MADARAT TOLLÁRÓL, EMBERT BARÁTJÁRÓL

A nagy Amerika nagy elnöke barátomnak titulálta a már nem Nagy Románia elnökét, a tenge­részt, amikor a napokban Lengyel­országban találkoztak. Sok más em­beri kapcsolattól eltérően – mondják a filozófusok – a baráti viszonyoknak nincs intézményes hátterük, a barátokat nem kötik össze formális kötelezettségek, sem szankciók, a barátságot nem szabályozza törvény. A szóban forgó két elnök esetében ez nem egészen így áll. Ezt a barátságot igenis formális kötelezettségek és törvényerejű megegyezések sza­bá­lyozzák. Ez tulajdonképpen fegy­verbarátság. A fegyyvereket Amerika adja (nem ingyen) és Románia veszi (jó pénzen).
Dehát Amerika már ilyen. Nem önzetlen barát. Amerika na­gyon jó barát minden olyan or­szág­gal, ahol kőolaj található, leg­újabban palagáz, márpedig Romá­nia ilyen ország. Ahol sok palagáz található. Amelyet amerikai cégek akarnak kitermelni. Tiszta barát­ság­ból, amiért egyfolytában a de­mok­ráciánkat meg a szabad­sá­gunkat féltik.
Putyin elvtárs is a szabad­sá­gunkat félti, ő kőolaj meg palagáz dolgában nem olyan körülményes. Választhatunk az amerikai sza­bad­ság és az orosz szabadság kö­zött. Ha már ennyire korlátozott a választási lehetőségünk, én az ame­rikaiak barátságát válasz­ta­nám. Már csak azért is, mert kólá­val csábítgatnak, nem vodkával. Meg fast foodokkal, amelyeket ugyan nem szeretek, de mégis más az, ha fast foodot kínálnak, mintha a fast foodhoz valókat elhará­csol­nák. No meg az amerikai katonák fizetnek a fogyasztásért, nem úgy, mint az oroszok, akiknek a fo­gyasztását is mi fizetjük.
Úgynevezett baráti viszonyok­kal vannak átszőve a kapcsola­ta­ink. Épp most tartózkodik kies ha­zánkban a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, amely barátsággal köl­csönöket ad kamatok ellenében és előírja, mit kéne tennünk, hogy a kölcsönbe kapott valutát is vi­szontláthassák.
Csupa barátok vesznek körül. Minek nekünk ellenség, ha ilyen barátaink vannak?
Baráti viszonyban volt minisz­ter­elnökünk, a doktor úr is, a szo­cialista, a liberálisok álmos­kájá­val, aki most felébredt, és rájöhe­tett arra, hogy ez a két ideológia üti egymást. És mivel az ideoló­giák csak képletesen ütik egymást, a két elnök, a szocialisták és a li­be­rálisok elnöke, most szorgal­ma­san rugdossa egymást. Ez a ba­rátság a nem alkalmas személyek elutasításával kezdődött. A barát­ság, amely eddig összekötötte őket, a közös politikai program­juk­nak volt köszönhető, amely egyetlen mondatban fogalmazha­tó: Abcúg Basescu. Ennyi. Mintha minden bajunk egyetlen forrása el­nök urunk, a tengerész lenne, ami jaj de jó lenne, mert akkor nem volna olyan körülményes megszabadulni a bajainktól. Csak tőle kellene megszabadulni, ami néhány hónapon belül meg is tör­ténik, mivel Románia népe hama­rosan új elnököt választ, hogy az­tán visszasírhassa a régit. Mert amint új elnököt választ a nép, mindig eltolja a kalapács nyelét.
Nemrég egy polgár leköpte el­nök urunkat, a tengerészt. Volt olyan tévé, amely szinte nemzeti hőssé avatta a jónyálú fiatalem­bert. El si vitték megvizsgálni az el­mebeli állapotát. Ezen is felhá­bodott az illetékes média. Amelyet sokan csak azért nem köpnek le, mert úriemberek, vagy úgy vélik, minek köpdösni azt a képernyőt, ha a stúdióba már nem tudnak bejutni.
Madarászokat kellene alkal­maz­ni tanácsadóknak a közelgő el­nökvákasztásra. Mondják meg azok a javasoltak tollának alapján, mennyit érnek. Még mielőtt el­nök­ként elkezdenének tollasodni.
Persze (halász, vadász) ma­da­rász üres tarisznyában kotorász. Mintha az egész ország madará­szokból állna. A madarászok azon­ban tudják azt is, hogy ritka madár az igaz barátság.