JOSZIF VISSZARIONOVICS PUTYIN NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚJA
A krími népszavazás után most már világos, hogy egy referendum két esetben lehet elfogadható: az esetben, ha az EU is úgy akarja, vagy ha kellő mennyiségű páncélos meg gyalogos áll mögötte, csőre töltött fegyverrel.
Aki azt hitte, hogy az oroszok majd szépen lenyelik a békát, mármint azt, hogy Ukrajna, ahol a legnagyobb tengeri bázisuk van az oroszoknak, simán belép az EU- ba és onnan egykettőre kitessékelik a Szevasztopolban állomásozó orosz hajóhadat, annak enyhén szólva naivnak kellett lennie. Az EU, a NATO, Amerika azonban nem naiv. De megpróbálkozott, mint a kiskutya. Nem ment. Most meg ámuldoznak, hogy Oroszország lánctalppal tiporja az európaiak normáit.
Joszif Visszarionovics Putyin hatalmas beszédet szentelt a Dumában a Krím annektálásának. Erről az annektálásról mindkét félnek más-más jutott az eszébe. A Nyugatnak Ausztria annektálása, a Keletnek Koszovó.
Ausztria és a Krím annektálása között van egy félelmetes hasonlóság: mindkettő a lakosok lelkesedését váltotta ki. No meg az is hasonló, hogy ámbár a népakarat mindkét esetben helyeselte, mindkét esetben a biztonság kedvéért fegyverrel is megtámasztották a dolgot.
Olyan színe van a dolognak, mint egy szerelmi házasságnak, amikor az ara beleegyezéséhez nem férhet kétség, mégis stukerrel kényszerítik ki a beleegyezését.
A fasizmus meg a kommunizmus már ilyen. Biztos, ami biztos, azért a kezüket a ravaszon tartják, a meglepetések elkerülése végett. Az arák néha szeszélyesek.
Félelmetes nem az új Sztálin beszéde volt, hanem a hallgatóság, amely a világ legtermészetesebb tényeként üdvözölte a győzelmet, amely nem az első hasonló győzelem. Az oroszok szeletenként hozzák vissza az egykori vörös birodalmat, a kérdés csak az, hogy meddig folytatják a szeletelést, és mikor akarják újra felszabadítani Európa azon részét, amelyet egyszer már felszabadítottak.
A Nyugat persze nem tűri szótlanul a dolgot. És szavakban nincs is hiány. Mindenki elítéli és 13 orosz illetve nyolc krími politikus nem léphet be az Unió területére, ugyanakkor befagyasztották vagyonukat.
A guzmis a dologban az, hogy a tiltás nem vonatkozik Oroszország 1.113 ezer katonájára.
De még Putyin elnökre se. Az orosz katonák egyébként soha sem kértek útlevelet, amikor külföldre mentek, amint az utólag kiderült, mindig invitációnak tettek eleget. Most is hívták őket a Krímbe.
Az egykori kommunisták, akik remekül értettek ahhoz, miként érvényesítsék az önkényuralmi szabályokat, remekül értenek ahhhoz, miként érvényesítsék a demokrácia szabályait. Ezt mi is megtapasztalhattuk most már negyed évszázada Romániában is.
Romániában is volt bevonulás március 15-én. Bevonult Kézdivásárhely főterére Semjén Zsolt, magyar miniszterelnök-helyettes. A plágiummal megvádolt miniszterelnökhelyettes bevonulása egyesek számára plágiumnak tűnt, szerencsére nem fehér lovon, és nem tengernagyi egyenruhában ügetett végig Kézdivásárhely főterén. Az viszont látszott meszsziről, hogy az Isten nem lóhátra teremtette.
Lovagolás után autóba ült, és visszakocsizott Magyarországra. Csodálkozom, hogy a plágium vádját a román sajtó nem kapta fel. Vagy nem eléggé tájékozottak, vagy az ilyesmit nem tartják főbenjáró bűnnek, vagy nem akartak akasztott ember házában kötélről beszélni, ugyanis pont akkor miniszeterelnökünk, a doktor úr plágium-ügyét is tárgyalta a bíróság.
Nehogy bármilyen párhuzamot lehessen vonni.