Hét esztendeje kezdte el KERESZTES PÉTER munkáját Temesváron, a Román Televí­zió magyar adásának szerkesztőjeként. Hogy munkából nem volt hiány a számára teljesen új térségben, bizonyítja a szerdán 12 órától a TVR3-as csatornán, illetve kedden és csütörtökön 15.30-tól a Temesvári RTV csatornán sugárzott Körkép a végekről című műsor sokszáz adása, amelyben figyelemre mél­tó műfaji változatossággal és igényességgel tárta a televí­zió nézői elé a bánsági közösségek mindennapi életét. Ugyanakkor felülírva a földrajzi határokat, a közösségi ol­dalakon közzétett anyagain keresztül a legszélesebb nézői körnek szerkesztette meg tükörképét a bánsági végeknek. Rangos szakmai szervezetünk, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete a 2020-as esztendő nívódíjának odaítélésével ismerte el Keresztes Péter munkásságát, amelynek kis részletét a nézők nemrég tekinthették meg, a Temesvári Magyar Nőszövetséggel közösen készített Székely László, a városépítő című filmet, amelyben sikerült hiteles, elfogulatlan és nagyhatású képet alkotni Temesvár épített örökségének megteremtőjéről. Az alkotást nemcsak a magyar, hanem a román nézők is nagyra értékelték.

– Mindig is újságírónak készültél?
– Sohasem gondoltam a klasszikus értelemben vett új­ság­írói pályára. Mivel a képi világ vonzott, mindig az operatőri munka volt számomra a kihívás. Több évig csak ezt a munkát végeztem Kolozsváron, majd Bukarestben operatőrként dolgoztam a Duna TV-nek. Egy adott pillanatban váltanom kellett, így kerültem a Román Televízió magyar adásához, ahol egy ideiglenes szerkesztői állást töltöttem be. Abban az időszakban kezdtem el szerkesztői munkát is végezni, sok minden más mellett. Temesváron hasonló volt a helyzet, itt is szerkesztői állásra jelentkeztem, amibe viszont minden belefér, magyarul egyszemélyes stábként működöm ma is. A legelején kissé hát­rányosnak éreztem az újság­írói szaktanulmányok hiányát, hiszen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Film, Fotó, Média szakán végeztem. Rövid ideig egy marosvásárhelyi televíziónál, majd Kolozsváron a Realitatea TV helyi stú­- diójában voltam operatőr. Mind­két helyen román közegben. Majd következett a Duna TV-s időszak, később a Román Televízió magyar adásának mun­katársa lettem. Nagyon sze­rettem a bukaresti munkámat, ott valóban adottak voltak a szakmai fejlődés lehetőségei… Bukarestből egy létszámcsökkentéssel járó átszervezés nyomán kerültem a temesvári stúdióhoz. Fontos tényező volt, hogy feleségemnek (Kedves Emőke rendező – szerk. megj.) ren­dezői állást ajánlottak a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A temesvári magyar társulat jó hírét ismerve, nem volt kérdéses te­mesvári áttelepedésünk.
– Az említett műsor adásait megtekintve – a tematikai változatosság mellett – látha­tó, hogy műfajtól függetlenül Keresztes Péter filmez, megoldja a világosítást, megszerkeszti az anyagot, egységgé gyúrja, majd fordít és feliratozza azt. Azért csak van ked­venc műfajod?
– Úgy érzem, hogy a hosszabb riportokban tudom felszínre hozni mindazt, amit kínál a téma. A másfélperces, rövid „híradós” anyagokat nem igazán kedvelem, bár elismerem a kommunikációs hatékonyságukat, és felettébb hasznos voltukat. Az külön szakmai élvezet, amikor képileg valamit hozzátehetek egy-egy anyaghoz, ezzel részben gazdagítva a különben meglehetősen „száraz” felvételt, részben a néző számára tehetem befogadhatóbbá azt képi hangulati elemek beépítésével. Számomra ez az igazi kihívás. Az önmagukon túlmutató témák szintén kihívást jelentenek számomra, főleg amikor sikerül sa­ját magam felfedeznem, körüljárnom és bemutatnom egy-egy témát.
– A bánsági szórvány közege biztosít erre lehetőséget?
– Egy olyan ember számára mint én, aki tömbben nőtt fel, és leginkább magyar közegben moz­gott, ez egy nagyon furcsa élettér, és nagyon más hangulat. Nem született bánságiként, én bármire rá tudtam csodálkozni, ebből a szempontból ez nekem jó terepnek bizonyult. Még mostanában is vannak a helybéliek számára teljesen hétköznapi dolgok, amelyek számomra teljesen szokatlanok. Belső-erdélyiként például a Bánság különleges történelme egyáltalán nem volt a látószögemben, de a nyelvi, etnikai és kulturális sokszínűség, illetve az ebből adódó egyedisége a tér­ségnek megfogott. Ahogy a nagyváros különleges szellemisége is. Vannak dolgok, amelyek felett elsiklik a született temesváriak figyelme, számom­ra viszont különleges élményt jelentenek. Még ennyi év után is, amikor úgy érzem, hogy a ma­gyar közösségben megtaláltuk a helyünket.
– Keresztes Péter egy­személyben a temesvári magyar televízió teljes stábja. Milyen mozgásteret biztosít ez a különleges helyzet?
