17 Dec 2020
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Gyermekként jött e világba
„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,10–14)
Keresztyén Testvéreim!
Zűrzavaros, kusza világban élünk, amikor nagyon megnövekedett a bizonytalanság. Őszintén szólva jól jönne egy angyali szózat, egy megnyugtató isteni kijelentés, hogy „Ne féljetek, minden rendben lesz!” És íme! Isten Igéje szünet nélkül szól hozzánk, nyugtat, vigasztal, erősít, bátorít. Ha van rá időnk, halló fülünk és nyitott szívünk, ez a megnyugtató angyali szózat, isteni kijelentés számunkra is elérhető. (365 ízben van leírva a Szentírásban a „Ne félj” felszólítás, vagyis az év minden napjára jut egy.) Az isteni kijelentés, amely a küldöttek, az angyalok hangján hangzott el a betlehemi pusztában, több, mint megnyugtatás: a beteljesedett ígéret örömhíre. Aranyfedezete van a „Ne félj” fel- szólításnak, nem csak üres szólam, amilyeneket mi emberileg mondhatunk, jó szándékkal ugyan, de fedezet nélkül. Az angyal megindokolja, miért nem kell félnünk: megszületett, világra jött az Üdvözítő, és ez elegendő öröm számotokra, hogy egész életetekben félelem nélkül éljetek.
Ha a mennyei híradás ezzel kezdődik, „Ne féljetek…”, akkor ez fontos lehet… Gondoljunk bele, mi lett volna, ha a pásztorok félelemben maradnak, nem mennek el Betlehemig, és nem örülhetnek az Üdvözítőnek, Krisztus megszületésének. A félelem megakadályoz az öröm megélésében. Sajnos a mai híradók zöme azzal kezdődik: Féljetek, mert van, amitől félni. Van ok a félelemre, mindig is volt. De Isten beleszól a világ menetébe, bele akar szólni a te életed menetébe is, és azzal kezdi, hogy: „Ne félj”. Ugyan van ok a félelemre, de arra is van okod, hogy ne félj. Van Szabadítód, Krisztusod, aki érted jött a földre, olyan emberré lett, mint te, önként vállalt minden emberi nehézséget, nélkülözést, betegséget, fájdalmat, veled akar járni, érted akar meghalni, mert Isten szeretete irántad olyan nagy, hogy mindezt nem sokallja.
Félelemben élni azt jelenti, hogy az ember élete nem teljes, hogy az ember nem tud örülni, nevetni, tervezni, egyszóval élni. Amióta az ember az Istennel szembeni engedetlenség és bizalmatlanság útjára lépett, megismerte ezt a gyötrő érzést (Ádám elrejtőzött a kert fái között, mert félt tette következményeitől). A félelem valósággal megbénítja az embert, az emberben levő életerőt. És ami a legfontosabb: aki félelemben él, nem tud szeretni. János apostol első levelében azt írja: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félel- met, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Jn 4,18) Gondoljuk végig, hogy melyek azok a dolgok, amelyektől félünk. A legtöbb esetben elképzelt veszélyek ezek, amelyeket rémült fantáziánk előrevetít, de a valóságban be sem következnek, vagy ha mégis, nem abban a formában. Sok esetben olyasmitől félünk, ami meg sem fog történni. Ezért értelmetlen, irracionális és lényegében alaptalan ez a mégis annyira elterjedt emberi érzés. Az Ige nem gondtalan és felelőtlen életre biztat, hanem inkább arra, hogy ok nélkül ne gyötörjük magunkat és egymást.
Az angyali híradást mennyei seregek sokasága követte, és dicsérték Istent és azt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Ha az ember egyszer és mindenkorra megértené és elfo- gadná azt, hogy a dicsőség nem az övé, hanem egyedül az Istené, ha mindenáron nem a hatalmat, az előnyöket és a hírnevet kergetné, akkor talán megvalósulna az angyali ének: a földön békesség és az emberek közt jóakarat lenne… De a világ nem erről szól, és mondhatná a földön két lábbal járó ember, hogy angyalok nem is léteznek, és ne kergessünk illúziókat. De mi tudjuk, hisszük és valljuk, hogy angyalok igenis léteznek, tudjuk, hisszük és valljuk, hogy Isten eljött ebbe a világba, amit az ember nyomorulttá és olykor elviselhetetlenné tesz. Eljött és jelen van e világban, elviselhetővé, sőt széppé és jóvá teszi az embert, kiűzi a félelmet a szívekből, helyette békét és jóakaratot hoz. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) Híres királyokról szólnak a legendák, hogy álruhában, mint egyszerű alattvalóik, bejárták az országot. Milyen csodálatos történetek ezek. Hát a hatalmas Isten is felöltözött a mi ruháinkba, és elindult a földi élet göröngyös útján miközöttünk, hogy meggyógyítson és megtartson minket. Lássátok, milyen végtelen nagy az Isten szeretete.
Végül legyen e gondolatsor zárszava a Gyermek, a gyermek Jézus. Mert a legnagyobb öröm, amit ember megélhet e földön: egy gyermek születése. Az élet csodája, a folytonosság, amiben leginkább megmutatkozik a hatalmas Isten ereje, és az ember újból és újból rácsodálkozhat, elámulhat és örömkönnyek közt elmondhatja: Igen, Isten nem mondott le rólunk, gyermekeink születnek, az élet megy tovább, mert az élet szent! Gyermekként jött e világba maga az Isten. Ez egy üzenet. Egyszerű, de hatalmas horderejű üzenet, és neked szól. Aki a világmindenséget mozgatja, az fekszik a jászolban, és érted jött, hogy téged megmentsen! Ennél nagyobb öröm nem érhet, ennél nagyobb ajándékot nem kaphatnál.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiunknak áldott karácsonyi ünnepeket!
Koszta István, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökhelyettese
