21 Aug 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás HELYZETJELENTÉS
Nemcsak a nemzetközi helyzet fokozódik, de a belügyi helyzet is fokozódik. Egyre többen jelentkeznek az ország elnöki tisztségére. Prömier, hogy eddig már két nő is benevezett. Elnök urunk szép szőke Helénája az egyik, és ez nagyon örvendetes, mert valami szép is választható lesz. Amennyiben sikerül bejutnia a Kotrocsényi Palotába, ki kell majd cserélni az elnöki tribünt, láthatóvá tenni így a formás lábát, hogy legyen mire figyeljen a hallgatóság, mert arra, amit mond, nem hinném, hogy sokan lennének kíváncsiak. És itt az ideje fellépni a porondra, mert az idő múlik felette. A szép szőke Helénával az ország elnökeként, megnőnek majd esélyeink a nemzetközi politikai piacon, mert ki utasítana vissza egy ilyen bomba-nőtől jövő ajánlatot? Remélhetőleg mára azt is megtanulta, hogy Norvégiának nem elnöke van, hanem királya.
A másik nő nem ilyen mutatós, ellenben helyén van az esze, amit sokan kétségbe vonnak, amióta jelöltette magát az elnöki posztra. A Mónika azt állítja, hogy sok tekintetben hasonlít a dél-afrikaiak első fekete elnökére, Nelson Mandelára. Pedig nem olyan fekete, és nem ült börtönben 27 évet. Talán azért lát hasonlóságot, mert ahogy Mandela az első színesbőrű elnöke volt Dél-Afrikának, úgy ő az első női elnöke lehetne Romániának. A Mónika a korrupció elleni harc bajnoka, ezért nem sok esélyét látom egy olyan országban, amely előkelő helyet foglal el a korrupció nemzetközi rangsorolásában. Egyik első kortes-beszédében annak a kívánságának adott hangot, hogy “minden korrupt és minden tolvaj börtönbe kerüljön.” Nem mardnak sokan, akik őrá adják a szavazatukat.
Dél-Afrika és Románia között nem sok a hasonlóság, az elnökeink nem annyira feketék, az életszínvonalunk nem olyan magas, a romániai négerek fehérbőrűek (a magyarok), és az apartheid sem érte még el a dél-afrikai színvonalat. Az itthoni apartheid perspektívái nagyot nőttek azzal, hogy ketten is indulnak az elnökválasztásokon a nagyromániások közül, mindketten nagyromániás elnökök (bár vitás, melyikük az igazi), csak nem egészen világos, ki elnökebb: a volt kolozsvári bíró, vagy a nemzet idegbajosa. Tegnapig 13-ra rúgott a jelöltek száma, de azóta egy tucatra csökkent, minthogy a bútorkereskedésből meggazdagodott Viorel Cataramă visszalépett Cristian Diaconescu javára, rájött, hogy a románok nem vesznek annyi bútort, hogy betarthassa az ígéretét, azt, hogy mindenki 500 euró fizetést kapjon. Sokan megválasztották volna, mivel ő az egyetlen jelölt, aki előre megmondta, hogy nem fogja teljesíteni az ígéreteit.
Öreg barátom továbbra sem kedveli Klaus Johannist. A szebeni bíró ugyanis azt találta nyilatkozni, hogy ő az egyetlen, aki a jelöltek közül tudja, mit jelent kisebbségnek lenni a saját országodban. Ez az, ami nem tetszett a Grün bácsinak. Ezek szerint – mondta öreg barátom – vagy tájékozatlan, vagy félretájékoztat a szász jelölt. Ugyanis Kelemen Hunor vagy Szilágyi Zsolt is tudja, mit jelent kisebbséginek lenni, és ellentétben a Klausszal, ezt szóvá is teszik, mert a kisebbségi lét magyar kisebbségi számára nem olyan rózsás, mint a szász kisebbség számára. Arról nem is szólva, hogy ha a Klaus ősei 850 éve vannak itt, a két magyar jelölt ősei ennél jóval korábban szálltak le a lóról e táján a hazának. Az meg végképp nem tetszett neki, hogy a szász a magyar választókat amolyan hallássérülteknek tartja. “Nem azért mondom ezt, mintha ez valami előnyt jelentene (az, hogy tudja, mi az kisebbséginek lenni), és remélem ezt jól hallották a magyar etnikumúak is.” Ezt a mondatot alaposan ki lehetne elemezni, majdhogynem egy nagyromániáshoz illő. Az a sanda gyanúja öreg barátomnak, hogy nemigen kedveli a magyarokat. Ebben nincsen egyedül, mások se kedvelnek különösebben. Épp nemrég mutatta ki egy felmérés, hogy az oroszok után a magyarokkal szemben viszonyulnak a legellenszenvesebben. A szászok ellen semmi kifogásuk a románoknak, őket könnyű szeretni, miután ritkaságszámba mennek.
A legesélyesebb jelölt miniszterelnökünk, a doktor úr, aki mindössze kb. egy évszázada román és ortodox, mivel nagytatáék még taljánok voltak és katolikusok.
És nem kaptak soha autonómiát a magyaroktól, mint a szászok.
