Vasárnap volt a Székelyek Nagy Menetelése. Kisebb menete­lések ezt nem előzték meg. Mert ha lettek volna előzőleg kisebb me­ne­telések, korában rájöhettek volna, hogy székelynek nem könnyű menetelni román utakon. Például román vasutakon. Bot­rányszagú bejelentés előzte meg va­sárnap reggel a Székelyek Nagy Menetelését: nem indult útnak az a különvonat, amelynek 1500 csík­széki tüntetőt kellett volna Uzon­ba és Kökösbe szállítania, mert „elromlott a mozdony”. A moz­dony román volt, de a vasút az még a MÁV korából került a ro­mán állam tulajdonába.
Többek között ezért akarják so­kan a Román Államvasutak he­lyett a MÁV-ot, vagy helyesebben a SZAVO-t, a Székely Autonóm Vasutat.
Menetelni persze csak nagy­úton lehet, és szerencsére mene­tel­het­tek a székelyek kedvükre. Csak azoknak szegték a kedvét, akik az út egy részét vonaton akarták meg­tenni, a román mozdony moz­du­latlansága miatt. Elérni persze nem érték el az autonómiát, ahhoz másképpen kell menetelni. Gya­log, kocsin, autón, biciklin és akár vasúton. Toró T. Tibor szerint a kö­vetkező menetelést Bukarestbe kell megszervezni. Csakhogy Bu­ka­restben már rég felszívódtak azok a székelyek, akik az első vi­lágháborút követően tömegével mentek Bukarestbe, építeni a ro­mán fővárost, amely a világháború előtt eléggé provinciálisnak nézett ki. Pechünkre, nem mindenütt ja­vítottak a város képén, és lassan-lassan a székelyek megtanultak ro­mánul, és Budapest után, egy­koron legnagyobb magyar város­ban manapság egy székely mene­telés alkalmával nem számítha­tunk rájuk.
A székely menetelés véget ért, a székelyek szétszéledtek, és most arról folyik a vita, hányan vettek részt a menetelésen.
Miközben a székelyek idehaza meneteltek, miniszterelnökünk, a doktor úr, a világban menetelt. Először a Nagy Vízen túlra ment. Ott ugyan, a nagy forgalom miatt nem lehet a közutakon menetelni, amerikai limuzinokban menetelt. El­ső nap egyik világcégtől a má­sikig. Ennek a menetelésnek meg­volt a haszna, fejenként három-három memory sticket kaptak a ro­mán delegáció tagjai, hogy ne felejtsenek.
A székely menetelők senkitől nem kaptak ilyen memory sticket, de a székelyek nem is felejtenek.
A második napon az amerikai alelnökkel találkozott. Joseph Bidentől nem kapott semmit. Még ígéreteket sem.
A vízumkényszer megszün­te­téséről a harmadik napon tárgyalt, Michel Turner kongreszmennel, de itt sem jutott semmire, pedig szí­vesen vette volna, ha vízum­kény­szert bevezetik legalább azon Băsescu-párti románok számára, akik Amerikából akarnának visz­szatérni Romániába.
Arról nem esett szó a mene­te­lés során, mi a vélemyénye arról, hogy miért nem hallgatja le az amerikai titkosszolgálat, Angéla Merkel telefonjához hasonlóan, az ő telefonját is, ami felér egy sér­téssel.
Ennek ellenére, a nagy vizit­nek megvolt a maga hatása és haszna. Többször szerepelt az Antena 3 és a kincstári tévé egye­nes adásaiban, mintha itthon ma­radt volna a fenekén. No meg a nagy vízen túli elfoglaltságára va­ló tekintettel nem vett részt sem­milyen avatási ünnepségen, így nem fütyülte ki senki, mint a li­berális vezért Kolozsváron, hanem hazatérve alig pihent meg, és elment Törökörszágba, részt venni a Boszporus alatti alagút felava­tásán, a hagyományos török-ro­mán barátság jegyében.
Bejelentette azt is, hogy el fog látogatni Oroszországba is. Ha Oroszország ad magára, Amerika mintájára ott sem lesz része elnöki fogadtatásban. Az időpontról még nem egyeztek meg, mivel Orosz­or­szágban nem tudni, ki a második ember, ott Vladimir Putyin az első, a második, a harmadik és a so­kadik ember. Miniszterelnökünk, a doktor úr még karatézni sem tud, mint az orosz elnök, akinek fekete öve van, és azt az övet nem plágium által szerezte.