A békéscsabai kolbászfesztivál, vagy a gyulai kolbász és sódarmustra régiónk rendkívül népszerű, a földrajzi távolságot és országhatárokat felülíró, évről évre több látogatót vonzó rendezvényei mellett térségünkben Algyőtől Orosházáig és házunk tájára kerülve Pusztakeresztúrig, meg Végvárig számos településen szerveznek egyre népszerűbb kolbásztöltő, kolbászgyúró versenyeket, bemutatókat. Az elmúlt hétvégén a helyi gazdakör szervezésében került sor második alkalommal a Végvári Kolbászgyúró versenyre.
Csak a közvetlen környezetünkben készülő finomságokra gondolva rögtön a csabai, a gyulai kolbász sajátos ízvilágára gondolhatunk, de például nem utolsó a Szegeden is kapható temesvári kolbász, amelyet… Domaszéken készítenek. Van vastag- meg vékonykolbász, paprikás, csípős meg rózsakolbász, ló-, és mangalicakolbász is, egyesek a parasztkolbászra esküsznek, de a lángolt kolbász sem megvetendő étek. A kolbászból sokféle van, és főleg faluhelyen, mindenki a saját jól bevált receptjére esküszik kolbász-ügyben, végül is igen egyszerűnek tűnik a finom eledel előállítása, kell hozzá: hús, só, paprikaărlemény és egyéb fűszerek. Hogy ez mégsem ennyire egyszerű, meggyőződhettünk a Végvári Kolbászgyúró versenyen, amelyen tizennégy csapat mérte össze kolbászkészítő tudomáü nyát. Végigkóstolva a termékeket állíthatjuk, hogy mindegyik kolbászféleség külön ízvilágot képviselt, ezzel is igazolva az „ahány ház, annyi szokás” mondásunk valóságtartalmát.
A vendégeket és résztvevőket köszöntve Csáki Károly végvári polgármester kifejezte elismerését a szervezőknek, és örömét afelett, hogy egyszerre sikerült felidézni a településenként változó, házilag készült termékek ízvilágát, ugyanakkor sikerült egy, a végvári közösséget és sok megyebeli gazdát megmozgató rendezvényt szervezni Végváron. Az elöljáró kifejtette, hogy az önkormányzat támogatja a gazdák elképzeléseit a következő rendezvényekre nézve, annak érdekében, hogy a Végvári Kolbászgyúró Verseny a térség egyik meghatározó rendezvényévé váljon.
A kolbászmustránkon Szabó László helyi gazdaköri elnök volt a kalauzunk, aki elmondta, hogy több másutt megtartott hasonló vetélkedő ihlette a végvári gazdákat és a példaértékű közösségi összefogással köréjük csoportosuló lelkes segítőket a kolbászgyúró verseny megszervezésére, akik máris tervezik a jövő évi, az ideinél nagyobb méretű találkozót. „Mint másutt térségünkben, Végváron is évente töltünk kolbászt a legtöbb családban. Faluhelyen gyermekként szem-nk előtt és részvételünkkel folyt le a tél egyik kiemelkedő eseménye, a disznóölés. A hurka- és kolbásztöltés, meg az utána következő toros vacsora igazi csemegéket tartogatott minden résztvevőnek. Akik részt vettünk a verseny szervezésében, egy kicsit ezekre az emlékekre is gondoltunk. Örömmel látjuk, hogy sikere volt az elképzelésünknek, tavaly hét, idén tizennégy csapat jött el a versenyre, és abban bízunk, hogy jövőre még többen leszünk. A rendezvény fejlesztésében számítunk továbbra is eddigi támogatóinkra, a megyei gazdaszervezetre, a Helyi Tanácsra, Berényi János helyi vállalkozóra és a Smithfield vállalat segítségére. Jövőre családbarát rendezvényt tervezünk, szeretnénk bevonni az asszonyokat is, ők például különféle disznótoros ételféleségek elkészítésével vehetnének részt a versenyen, a gyermekek pedig tematikus műsor keretében léphetnének fel. Jelenleg az egyesületben is egy megújulási folyamat tapasztalható, új és lelkes tagokkal bővül az egyesületünk. Gazdáink közül egyesek kétszáz hektáros területet dolgoznak meg, többen ötven-hatvan hektáron gazdálkodnak, de vannak akik őstermelőkként néhány hektárt művelnek meg, leginkább saját gazdaságuk ellátására.” A verseny szervezésében dr. Kiss Zsolt végvári állatorvos, az egyesület titkára is oroszlánrészt vállalt, elmondása szerint Végváron idén télen is mintegy kétszáz sertést vágtak a helybéli családok, könnyen elképzelhető hányféle kolbászt töltöttek idén a faluban. Az állatorvos elmondása szerint, a kolbászgyúró verseny szervezői az egészségügyi és élelmiszerbiztonsági előírásoknak megfelelően jártak el annak érdekében, hogy semmi se zavarja meg a jó hangulatú rendezvényt.
