Hétvégén az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban tartottak nagyszabású, a sajtóban „békecsúcsnak” becézett konferenciát Svájcban, amelyen közel száz államfő, vagy államokat irányító politikus vett részt.
Elsőre leszögezhető: a konfliktus kirobbanásától számított huszonnyolcadik hónapban végre nem a háború folytatásáról, hanem a békeretemtésről tanácskoztak. Ami feltétlenül pozitívan értékelhető. Azt még a vak is látta, hogy Oroszország mellőzésével nem sok eredmény várható. Kína utolsó percbeni visszalépése szintén beszédes. Ezt tetőzi a tény, hogy a konferenciát lezáró nyilatkozatot – amely tartalmazza Ukrajna legfontosabb követeléseit, közöttük a területeinek visszaszolgáltatását! – legalább húsz állam nem írta alá, vagy visszavonta aláírását. Hacsak nem lehet eredményként elfogadni azt, hogy most már papír is van arról – a zárónyilatkozat -, hogy a világ közel nyolcvan állama elérkezettnek látja az időt, hogy a háborúzó felek üljenek tárgyalóasztalhoz. Igazság szerint ezt kellett volna megtenni rögtön 2022 február 25-én, a legelső lövés eldördültét követően! Attól függően, hogy ki hogyan értékel, kudarcként is minősíthető a svájci próbálkozás. Nyilván, hogy a két háborúzó fél követelései legalább annyira távol vannak most, mint Makó Jeruzsálemtől, sajnos az is tény, hogy a „békecsúcs” alatt is lőtték egymást az ellenfelek és emberek haltak meg, de talán elindult egy folyamat, amely legalább a fegyverek elhallgatásához vezethet. Az előjelek viszont nem a megbékélés irányába mutatnak: a német szövetségi kancellár állítólag kiszámolta, vagy kiszámolták nek: ötszáz milliárd euróba kerül Ukrajna újjáépítése. A sorkatonai szolgálat visszaállításáról is vitáznak Némethonban (is). Május végén az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta, hogy az európai bankokban zárolt orosz pénzeszközökből származó nyereséget Ukrajna katonai támogatására és újjáépítésére lehessen felhasználni. A döntést a világ legfejlettebb államait tömörítő G7-ek is üdvözölték. Újabb szankcióscsomag is készülőben, több ország jelentős értékű öszszeggel – csak az Egyesült Államok 60 milliárd dollárral! – segíti Ukrajnát a háború folytatására! Mintha nem a békére, hanem a háború hosszútávú folytatására rendezkedtek volna be. A hadihelyzet sem kedvező: Oroszország távolról sem legyőzött fél, amelyre rákényszeríthető bármiféle béke. Vagy a béke mindenáron. Ha csak töredéke igaz annak, ami a sajtóben megjelenik, akkor évekig elhúzódhat a konfliktus – ennek tudatában a békekonferencia jelentősége, hatékonysága erősen megkérdője- lezhető. De legalább megtörtént.
De mit tesz a NATO fővezére a „békecsúcsot” követő napon? Egy brit lapnak fejtette ki: tárgyalások folynak arról, hogy Európába több nukleáris fegyvert telepítsenek és helyezzenek készültségbe, illetve ezek láthatóságát kell növelni! Ami persze, hogy irritálja az orosz felet, amely ismét megerősítette, hogy kész akár atomfegyvereket is bevetni, ha ennek szükségét látja.
A fentiek ismeretében felettébb érdekesnek ígérkezik a Szaud-Arábiában tervezett újabb „békecsúcs”, amelyen állítólag az orosz fél is tárgyalóasztalhoz ül.
Sajnos a svájci „békecsúcs” vonatkozásában lehetetlen elvonatkoztatni a huszadik század hasonló konferenciáitól: 1920 Trianon – ennek következménye az, hogy máig Magyarország önmagával szomszédos. 1943 Teherán – amikor a második világháború folytatásával kapcsolatban hoztak fontos döntéseket. 1945 Jalta ahol eldöntötték a kelet – európai államok sorsát, majd pár hónappal később a Potsdami konferencia szentesítette a döntést, melynek következtében a kontines keleti része vált közel fél évszázadig vörössé!
Makkai Zoltán