A költő, ha költő, szava sincs tán, barlang
falára rajzol szál virágot, hogy mondjam el,
a szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj
gyötör utánad, gyermeket ölelő szigorral
veszekedtem a kisfiammal, mint törpével az óriás,
Lóci, ne kalapáld a bútort, Lóci, hová mégy,
mit csinálsz, vagy toll helyett szablyát ragad,
vitézek, mi lehet egy gondolat mártíriuma
az eladott végeken, ahol tanítsz, hiszel, remélsz,
mióta mesterség gyáva hangjainál a kényes
nagyvilág fárasztó bált csinál, hátha egyszer
kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek,…
hogy ne legyen szükségetek irgalomra s ne legyen
miért irgalmazni nektek, ó, jaj, a költő, ha nem
költő, véreskezű császár, csepűrágó, kappan-
hangú énekes, a fuvolások…bicsaklásait helyre-
igazították, utána siettek, elmaradtak mögötte,
.. ha pedig rossz hangot fogott, úgy sivítottak,
hogy semmit se lehetett hallani. de mérnök,
politikus, miniszter is, élni kell valamiből, jön-
megy, ígér, szónokol intermezzóként művészi
válságban, vagy örökké alulírott maradhat
nagy asztalnál ülőkkel hazátlan rendületlenül
a kamerák felé, csillogó asztallap fölött neo-
avantgárd, poszt-posztmodern, progresszív
exkluzivitással huszonhét tagállam gyémánt-
poros levegőjébe merengő, a majmok megnézték
hátuljukat goldmann úr tükreiben és teljesen
boldogok, a honorárium rég nincs rokonságban
a tisztességgel, nemzetközi valutává vált
a múltat végképp eltörölni akaró nemzetietlen,
nemlét határoz meg tudatot, tudatalattit,
pultalattit, hiába kentétek be a füves rétet jel-
szavakkal és piros borjúvérrel, kanonizált árulás
árucikkeit árulják a hűség bírságolói, mely
vonul a füstbe, az éjbe, a sárba, vonul a tájba
merülve, elúszik Isten szerzői joga, az agy
alkotó autonómiája az alkalmazkodás, hajlongás,
törlés, mázolás, balkáni intertextuális csűrés-
csórás-csavarás során, ha egyszer a már nem
költő leül magányával szemben a kerekasztalhoz,
mely köröskörül van véve metaforafejű nagyúrral…
* A dőlt betűs sorok Nemes Nagy Ágnes-,
Szabó Lőrinc-, Balassi Bálint-,Csokonai Vitéz Mihály-,
Vörösmarty Mihály-, József Attila-, Kosztolányi Dezső-,
Kassák Lajos-, Farkas Árpád-, Székely János-idézetek