A végvári kultúrházban nagyobb részt sertéshúsból készült termékek sokaságát hozták el a versenyzők, az újmosnicai gazdák csapatának tagjai – Kádár György alpolgármesterrel az élen, Szőlősi József, Szűcs István, Szabó Zoltán és Fülöp János – sok más csapathoz hasonlóan fokozott figyelmet fordítottak termékeik bemutatására is. Hurka- és kolbászféléket, füstölt és főtt szalámiféleségeket kóstolhattak a standjukat meglátogatók, de volt ott házi füstölt sonka, mangalica-szalonna, és császárszalonna, de a mangalica-zsírt is megkóstolhatták az érdeklődők a többféle friss és füstölt, száraz kolbászok mellett, és vaddisznókolbász is akadt a kínálatban. Az újmosnicai asszonyok által készített házi savanyúságok is díszei voltak a majdnem százéves, jókora „degesztő tekenyőben” összeállított, rögtönzött termékkiállításnak. Az újmosnicai csapat tagjai egyöntetűen és büszkén erősítik meg, hogy az otthonról hozott, és Végváron bemutatott hústermékek, saját maguk által termesztett gabonán felnevelt sertések és szarvasmarhák kézműves módon való feldolgozásából származik, hangsúlyozva, hogy a Temesvár szomszédságában rohamosan városiasodó községben több gazdaságban továbbra is nevelnek jobbára saját felhasználásra mangalica fajtájú sertéseket. A zsűri is elismerte új- mosnicaiak termékének minőségét és harmadik díjjal jutalmazta. A Zsombolyai Önkormányzat képviseletében Tóth Gábor alpolgármester, Zocskár András Attila, Vancsik Krisztian és Trésig János érkezett Végvárra bevallottan azért, hogy az egykori zsombolyai sváboktól tanult sertésfeldolgozási szokások közül a „hatzfeldi sváb” sajátos ízű kolbászt mutassák be. De még a kolbászgyúrás előtt, otthonról hozott friss, főtt szalámit kínál az alpolgármester, amelyről elmondja, hogy odahaza évente többször is elkészíti – a recept tikos – de annyit elárul, hogy minden szokásos, természetes fűszer van benne. Meg többféle hús. Az Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesületet képviselve vettek részt a kolbászgyúró versenyen Kozma István egyesület elnök, Molnár Géza és Nagy Gellért. Elmondásuk szerint örömmel vesznek részt e rendezvényeken, határon innen és túl terjesztve a Bega-menti kis magyar falu jó hírét. Legutóbb a vajdasági Muzslyán a tepertőfesztiválon arattak sikert. A résztvevőknek kínált finom- ságokat elkészítőkön kívül, két helybéli csapat is indult a végvári versenyen. A végvári magyar gazdák képviseltében Horváth Tibor, Palicsák Zoltán, Szabó Szabolcs és az inaskodó Szőke Zsolti igyekeztek megvédeni a helyi gazdák jó hírét. Sikerrel, mert a végvári módra készült, majd lesütött „házikolbász” általános elismerést aratott, és mind egy szálig elfogyott. A második végvári elit kolbászgyúró csapat a Rosu Róbert, Csáki Rudolf, Pataki Zoltán, Tóth Rudolf és Tóth Béla fiatalok țltal alkotott Etil Alakulat nevű csapata. A fiatalok elmondják, hogy az idén már elkészített otthoni kolbászféleségek mását készítik el a versenyen, ők az ízesítést, ahogy odahaza szokták, „szemre” végzik, a húskeverék gyakori kóstolásával hozzák össze a termék ízét.
