UBI PANIS IBI PATRIA

Az angoloknak rengeteg gondj­uk van a bevándorlókkal. A világ minden tájáról özönlenek az Egyesült Királyságba, amelynek ugyan egyre kevesebb gyarmata ma­radt, annál többen akarnak le­te­lepedni Angliában az egykori gyar­matokról. Románia sohasem volt angol gyarmat, talán ezért van az, hogy az angolokat rettenetesen za­varják a román bevándorlók, és megpróbálnak mindenfélét kita­lál­ni a románok bevándorlásának meg­akadályozására. Egy angol kon­zervatív politikus, nevezetesen lord Norman Trebitt egy egészen fura ötlettel állt elő a beván­dor­lókkal kapcsolatban. Azt javasolta őlordsága, hogy vegyék faggatóra a bevándorlókat azt illetően, hogy ki­nek az oldalán álltak az őseik a második világháborúban. Ez nem zavarna egyetlen román beván­dor­lót sem, nyugodt lélekkel állíthat­ná, hogy (első világháborús termi­no­lógiával élve) az antant hatal­mak oldalán. 1944. augusztus 23-val kezdődően. Ha ugyanezt kér­deznék a németek, akkor ugyan­olyan nyugodt lélekkel állíthatnák, hogy a németek oldalán 1944. au­gusztus 23-ig. Ez esetben az első világháborús terminológia nem operatív, mert a második világ­há­bo­rúban 1944. augusztus 23-ig a ma­gyarok is szövetségesei voltak a románoknak, vagy talán he­lye­sebb, ha azt mondjuk, egy szö­vet­ségbe tartoztak.
Több évtizedes tapasztalatunk, hogy az elnöki hivatal a fő-fő éceszgéber nálunk, és mindenre van ötlete. Így volt ez a tergo­vis­tyei sortűz előtt. Így van ez a ter­go­vistyei sortűz után. És talán csak a következő sortűz után lesz majd másként.
Nem tudom emlékszik-e az igen tisztelt Olvasó, hogy még elő­ző mandátuma során szegény, ám becsületes elnökünknek volt egy épü­letes ötlete az interetnikai béke megteremtésére. Mégpedig a ve­gyes házasság. Talán saját tapasz­ta­latán okulva, ugyanis kedves fe­le­sége orosz. Vadonatúj elnö­künk, a szebeni szász bíró való­színűleg meghallgatta elnök-előd­je ötletét, mert ő is vegyes házas­ságban él.
Nemrég azt olvastam, hogy a hazai németség 0,9%-a analfabéta. A hír döbbenetes. Ki hitte volna, hogy a németek között is vannak analfabéták? Így persze már ért­hető, hogy miért vannak még min­dig németeink, kb. 0,9 száza­lék­ban, akik itt maradtak. Mert nem tud­ták megírni a letelepedési kér­vé­nyüket. Azért, amikor ide te­le­pedtek, akár a szászok, akár a svá­bok, nagyobb arányban lehettek kö­zöttük az írástudatlanok, külön­ben más országot választottak vol­na.
Az elnöki választásokon indult a demokrata magyarok ügyeinek ve­zető elnöke is. Indult, de nem ju­tott el sehova. Soha ilyen kevés magyar nem szavazott e hazában magyarra, mint novemberben. Ta­lán azért maradtak távol az urnák­tól a magyarok, nehogy véletlenül elég szavazatot kapjon Kelemen Hunor, és elnök legyen belőle mert megint minket szidna az egész or­szág. Mert az országban az bevett szokás, hogy még azok is szidják már a mandátuma másnapján az elnököt, akik rá szavaztak. Mivel az éppen soros elnök már a man­dá­tum másnapján nem tartja be azt, amit a mandátuma megszerzése előtt még egy nappal ígért.
Nekünk, magyaroknak nem kel­lene elkeserednünk, amiért Ro­má­nia elnökei nem tartják be az ígéreteiket. Aki figyelte a kam­pányt, az észrevehette, hogy csak a románokhoz szóltak a kampány so­rán, még a szász jelölt is. Mind­egyik így kezdte a szövegelést, hogy: Román testvérek… Nekünk magyaroknak, senki sem ígért sem­mit. Kelemen Hunor se. Pedig ígér­hetett volna akármit, tudhatta előre, nem kerül abba a helyzetbe, hogy be kelljen tartania az ígé­re­teit.
Vadonatúj elnökünk nem ígér­ge­tett sokat. Mert tudja, hogy “ein Mann, ein Wort”. Ezért is voltak olyan rövidek a beszédei. A vá­lasztói azonban inkább franciául ér­tenek.