„Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18)

Krisztusban kedves Testvéreim!
Az élet sokszor szembesít bennünket azzal a fájdalmas igazsággal, hogy törekvéseink, jó szándékaink ellenére is hibázunk. Megesik, hogy nemcsak a körülmények alakítják így sorsunkat, hanem saját gyengeségeink, bűneink is. Elrontott kapcsolatok, sebzett szívek, kimondatlan szavak, meg nem élt lehetőségek nehezednek ránk. Ilyenkor vágyunk egy új kezdetre – arra, hogy az élet újra helyreálljon, hogy amit megsebeztünk, az meggyógyuljon. Még mélyebb fájdalom az, amikor szántszándékkal ejtünk sebeket – másokon, önmagunkon, vagy az Istennel való kapcsolatunkban. A bűn nemcsak a másiknak fáj, hanem minket is belülről emészt. És bár sok mindent emberileg is jóvátehetünk, a bűn igazi mélységéből, a halál árnyékából egyedül nem tudunk kiszabadulni. De van Valaki, aki képes erre: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” – mondja a feltámadott Jézus Krisztus a Jelenések könyvében. Ez a húsvét szíve. Jézus Krisztus nemcsak meghalt, hanem feltámadt, és él. Nála van az élet, Ő maga az Élet, nála van a hatalom, Ő maga a Hatalom, hogy kinyissa a halál kapuit, hogy a pokol zárját szétzúzza, és az új életet, az új kezdetet, és ezzel együtt önmagát adja azoknak, akik benne bíznak.

Kedves Testvérek!
Krisztus halála és feltámadása nem csupán egy múltbeli esemény, hanem ma is hat. Minden évben, amikor nagyböjtben önmagunkba nézünk, és húsvétkor újra átéljük a feltámadás örömét, ennek a kijelentésnek az üzenete valósággá válhat bennünk. Mi, krisztushívők, a keresztség szentsége által részesei lettünk ennek a halálnak, és ennek a győztes életnek is. Nem csupán tanításról beszélünk – hanem erőről, amely újra és újra felemel. Ma a feltámadott Jézus Krisztus ott áll az ajtónknál, és nála vannak a kulcsok: a megbocsátás, a gyógyulás, a szabadulás, a halál és a pokol kulcsai. Húsvétkor erre a reménységre építjük hitünket: hogy ahol az ember már csak halált és pusztulást lát, ott Isten új életet fakaszt. Ahol mi bezárnánk a szívünket, ott Krisztus kinyitja. Ahol mi nem látunk kiutat, Ő megnyitja az ajtót – mert nála vannak a kulcsok. „Íme egy nyitott ajtót adtam eléd, amit senki sem zárhat be.” (Jel 3,8)

Kedves Testvéreim!
Tárjuk ki szívünket a húsvét csodája előtt, hogy a feltámadott Jézus Krisztus világossága jusson el életünk elrejtett zugaiba is, ahol a félelem és a reménytelenség szokott meghúzódni. Vegyünk részt istentiszteleteinken és az úrvacsora szentségének ajándékozó és áldó közösségében, ahol maga Krisztus gyógyít és új életre hív! Ámen!
Imádkozzunk: „Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, és nekem ajándékoztad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, s olyanná tettél, amilyen nem voltam” – Martin Luther.
Krisztus feltámadt! Krisztus valóban feltámadt!
Áldott húsvéti ünneplést!
Erős vár a mi Istenünk!

Koszta István püspökhelyettes