Tavaly a Végvári Kolbászgyúró verseny második díját az ötvösdi csapat nyerte el, ezúttal is a bemutatóstandjuk díszét képezi a serleg. Az ötvösdi kolbászgyúrók – Varga Vencel és Virág Antal – standja igazi csemegebolt kirakatával vetekedik: csípős- és csemege kolbászfélék, többféle császárszalonna, sonkák – Virág Antal a sonkafélék tartósítására kizárólag a sózást ajánlja, mások a fűszerekkel kevert sós-páclére esküsznek, magyarán ismét, „ahány ház, annyi szokás”. De a kínálatban szerepel arasznyi vastag, füstölt mangalica-szalonna is – többen megkóstolták és arra esküsznek, hogy majdhogynem „kenhető, akár a vaj, az íze meg egyenesen isteni” – és több bárányhúsból készült füstölt, érlelt húskészítmény sorakozott. Utóbbi rendkívül ízletes készítmény Varga Vencel munkáját dicséri és általános sikert aratott. Az ínycsiklandó képet többféle juhsajt és túró egészíti ki, bizonyítván, hogy a Pogányos-parti kis magyar fészekben – melynek határában Szent László királyunk döntő csapást mért a betörő kunokra – a gasztronómiai hagyománya- inkra máig figyelnek és ezek továbbadása folyamatos, hiszen a végvári megmérettetésre a „nagyok” mellett Virág Nándor, Varga Csongor és Viniczki Eduárd személyében az ifjú nemzedék képviselőit is elhozták a versenyre. Elmondásuk szerint máris bejelentkeztek a jövő évi versenyre. Az ötvösdi fiatal résztvevőknek köszönhetően, a hagyomány ápolásáért különdíjban részesült a csapat.
Az ötvösdi csapat ifjú nemzedéke is részt vett a versenyen
A gátaljai Sibinszki László, Csapó Lajos, Sári István és Sári Ildikó is hozott otthonról olyan finomságot, amelyet elmondásuk szerint Gátalján különösen kedvelnek. Aki nem Gátaljáról vagy a környékéről származik valószínű, hogy nemigen kóstolhatta meg a savanyúkáposztalében abált szalonnát, amelyen nagyobbrészt a húst is rajtahagyta a böllér. Másik ínyencség az abált és füstölt hasaszalonna gátaljai módra, amelynek az a titka, hogy… nincs semmi titok az elkészítése körül, egyszerűen a sertés hastáji húsosabb szalonnadarabjait az abálólében egyben megfőzik, besózzák-paprikázzák és aki még ezen felül fűszerezni kívánja, megteheti. Mustrát is hoztak a gátaljaiak abból a kolbászféleségből, amit készítenek a versenyen. Sári István, aki ma már uniós normák szerint böllérkedik is a városban elmondta, hogy a végvári rendezvény alatt számos ismerőssel, egykori munkatárssal találkozott, ezért máris nyertese a rendezvénynek.
A pusztakeresztúri gazdakör kiállítóstandja is roskadozik a finomabbnál finomabb húskészítmények súlya alatt. A népes és összeszokott, több tucat gazda-fesztivált, rendezvényt maguk mögött tudó gazdák csapata, egyik a legtevékenyebb egyesületek közül. Tóth Ede elnök szerint, nehezen lehet megszámolni az évek alatt „begyűjtött” serlegek, érmek számát. Házi szokás szerint a pusztakeresztúri kolbászgyúrók – Tóth Ede, Fazekas József, Tifán Miklós, Papp Ferenc, Tifán Márton, Baráth Antal, Filip Brúno, Brúder Cristian, Pál Ernő, Scafariu Vasile, Faragó Borbála, már darálás előtt a csíkokra szeletelt húst összekeverik a paprikaörleménnyel, fokhagymával, sóval és még ki tudja hányféle fűszerrel, elmondásuk szerint ezzel sikerül elérni a termék egységes ízvilágát. Majd az alapos kolbászgyúrás során a keverésnek köszönhetően alakul ki a pusztakeresztúri módra készített kolbász végső íze.
