KÖNYÖRGÖM, AKASSZUK FEL
A „könyörgöm, akasszuk fel” a Valahol Euópában című film híres replikája, a mindmáig talán legjobb, de mindenképpen a legmegrázóbb világháború utáni magyar filmben. A csavargásra kényszerített, hajléktalan, a társadalmon kívülre szorított Kuksi mondja, félig tréfásan, félig komolyan, az akasztás a számára egyetlen elképzelhető büntetés abban az összeomlott, háború utáni világban, amely náciakasztásokkal nyitott.
Sok román politikus számára is ez az egyetlen elképzelhető büntetés a politikai ellenfelek számára, mondjuk elnök urunk, a tengerész számára.
Kuksi replikája gyakran jut eszembe, amikor a mai politikai porondon zajló cirkuszokat nézem, amelyekben a szereplők szájába ez a replika illenék, olyan elszántan, olyan kíméletlenül gyűlölik ellenfeleiket, akiket nem is ellenfélnek, hanem egyenesen ellenségnek néznek.
Ennek a politikai színjátéknak nincsenek bajnokai, fej-fej mellett gyalázkodnak, de a prímet minden bizonnyal miniszterelnökünk, a doktor úr viszi, amióta Felix rácsok mögé került, akinek egész politikai programja ebben merül ki, lógni látni elnök urunkat, a tengerészt, akinek a szájából ugyancsak egészen természetesnek hangzanék a kuksi-féle könyörgés.
Könyörgöm, akasszuk fel.
Egymást akasztanák, ha lehetne, ha nem törölték volna el a halálbüntetést a 89-es nagy fény- és hangjáték után. Finoman mondva azonban a felfüggesztés nevet viseli.
Miniszterelnökünk, a doktor úr nagyon biztos a dolgában. Mármint abban, hogy ő lesz a következő elnökünk. Egy csöpp megeröltetésébe se kerül az egész kampány. Annyira biztos a dolgában, hogy az első fordulóra, amelyen biztos befutó, oda se fog figyelni, mondja, hanem frisikakast fog majszolni a tévé előtt. Stílusosabb lenne, ha napraforgómagot, vagy tökmagot rágna, a nemzeti hagyományokhoz az illőbb, mint az amerikai popkorn, arról nem is szólva, hogy a magozással együtt jár a köpdösés. Talán ezért is köpködnek annyit a román politikusok, mert gyerekkorukban sokat magoztak.
Könyörgöm, akasszuk fel – ezt mondja a szenátus elnöke is, aki Traian Băsescu államfő hivatalából való felfüggesztését helyezte kilátásba arra az esetre, ha – megsértve az alkotmányt – elnök urunk, a tengerész, beavatkozik az elnökválasztási kampányba. Az nem számít, hogy már csak kevés van hátra az elnökválasztásig, de ha egy órával a választások előtt is lecserélik, fuccs a nyugdíjának, meg a többi kedvezménynek, ami egy volt elnöknek kijár.
A hazafiságnak van egy ismérve, amellyel külföldre szakadt hazánkfia szolgál. Ez annyira imádja a haza földjét, hogy (például ez az Olaszhonba emigrált honfitársunk) – az erkélyén, cserépben, amelyet hazai földdel telített meg –, különbözé zöldségeket termel. Ezek a hazafiak imádják a hazát, de messziről. És nem tud zöldségek nélkül élni.
Erre a jelenségre figyelniük kéne a hazai politikusoknak, nehogy cserepenként kicsempésszék a hazai földet idegenbe. Állítólag kétmillió román távozott külföldre, ha mindegyikük csak néhány kiló földet csempészett át a határon, akkor már érthető, miért vannak telidesteli az országutaink gödrökkel. Szóval vannak olyanok, akik nem tudnak leszokni a román zöldségről. Ámbátor kérdéses, hogy az a zöldség, amely olasz magról termesztődik, román-e még, és mennyire.
Száz szónak is egy a vége, egymást nyugodtan sértegethetik a politikusok, csak az alkotmányt nem szabad megsérteni, pedig az alkotmány nem sértődős, mert ha sértődős lenne, akkor eddig már rég be kellett volna mondania az unalmast.
Könyörgöm, függesszük fel.