cso­davárásról szóló ve­retes zsoltárok és világi karácsonyi éne­kek ének­lé­sével és tanu­lá­sával tet­ték teljessé az ünnepvárást.
(m.z.)