Politikusaink gyakran járnak templomba. Ez azonban nem lát­szik meg azon, amit csinálnak, nem­igen van áldás rajta, mint leg­utóbb a vasút privatizálása ese­té­ben. Nem tudom, melyik szent a felelős ezért, de ha van – és miért ne lenne, silány a teljesítménye.
Az nem baj, hogy a legtöbb szent olyankor élt, amikor még nem volt vasút. A kegyeletteljes gyakorlat az, hogy elébb van egy szent, aztán az egyház a legtöbb esetben kitalálja, hogy milyen feladattal bízza meg.
Például a román hadseregnek Sárkányölő Szent György a vé­dő­szentje, és persze, hogy elébb volt a szent és csak később a román had­­sereg. Szent György áldást ho­zó védőhálója alatt a román had­sereg mindig győztesen került ki a háborúkból, mindegy, mely ol­da­lon harcoltak a katonák, akik gyak­ran mindkét fél oldalán har­coltak, mégpedig sikerrel.
Így volt ez a huszadik század mindkét nagy háborújában. Leg­utóbb a németek oldalán vezette sikerre egészen a Don-kanyarig, aztán valami történhetett, mert nagy visszavonulás lett a do­log­ból. De csak egy adott pillanatig, amíg a hadsereg megfordította a fegyvereit, és az addigi szövet­sé­ge­seit páholta az új szövetségesei segítségével. Ez egy eléggé ért­hetetlen pálfordulás volt Sárkány­ölő Szent György részéről, mert egy nyíltan és harcosan istentelen bandát részesített kitüntető tá­mo­gatásában.
A védőszentek intézménye egy olcsó intézmény, a nagy előny az, hogy a védőszentek nem sze­re­pelnek az illetékes minisz­tériu­mok, intézmények fizetési lis­táján.
Az még nem derült ki, mit tar­tanak erről az illetékes szentek, mert kinevezésük előtt senki sem kéri ki a véleményüket.
A görögkeleti naptár tele van mindenféle szentekkel, nagy a vá­laszték, nem is jut minden szent­nek valami tevékenységi terület. Nemrég tudtam meg – a sajtóból – hogy az Országos Statisztikai Intézetnek is van szentje. Úgy hívják, hogy Sf. Dionisie Exiguul (magyar nevét nem ismerem, és azt se tudom, hogy védőkarja a statisztikai hivatal magyar alkal­ma­zottaira is kiterjed, ha vannak ilyenek a bukaresti intézetben.) Dionisie Exiguul esetében is a szent régóta adott volt, statisztikai feladatokat azután jelölt ki neki a világi hatalom, amelynek nagy szük­sége van szentekre, ha már a tevékenysége sok kifogásolni va­lót hagy maga után.)
Mindenesetre a statisztikai hivatal a szent védőszárnya alatt sem mentes a gikszerektől. Egyik nagy gikszere az volt, hogy a szé­ke­lyeket külön nemzetiségként tün­­tették fel a statisztikai űrla­po­kon, aztán amikor összeszá­mol­ták, o­lyan kevés székely jött ki nekik, hogy én több Székely nevű embert ismerek, mint amennyit a statisz­tikusoknak sikerült kimu­tat­niuk.
Szóval, a székelyek esetében Dionisie Exiguul bizonyíthatóan nem a statisztikai hivatalt tá­mo­gatta.
Kár, hogy a romániai magyar demokraták olyan világiasak, sze­ku­larizáltak, és csak általában tar­ta­nak igényt Isten segítségére, nem folyamodnak szentekhez, egy­részt talán azért, mert sok kö­zöt­tük a református meg a neo­pro­testáns, azok pedig ezt az intéz­ményt el nem ismerik, másrészt meg azért, mert biztosan nem tud­nának megegyezni egyvalakiben, ha már abban se tudtak mege­gyez­ni, hogy legyen egy tiszteletbeli el­nökük, mert azt, aki volt, köz­fel­kiáltással megtagadták.
Tiszteletbeli elnökük a román szociáldemokratáknak van, de ab­ból nehéz lenne szentet faragni, mivelhogy saját bevallása szerint is istentelen.
De ő aztán az egyetlen román politikus, aki nem tülekszik a temp­lomokban, szentmiséken. A többivel viszont vizet lehetne rekeszteni, mint legutóbb Szent Piroska ereklyéinek közszemlére tételekor.
Nagyon szeretném tudni, miért imádkozott Szent Piroska ereklyé­jénél miniszterelnökünk a doktor úr. A plágiuma ügyében már a Jó­istentől sem várhat segítséget, most újabb plágiumaira derült fény, az ország dolgai meg ugyan­csak csehül állnak, és úgy tűnik, azon már a Jóisten se tud segíteni.
Romániának van patrónusa, Szent András személyében. Patro­nátusát az nehezíti, hogy sok a dol­­ga, mert egy időben a patró­nusa a skótoknak, a görögöknek, Spa­nyol­országnak és Oroszor­szág­nak is. Látszik, mennyire túl van ter­helve, mert Románia mel­lett se Gö­rögországnak, se Spa­nyol­or­szágnak, de még Oroszor­szágnak sincs rendben a szénája.