Stelele Variasului, azaz Varjas csillagai néven vett részt a versenyen Megheles Ovidiu agrármérnök, Kocsis Mihály, Kasza Endre által alkotott varjasi csapat. Standjukon a hústermékeket kiegészítve saját készítésű borokat és borpárlatokat, illetve házi készítésű sava- nyúságokat mutattak be Végváron. A verseny egyik látványosságát képezte, a fémbe vésett felirat szerint a Monarchia idején készült, ma is kitűnően működő kolbásztöltő alkalmatosság, amely ezúttal is megkönnyítette a csapat munkáját. Elmondásuk szerint, örömmel jöttek Végvárra miután megtapasztalták a tavalyi pusztakeresztúri rendezvény hangulatát, és az agrármérnök elmondása szerint tervezik egy varjasi hasonló rendezvény szervezését. A megye középső részén elhelyezkedő települések önkormányzatait tömörítő szervezet képviselete is részt vett a végvári közösségi rendezvényen, szintén hagyományos recept szerint készítették el terméküket. A szervezet elnöke, Alexandru Iovescu megyei taná- csos elmondta, hogy a Grupul de Actiune Locala Timisul de Centru, különböző pályázati lehetőségeket kínál, és ezek lebonyolításában nyújt segítséget az önkor- mányzatoknak, ezúttal a jó hangulatú rendezvény meg a finom ételek kedvéért mutatták be társaival kolbászgyúrói tudásukat.
Az idei Végvári Kolbászgyúró verseny nemzetközivé fejlődött, ugyanis egy komoly végvári gyökerekkel rendelkező, ám a magyar kolbász hazájából, Békéscsabáról – tavaly hétszázötven csapat indult a Békéscsabai Kolbászfesztivál kolbásztöltő versenyén! – érkezett csapat, az Igaz történet nevű kézműves hústermékeket előállító vállalkozás egyik tagja, Borsos Lehel, Végvárról indult. Őt segítették testvérei Borsos Levente és Attila, és együttesen sikerült elhódítani a verseny első díját. A dr. Csősz János zsűrielnök, Păștean Erika, dr. Kiss Zsolt, dr. Kovács Péter, Stanisav Adrian mérnökből álló bíráló bizottság az Igaz történet csapata által elkészített csípős kolbászt találta a legfinomabbnak, és első díjjal jutalmazta, de a csapat sikeréhez hozzájárultak az általuk bemutatott, saját kezűleg készített további termékek is. A kolbász-és pácolt, füstölt szalonna-félék méltán bizonyultak kelendő portékának. A Csongrád megyei Üllésről érkezett Papp Tibor, Papp Tamás és Sárközi Éva azzal a szándékkal, hogy otthoni módra elkészített csípős kolbásszal lepjék meg a kolbászgyúró verseny résztvevőit. Papp Tibor hangsúlyozza, hogy a Végvárhoz való kapcsolódásuk még a nyolcvanas évek közepére tevődik, amikor az üllési labdarúgó csapattal érkeztek megmérkőzni a végvári labdarúgókkal. Az eltelt évtizedek alatt, baráti kapcsolatot ápoltak a végvári labdarúgásért rajongó néhai Szabó Mihállyal, illetve fiával, a jelenlegi gazdaköri elnökkel, Szabó Lászlóval, akinek meghívására érkeztek Végvárra, ahonnan rendszerint sok szép emlékkel térnek haza. Egyszerű házikolbászt készítenek, semmilyen titka nincs az elkészítésének, úgy dolgoznak mint azt odahaza is szokták – mondja Papp Tibor.
Az Ötvösdi Komák csapata – Haág Attila, Virág Tibor és fia, Raul – méteres kolbász készítésével remélik elnyerni a verseny valamely díját. Helyi hagyomány szerint készült a termék, jó hosszúra, mert köztudott, hogy több nap mint kolbász… Ők kísérletet tesznek e mondás megcáfolására. Haág Attila örömmel osztja meg a jó kolbász elkászítésének „titkát”: nem teknőben, vájdlingban vagy más alkalmatosságban kell gyúrni, hanem az asztal lapján. Szerinte akkor lesz igazi. Valamit tudhat az ötvösdi kolbászgyúró – aki vőfélyként is nevet szerzett magának térségünkben –, mert a Komák csapatának termékét második díjjal jutalmazta a pártatlan zsűri.
