07 Aug 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás NEM ZÖRÖG A HARASZT…
Nem a gazdasági büntetőintézkedés a megfelelő eszköz az ukrajnai politikai konfliktus rendezéséhez – mondta a német kereskedelmi és iparkamarák szövetségének elnöke. Ezt mondta, mert 300 ezer németországi munkahely megmaradása függ az orosz exporttól, és az eddigi szankciók miatt 4 milliárd euróval csökkenhet az Oroszországba irányuló export 2013-hoz képest. Na ugye, ennyibe került eddig Németországnak az elvszerűség. Nem tudom, hogy ez sok, vagy kevés, úgy látszik Angéla asszony egy kicsit sokallhatja, ha már arról suttog a fáma, hogy egyezkedőben van Vlagyimir Vlagyimiroviccsal, és a földgáz-export ellenében elismerhetnék a Krím-félsziget orosz megszállását. Így a 300 ezer német se maradna munka nélkül, és fagyoskodnia se kellene a többi 82 milliónak, meg üzemanyaga is bőven lenne a sok BMW-nek, Volkswagennek, miegyébnek.
Németek és oroszok már osztózkodtak oroszországi területeken, de akkor még nem a kancellárok, hanem csak a külügyminiszterek tárgyaltak az ilyesmiről. Molotov meg Ribbentropp. Most maguk a kancellárok folytatnak titkos alkut, de nem zörög a haraszt…
Elvszerűnek a kicsi országoknak kell lennük, ugye. Mint például Magyarországnak, amelynek a szemére hányják, hogy jóban van Vlagyimir Vlagyimiroviccsal, és ez nem is lenne akkora baj, ha Oroszországról is nem nyilatkozna elragadtatással Orbán Viktor, akit hirtelen meglegyinthetett ázsiai eredetünk tudata, és most Oroszországot, Kínát meg Szingapúrt tekinti követendő országoknak, miután ezervalahány éven keresztül az európai modelleket próbálta meghonosítani a magyarság. Nem mintha az európai modellek teljesen hibátlanok lennének. Az egyik példás ország, Szingapúr, amely megmutatta, hogy miképpen lehet totális megfigyeléssel felépíteni egy, demokrácia és autoritarizmus között óvatosan egyensúlyozó állammodellt, ahol a „gondoskodó állam” mindenkinek biztosítja a lakhatást, az ingyenes tanulást és a példás közbiztonságot, ugyanakkor pedig korlátlanul beférkőzhet az emberek magánéletébe. és békésen nyerték el az autonómiájukat. Könnyű ezt 3,8 milliónyi állampolgár és másfél milliónyi bevándorló és vendégmunkás számára biztosítani, akik életükben nem vívtak egy árva szabadságharcot sem, és békésem nyerték el az autonómiájukat. De borzasztó nehéz ugyanezt tízmillió magyar számára biztosítani, akik “szabadon éltek-haltak” volna, és akik “szolga-földben nem nyughatnak”.
A magyarok mindig Európára szegezték vigyázó szemüket. Időközben világszerte csorbát szenvedett a politikai és gazdasági szabadság eszméje, de az orosz szabadság eszméje mindeddig nem csábította a magyart. Igaz, ma már az európai szabadság sem olyan csábító, ha ez csak egyes európaiak szabadságát jelenti.
Azt hiszem, a magyarok továbbra is az ilyen európai szabadság eszméjéért hajlandók kiállni, csak nem győzik kiállni azt, hogy ebben nekik is részük legyen.
Tanácstalan az orosz szabadság kivívásával szemben. Lassan, nagyon lassan szaporodnak a szankciók Oroszország ellen. Oroszország pedig válaszlépéseket tesz. Nem tudom, helyesen mérte-e fel a saját helyzetüket a cár atyuska, de úgy tűnik, azt tartja, elég marha, meg disznó van Oroszországban, mert válaszként a szankciókra betiltotta a marha- meg disznóexportot egy sor európai országból, Moldovából és Ukrajnából is.
Mindenesetre lassan csordogálnak az európai szankciók, ilyen ütemben akár egy évszázad is beletelhet, amíg azoknak valami látszatuk lehet. Pedig az oroszok most már komolyan haragszanak, ha már betiltanák az Egyesült Államokban gyártott Kentucky Gentleman whisky behozatalát. Rendben van, Oroszországban nemigen akadnak gentlemenek, de átkeresztelhették volna a Gentlemen whiskyt tovaris wisky-re. Egyelőre úgy tűnik, elegendő a Moszkovszakaja, meg a Sztolicsnaja vodka-készlet.
Putyin tanulékony ország tanulékony vezetője. Tudja, a nagy Szovjetúnió bukása nem a glasznyoszty bevezetésével kezdődött, hanem azzal, hogy Gorbacsov korlátozni akarta a vodkafogyasztást. Ebbe tört bele a bicskája.
