06 Mar 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás MILYEN NYELVEN DURRAN A PUSKA?
Kisebbségi jogok érvényesítése terén két út van. A nyugateurópai és a kelet-európai út. A nyugat-európai a dialógus útja. Addig dialogizálni – a hivatalos államnyelven -, amíg az egyik fél elfogy, és vagy elköltözik, vagy beolvad. A másik út a keleti út amelynek hatásosságát most demonstrálják az oroszok a Krímben.
Amikor az oroszok látták, hogy a többségében orosz lakosságú Krímben az európai utat kierőszakoló erők első lépése az volt, hogy betiltották a nem ukránok számára a saját nyelvük használatát, (amire az ultratoleráns EU-nak egy szava, egy szemöldökrándítása nem volt) az oroszok, az orosz nyelvhez, az orosz fegyvereket társították. Ez egy gyors és hatékony módszer. Persze, csak az használhatja, akinek ehhez elég fegyvere, tankja, repülőgépe, flottája van.
A fegyvereknek nincs anyanyelvük. Az ágyúnak nem lehet előírni, hogy milyen nyelven durranjon. Akinek nincs fegyvere, vagy kevés fegyvere van, annak akár megtilthatják az anyanyelv használatát a kórházakban is például. Most, hogy az RMDSZ kormányra került, sokan attól félnek, hogy a kórházakban magyarul is lehet már panaszkodni. Szerencsénkre, magyarul jajongani még nem tilos.
Markó Béla az új kormányszerepléssel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy ugyan miért hagynánk a Ponta-csapatot egyedül kínlódni. És a magyar demokraták léptek is, és nem hagyják a Ponta-csapatot egyedül kínlódni. Beleléptek, mint a Grün bácsi egykoron. Amikor megkérdezték akkoron, igaz-e, hogy belépett a pártba, a Grün bácsi gyorsan megnézte a talpát és megkérdezte: mibe léptem bele?
Senki nem kapja fel a vizet azért, amiért ezentúl a román kultúra ügyét magyar fogja rendezni. Tudják, hogy annyi pénzzel, amennyit kultúrára fordít a kormány, úgysem lehet semmit se rendezni. Meg lopni sem lehet olyan kevésből.
A parlament megszavazta az új kormányt, de az új kormány egyelőre nem tudja letenni az esküt, mert elnök urunk, a tengerész, nem tartja törvényesnek azt, ami történt, mondván, hogy a magyar demokraták adoptálásával megváltozik a kormányprogram, mivel az előző kormány azért bukott meg, mert abban magyarok voltak, akik magyar orvosi oktatást kértek. Lehet, hogy most majd lesz magyar orvosi képzés, de attól a nép nem lesz egészségesebb, se boldogabb, ha magyarul is elmondhatja hol fáj. Mivel ha valaki románul mondja, hol fáj, akkor is algocalmint írnak fel neki, mert nálunk csak tüneti kezelés van, nem a fájdalom okát kezelik, hanem a hatását, azt is rosszul. Akár magyarul tanulta valaki a doktorságot, akár románul.
A román doktorok egyébként ha románul tanulták is a szakmát, a jelek szerint egészen jól elboldogulnak, amikor szerte Európában angolul, franciául, németül vagy luxemburgiul panaszkodnak a betegek. Csak a magyar beteget nem értik, azt is csak idehaza. A magyar betegnek, ha be akarja tartani ezt a tiltást, mutogatnia kell, akkor is, ha csúnya helyre kell mutogatnia.
Most már van egy nagy előnye a magyar betegnek a sok géppel, amely kimutatja a baját. És nem baj, ha az a gép angolul mutatja ki a baját.
Baj akkor van, ha le akarja fordítani a baját. Például ha aranyere van.
Amikor hányingere van, azt nem kell lefordítani, az öklendezést minden nyelven értik.
A magyar kormányszereplést azért is kifogásolják sokan, mert bizonyos ígéreteket kell tenni a szerepvállalásért a magyaroknak. Ezek, akik ilyen kifogásokkal élnek, elfelejtik, hogy a világ e táján az ígéret csak szép szó. Legutóbb Gyulafehérváron ígértek minden jót és szépet, és mindmáig senkit nem zavar, hogy abból, egy jottányit nem tartottak be. Nem zavarja sem őket, sem Európát, amely Trianon alkalmával süket volt. És süket maradt mindmáig.
Pedig a magyarok nem csak magyarul panaszkodnak maholnap egy évzsázada.
Nehogy valaki revizionizmussal, irredentizmussal vádoljon. Nem Erdélyt akarom vissza, csak azt akarnám, hogy egyszer az életükben, szavatartóak legyenek.