A pusztakeresztúri Junior csapat
A pusztakeresztúri gasztronómiai hagyományok továbbéltetői a végvári versenyen résztvevő pusztakeresztúri Junior csapat. Tifán Róbert, Brúder Sebastian, Tifán Szilveszter, Horváth Mihály, Kovács Erik, Süli Valentin, Fazekas Szabolcs a „nagy csapat” nyomdokaiban járva, már előző nap pontosan kimérve a hozzávalókat készültek fel a versenyre. Kolbászuk az átlagosnál pirosabb színű. Miért? – kérdeztük. “Egyszerűen a lehető legjobb minőségű 150 g paprikát kevertük a masszába, amihez hozzáadtunk pontosan 200 g sót. Ahogy disznóvágás előtt szoktuk odahaza, most is előre mindent lemértünk és elkészítettünk, úgyhogy itt jószerével „csak” összekevertük a hozzávalókat. Otthonról is hoztunk kóstolónak kolbászt, amit szintén közösen készítettünk. A zsűri különdíjjal jutalmazta a pusztakereszúri fiata- lok igyekezetét.
A második Végvári Kolbászgyúró versenyt értékelte a megyei gazdaszervezet elnöke, dr. Csősz János professzor. “Több megyebeli gazdaszervezet tagsága rendszeresen vesz részt a régiónkban megszervezett szakmai rendezvényeken, képzéseken, vagy a hagyományos termékek – így a kolbász – elkészítését bemutató versenyeken. Ez nemcsak azért jó, mert a gazdák más vidékeken gazdálkodókkal találkoznak, és közvetlenük kicserélhetik a tapasztalataikat, hanem azért is mert – ahogy az a Végvári Kolbászgyúró versenyen is történik – felhívják a közösségek figyelmét a házi készítésű, természetes anyagokból és hagyományos kö- rülmények között elkészített ételféleségekre, amelyek – meggyőződésem szerint – a bolti termékeknél jóval egész- ségesebbek, és még akkor is érdemesebb ezeket fogyasztani, ha ezekért többet kell fizetni. Amint az látható itt Végváron is, a résztvevők kiemelt figyelmet fordítanak a térségükben hagyományos termékekre, és azoknak a minél szemet gyönyörködtetőbb bemutatására, kínálására, ugyanakkor elhozzák a hagyományosan hasz- nált eszközöket is – látható itt legalább százéves kolbász- és hurkatöltő berendezés, húsdarálók, vagy a pusztakeresztúriak egy kézi meghajátsú, rendkívül ötletes, egykor minden háztartásban használt, vajkö- pülőt is elhoztak – ezzel is színesítve a rendezvényt. Nem hagyhatjuk szó nélkül a pusztakeresztúri gazdák hasonló rendezvényét, amely szintén osztatlan sikernek örvendett, és a következő időszakra gon- dolva, három csapattal veszünk részt az Orosházán megszervezett házi ízek versenyén, amelyet tizenhetedik alkalommal szerveznek az ottani gazdák.Vajdasági kolbászgyúró versenyeken is részt veszünk, ezzel erősítve az egyesületünk kapcsolatait a térség hasonló szervezeteivel.”
A nyertes csapatok
A végvári kolbászgyúró verseny helyszínére ellátogatók közül senki sem maradt éhen, a sokféle étvágygerjesztő finomság láttán a résztvevők étvágya is megjött, ezért a konyhában szorgoskodó gazdaköri tagok és segítők – Pataki Elemér, Kiss Nándor, Resiga Flaviusz, Tóth Ottó, Ungor Sándor és még legalább tizenöten – az általuk készített sültkolbászt és helyi jellegzetességként körítésnek kukoricakását, jókora üstben sütött pecsenyét, friss tepertőt kínáltak. A Szarvas Lajos, végvári zenész által biztosított zenei aláfestés tette teljessé a második Végvári Kolbászgyúró verseny sikerét.