A magyar demokraták örök di­lemmájára született frappáns vá­lasz a napokban. A magyar de­mokraták szövetsége ugyanis benn van a kormányban, de kinn is sze­retne lenni. Ez most sikerült neki.
A román kormánnyal való né­zetkülönbség abból adódott, hogy született egy európai civil kez­de­mé­nyezés az őshonos kisebb­sé­gek­kel kapcsolatban.
Őshonos kisebbségnek neve­zik azt a kisebbséget, amely na­gyon régóta ott él egy adott te­rü­leten és nem tudni, az őshonos kisebbség volt-e előbb azon a te­rü­leten vagy az őshomos többség. A kérdés minden esetben az, hogy lehet-e ugyanannyi joga az ős­ho­nos kisebbségnek, mint a magát őshosnak tartó többségnek, és a vá­lasz rendszerint az szokott lenni, hogy nem lehet annyi joga. Egyé­ni­leg igen, kollektíve nem. Ez a kérdés minden esetben honfog­la­lások után jóval később merül fel. Román-magyar viszonylatban az adott terület és a csatolt jog azóta kérdéses, amióta a területet Romá­niához csatolták, ezer év után.
A dilemma nagyon sok euró­pai országban megtalálható, a vá­lasz területenként más-más, csak a kisebbségi sors nagyjából egy­forma mindenütt. Franciaor­szág­ban nincs kisebbség, ott mindenki francia. Az okcitánok, elzásziak, bretonok, katalánok, flamandok, korzikaik által beszélt nyelveket a franciák “tájszólásként” értelme­zik. És a dilemma meg van oldva. Nincsenek is kétnyelvű hely­ség­név­táblák, államilag támo­gatott kisebbségi iskolák, sajtó, miegy­más. Ez a francia forradalom óta van így, amelynek a jelszava az “egyenlőség, testvériség, szabad­ság” volt. Azóta mindenki francia, mindenki testvér, és mindenki sza­bad. Ami a testvériséget illeti, ezek a kisebbségek, inkább árvák sze­retnének lenni, mint testvérek.
Az ilyen megoldást, mármint azt, hogy aki romániai, az egyúttal román, próbálgatta egykori Nyiko­láj is, de nem ment neki. A mai nyikolájok is ezt szeretnék. Ezért a megoldás sajátos román útja: azt állítani, hogy a kisebb­sé­gek kér­dése meg van oldva.
A kisebbségi kérdésnek van egy orosz megoldása is, de ezt csak azok tudják érvényesíteni, akik­­nek elegendő harckocsijuk, re­pülőgépük, rakétájuk van ahhoz, hogy érvényesíteni tudják.
Veszélyes megoldás. Euró­pá­ban a legnagyobb számban oro­szok laknak anyaországuk határain kívül, csak Ukrajnában több, mint tízmilliónyian vannak.
Európának nagyon nehéz kö­zös nevezőre jutni a kisebbségek kérdésében, ugyanis Európában 94 nyelvet beszélnek, ebből 77 ős­ho­nos, kilenc szórványnyelvjárás. Eh­hez jönnek a legújabb korban betelepült népcsoportok.
Fel van adva a lecke Európá­nak, de Európa jószerivel fütyül az egészre. Ezért mondják sokan, fü­tyülőt Európának….
Az Európai Unióban számos működőképes példát találunk a nemzetiségi kisebbségek védel­mére és autonómiájára. Működő­képes – szerintünk – az a kisebb­ségi gyakorlat, amelytől még messze vagyunk, nem működő­képes szerintünk az a kisebbségi gyakorlat, amelyben nyakig benne vagyunk.
Most európai őshonos kisebb­ségek egy javaslatot nyújtottak be, amelyet az unió visszautasított, ezért fellebbeztek és a pert Luxem­burgban fogják eldönteni. Két ország kormánya is beszállt a perbe, alperesként, ki más, mint a szlovák és a román kormány?
A román kormányban ott van­nak a magyr demokraták is. Senki nem konzultált velük a román kor­mányból, mielőtt beszálltak volna a perbe. Ezt a magyar demokraták nem vették jónéven és már-már ar­ról volt szó, hogy kilépnek a kor­mányból. De a nagyon régi ma­gyar demokraták, akik már egy­kori Nyikoláj idején is demokraták voltak, ezt nem akarták. Ezért aztán csak a magyar demokraták elnöke fog távozni a román kor­mányból, aki egykori Nyikoláj ide­jén csak egyszerű költő volt, a nagyon régi, még a demokratikus centralizmus korából valók nem.
Így aztán a magyar demok­ra­ták mennek is, maradnak is a ro­mán kormányban.
Európában csak a nemzeti kisebb­ségekkel van gond. Más ős­honos kisebbségekkel, mint az őshonos melegekkel, az őshonos tanszvesztitákkal nincsen gond. Egy út van tehát arra, hogy a nem­zeti kisebbségek megkapják a jo­gaikat, átmenni nemzeti kisebb­ség­ből szexuális kisebbségbe.
Akadt magyar újságíró, aki “építő kompromisszum”-ról cik­kezett a “kinn is, benn is” magyar megoldással kapcsolatban, és úgy vélekedett: az RMDSZ-nek a kormányból való kilépése nem vitte volna a előre a kisebb­ség­védelmi európai polgári kez­de­ményezés ügyét. Ha már úgyse lehet előbbre vinni a dolgokat, jobb ha megtartják a bársony­szé­keiket, azok, akik maradnak.