– Meggyőződésem, hogy elő­nyei és hátrányai is vannak e helyzetnek. Legnagyobb hátrányként élem meg a visszacsatolás hiányát. Azt, hogy nincs kivel megbeszélni, megtervezni a munkát. Egyedül dolgozva, viszonylag nagy a hibalehetőség. Előfordulhat, hogy lemaradok valamely fontos ese­ményről. Viszont megvan a munka beosztásának és a témaválasztásnak a szabadsága. Dokumentumfilm készítése során ki­mondottan hasznos, hogy egyedül dolgozom. Egy-egy interjú készítésekor is tapasztaltam, hogy közlékenyebb a megkérdezett személy, amikor egyedül nekem nyilatkozik, mint amikor egy riporter, világosító és egy operatőr, meg netán egy szerkesztő veszi körül. Szerencsére a televíziónál megvan a bizalomra alapuló szabadságom a munkavégzés vonatkozásában: akkor, és úgy dolgozom, amikor nekem a legjobban megfelel annak érdekében, hogy az adás időben elkészüljön. Ennek köszönhetően sikerül időt biztosítanom a három gyermekkel gya­rapodott családomra is. A feleségem is eléggé elfoglalt, de amennyiben csak lehet arra törekszünk, hogy minél több időt lehessünk együtt.
– Legutóbb egyetlen mobiltelefonnal készítettél egy beszámolót, amelyet megtekintve, esetleg a szakemberek láthatták, hogyan készült, az átlagos tévénézők semmiképpen sem. Ezek szerint az egyszemélyes stáb lépest tart a technika fejlődésével?
– 2015-ben vettem részt egy budapesti képzésen, ahol már akkor arról beszéltek nekünk, hogy a jövőt az okostelefonos fil­mezés jelenti… Egy teljes héten keresztül azt tanultuk, hogyan filmezzünk és vágjunk mobiltelefonnal. Nekem nagyon megtetszett ez az – öt évvel ezelőtt – merőben új műfaj. Igyekszem tartani a rohamos tech­- nikai fejlődéssel az iramot, ugyanis a technika megkönnyíti a munkámat, a lépéshátrány idő- és minőségi veszteséget okozhat.
– A világjárvány új helyzet elé állította a sajtó minden ága­zatában dolgozókat is. Milyen hely­zetbe hozta, milyen lehetőségeket biztosít a tévések és Keresztes Péter számára a járvány miatti bezár­kózás?
– Pontosan éreztem az elmúlt évben, hogy a nagyméretű állvány, a viszonylag lassú kamera nem tesz jó szolgálatot munkámban. Ezért is váltottam a mobiltelefonra. Annál is inkább, hogy eleinte az anyagok kizárólag online felületre készültek. Gyorsan elkészülő, tömör, célratörő anyagokra volt szükség. Ezek elkészítésére biztosított lehetőséget az okostelefon. A világjárvány teljesen fel­borította a temesvári stúdió életét is. Egy hónapig szünetelt a műsorok sugárzása is. Ezek után napi szinten készítettük a közösségi oldalakra feltöltött anyagokat, ami jelentősen felgyorsított munkamenetet igényelt, másrészt a biztosította a nézői visszajelzések lehetőségét. Nagyon örülök, hogy az online felületeknek köszönhetően látványosan megnőtt a műsor nézettsége. Eddig nem igazán foglalkoztunk központi és helyi szinten sem a közösségi oldalakon való megjelenítéssel, jelenléttel, viszont a nézőtáborunk megháromszorozódott az elmúlt év alatt, ami a továbbiakban is mondhatom, hogy kötelezővé teszi a jelenlétet. Minderre reklámköltség és az anyagok minőségi szintjének feladása nél­kül került sor. De azt is el kell mondanom, hogy az online média is egyértelmű szabályok szerint működik: például e felületeken csak a rövid, két-, három- esetleg négyperces anyagok a legsikeresebbek, a hosszabb anya­- gokat nem nézi végig csak az, akit nagyon érdekel. A szakemberek szerint a legtöbben csak egy-egy anyag első percét nézik meg. Az is alapigazság, hogy a bulvár mindig is, és a mostani járvány idején is biztosít bőségesen témát a sajtónak, hiszen kit nem érdekelne, miért zöldebb a szomszéd kertje? Mivel temesvári magyar bulvár nincs, nem kell foglalkoznom e témával. De meggyőződésem, hogy nem is erről kell szóljon a temesvári magyar adás. Sokkal inkább arról, hogy mi, bánsági magyarok kik vagyunk, és mit közvetítünk a többségi társadalom és a többi kisebbségi közösségek felé. Úgy értékelem, hogy a temesvári magyar adásnak a legnagyobb értéke a közösségek és a régiók közötti híd szerepe.
– Van-e olyan régen dédelgetett téma, amelyet eddig nem sikerült filmre vinni?
– Mindig vannak újabb és újabb kihívások. Most vagyok éppen egy hosszabbra tervezett riportsorozat elején, amely dél-amerikai országokban élő, bánsági felmenőkkel rendelkező magyarokról szólna. Teljesen vé­letlenül akadtam erre a számomra nagyon érdekes témára, és egyre biztosabb, hogy a következő hónapokban több anyag fog elkészülni.
– A Magyar Újságírók Ro­má­niai Egyesülete (MÚRE) kuratóriuma a 2020-as esztendő nívó díjára tartotta mél­tónak eddigi munkádat.
– Ahogy minden eddigi kitüntetésnek, úgy nagyon örültem az elismerésnek. Most még számomra is talány ki nézhette meg az anyagaimat, és értékelte díjazásra méltónak. Ha nem is a díjakért, az elismerésért dolgozom, mindenképpen ösztönző számomra az újságírói szakma elismerése. Mivel a díjátadó idő­pontja egybeesett a Temesvári Magyar Napokkal, nem vehettem részt azon, nem vehet­tem át a díjat. Az egyesület elnökségével egyeztetve, egy a kö­vetkező időszakban megrendezésre kerülő temesvári rendezvényen vehetem át a ki­tüntetést.
Makkai Zoltán