ELFOGY VALÓ, MEGMARAD A GYARLÓ

A címbeli mondás a Magyar szólások és közmondások szerint arról szól, aki anyagi érdekből nő­sül, könnyen pórul járhat, mert nem kedvére való felesége akkor is megmarad, amikor már a va­gyona elúszott. Ez a magánélet­ben. Nem így áll a helyzet a bel­politikai életünkben.
A román választó négyéven­ként egyszer választhat. A román politikusok menetközben is vá­laszt­hatnak maguknak újabb pár­tot, amikor a régi párttal már nem lehet vagyont szerezni. Erre most sürgősségi kormányrendelet szü­le­tett, erről szól az egyik legfrissebb sürgősségi rendelet. Sürgősség ide, sürgősség oda, nem kell a dolgot elsietni, a rendelet 45 napot ad a polgármesterek és a városi vagy megyei bizottságok tagjainak a meggondolásra. Vagy az átállásra egyik táborból a másikba. Jó hosszú időt. 45 napot. Hogy meg­nyugtassák a lelkiismeretüket.
A nyugodt lelkiismereet na­gyon fontos dolog ebben az or­szág­ban, és a politikában a nyu­godt lélekállapot szükségszerű­sé­ge erős hagyományokkal bír. Nyu­godt lélekkel álltak át egyik oldal­ról a másikra az első világhá­ború­ban ide-oda többször is, a máso­dikban pedig csak egyszer ugyan, de alaposan.
Úgyhogy nincs semmi gond most, a hazai politikusi lélek lelki­ismertfurdalás nélkül cserélheti a tábort, ha rájött arra, hogy rossz lóra tett azelőtt, és simán kérheti felvételét egy másik szekérre. Mint­ha autóstoppolna.
Ezt a politikában. Mert az or­szágutakon ezentúl meg akarják tiltani az autóstoppolást. Tör­vény tiltja, hogy felvegyenek a gépsze­kérre valakit. Aki a gyalogosságot volt kénytelen-kelletlen válasz­ta­ni, az üljön a fenekén, vagy járjon gyalog. Persze, ha tudták volna a polgármesterek, hogy gyalog ma­rad­nak, akkor egészen másként dön­töttek volna. De sebaj, mig­rál­hatnak most. Mint a jó madarak. A Jóisten – bocsánat a párt – ezt meg­bo­csájtja nekik. Az a párt, amely­nek a szekerére felkérezkednek. Szóval nem kötelező mindhalálig ellenszenvvel viseltetni a belpo­li­tikában.
Külpolitikában a románok leg­inkább Oroszországhoz viszonyul­nak a legellenszenvesebben. A meg­kérdezettek több mint 51 szá­zaléka válaszolta azt, hogy inkább negatív érzelmeket táplál Orosz­or­szág iránt. Magyarországot is majd­nem a megkérdezettek fele ítélte meg kedvezőtlenül, 40 szá­zalék válaszolt úgy, hogy pozitív érzelmei vannak Magyarország iránt. Ebben a 40 százalékban biz­tos mi is benne vagyunk, ámbár nem hinném, hogy minden ma­gyar pozitív érezelmeket táplál a magyarság iránt. 10 százalék nem válaszolt semmit, köztük én sem. Mivelhogy engem meg se kér­dez­tek.
A román külpolitika ismét bi­zonyította ügyességét. Külpoliti­kában a románok óvatos duhajok. Ugyanis azzal kapcsolatban, hogy orosz katonák özönlik el Ukrajnát, és mindenki invázióról beszél, ad­dig elnök urunk, a tengerész, óva­tosabb: tagadja az inváziót, azt mondván róla, hogy ez csak be­szi­várgás, nem invázió. Azt nem mondta, hány katona beszivárgása tesz ki egy inváziót.
Az oroszokkal szemben sokan éreznek ellenszenvet. Oroszok is. Például a kiváló orosz tenisz-sztár, Mária Sharapova, aki bejelentette, le akar mondani az orosz állam­pol­gárságáról. Mégpedig azért, mert az orosz kormány olyan tör­vényt hozott, amelynek értelmé­ben a ket­tős állampolgársággal bíró sze­mélyek kötelesek Oroszor­szágba visszatérn és október 4-ig vagyon­be­vallást tenni.
Szerencsére, magyar ember­nek nincs ilyen dilemmája a hová­tartozást illetően. Tudja pontosan hova nem akar tartozni.