A német választásokon a ta­ka­rékos Angéla asszony győzött, és ez egész Európa számára a spórlás győzelmét jelenti. Persze a néme­teknek nyolc, nekik van miből spó­rolniuk.
Mifelénk is kötelező a spórlás. Az új jobboldal is szegény, ezért csak harminc ezüstpénzt tudott le­tenni a parlamentben minisz­ter­el­nökünk, a doktor úr elé a szónoki asztalra. De a doktor úr egyetlen sanda pillantással felmérte, hogy ez neki kevés. Ennyiért nem adja. Kétezer évvel ezelőtt Júdásnak ennyi elég lehetett, de azóta vál­toztak az idők, drágább lett az élet, a júdások mind meggazdagodtak, ennyiért nem adnak semmit. Mi­niszterlenökünk, a doktor úr is meg­játszotta, hogy (ennyiért) ő sem adja el magát, amikor itt több­száz tonna arany van játékban.
A pénz nem boldogít, tartja a magyar mondás, és ezzel ismét csak azt bizonyítjuk, hogy le va­gyunk maradva a világ folyásáról. Most tudományosan is be van bi­zonyítva egy sydney-i professzor által, hogy a boldog ember, keres­ni is jobban keres. Ehhez nem kell valami nagy tudomány, a pénz csak akkor nem boldogít, ha kevés van belőle. Ez most már tudo­má­nyos tény, eddig itt, errefelé ezt a politikusok empírikusan régóta tudják.
Az elégedett (és gazdag) em­be­rek a világ más táján is gond­talanul élnek. A 83 éves, milliár­dos, Soros György csak nemrég esküdött örök hűséget egy nála negyven évvel fiatalabb hölgynek. Ezért a pénzért fiatalabbat is kap­hatott volna. Az örök hűség ugyan­annyi ideig tart a számára egy hatvan évvel fiatalabb ol­da­lán is.
Háromnapos, nagy lagzit ren­dez­tek. Sokan azért szurkoltak, hogy megérje azt a három napot.
Minden mesebeli házasságnak egy a vége: addig élnek, míg meg nem halnak.
Csak a politikai házasságok rövidebbek. Most közeledik a vé­ge felé a szocdemek és a libe­rá­lisok közötti frigy. A miniszter­el­nök, a doktor úr, és a szenátus el­nöke között egyre romlik a vi­szony. Ez amúgy is egy morga­na­tikus kapcsolat volt eddig is, és eddig is csak azért volt lehetséges, mert elnök urunknak, a tengerész­nek a kezét egyik sem kívánta el­nyerni, ami nem csoda, mert elnök urunk nem egy leányálom.
Ami összetartotta, az nem az egymás iránti szeretet, hanem ép­penséggel a gyűlölet, amelyet kö­zö­sen éreztek, a miniszterek el­nö­ke és a liberálisok elnöke, az or­szág elnöke, az anyós ellen. Abban mindketten egyetértenek, hogy a legelőnyöseb frizura az elnök-anyós számára a hosszú haj, kö­zépen baltával elválasztva. Mi­nisz­­terelnökünk, a doktor úr egye­nesen annyira gyűlöli, hogy e­gyet­len érve a döntéseiben az, hogy az anyós mit akar, mert akkor ő pont az ellenkezőjét akarja.
Szóval ez egy tipikus házas­ság: a házasfelek nem szeretik egymást, és mindketten gyűlölik az anyóst. Csak azt nem tudni, ki a férfi és ki a nő a ebben a házas­ság­ban.
De már nem tart sokáig. Be­lát­ható időn belül új elnököt választ az ország. Meglehet, hogy ezúttal nő lesz, elnök urunk szép szőke Helé­nája. Nemrég láttam egy cso­mó képet róla, amik a tenger­par­ton készültek. Fürdőruhában volt. Remekül érvényesült a képen for­más dereka, csípője pedig igazán gusz­tusos volt. Nekem nagyon tet­szett. Bizisten ráadnám a szava­za­tom. Valószínűleg nem nyerne. Ed­dig senki sem nyert elnöki szé­ket, azok közül, akikre leadtam a szavazatom.
Ezért voltak az országnak olyan csúnya elnökei.
Vagy nekem nincs jó ízlésem, vagy a választópolgároknak.
Egy elnök legyen legalább szép, ha már okos nem lehet.