Sokan mondták, hogy az eddigiek közül az idei Falunap vonzotta a legtöbb embert, az igazi, napos, derűs őszi délutánra igazi népünnepély helyszíne lett a helyi kultúrház és környéke, rengetegen jöttek el megnézni a helyi gyermekek, és helyi fiatalokból verbuválódott zenekar, a temesvári Dobbantó és a kastélyi Florile Stavilarului néptánccsoportok előadását, illetve a találkozás öröméért meg a kitűnő birkapaprikás – mivel az előző években hamar elfogyott az ínyencség, idén tizenöt óriási bográcsban készült a pörkölt! – és más finomságok kedvéért nem csak a helybéliek, hanem Temesvárról és a közeli településekről is érkeztek látogatók. A vendégek között volt Nt. Csizmadia Ferenc lelkipásztor és családja is, akik sok évvel ezelőtt kezdeményezték a Falunap megszervezését. Jelenlegi szolgálati helyéről, a Maros megyei Székesről többedmagával érkezett Szapáryfalvára. A lelkipásztor örömét és elismerését fejezte ki a helyi lelkes közösségnek, amely ragaszkodik az egyházához, tevékenyen, segítőkészen és lelkesen vesznek részt az egyházközség életében.

Megmozdult a falu
„Tulajdonképpen a mai rendezvényre a falu közösségének a szervezésében került sor – mondta Nt. Hermán Mostert Rebeka, helyi református lelkipásztor. – Az alapot a református egyházban jól együttműködő egyháztagok alkották, törekvésünket segítette a Helyi Önkormányzat és a polgármester úr és több magánszemély is. Amint bárki láthatja, a Falunapra megmozdult a falu, mindenki valamilyen formában részt vesz a rendezvényen. Sokan éjfélig készítették elő a helyszínt, mások már kora reggel elkezdték a munkát a kultúrházban. Örömmel láttam, hogy a sok évi együttmunkálkodás során kialakul a Falunap rendje, mindenki pontosan tudja mi a dolga, az asszonyok közösen és saját maguk által biztosított alapanyagból sütöttek meg több mint nyolcvan tálca almás- és tökös pitét, amely mind egy szálig elfogyott, a férfiak a terem rendezésében segédkeztek, illetve az ő feladatuk volt megfőzni a Szapáryfalván és a térségben hagyományos birkapörköltet. Az ünneplést megnyitó istentiszteletet követően a tanítók és a szülők különféle foglalkozásokat szerveztek a gyermekeknek, majd kicsik és nagyon zenekari kísérettel, viseletben végigvonultak a falu főutcáján, mintegy megidézve az egykori bálba hívogató vonulások hangulatát. Hagyományt betartva szüreti bállal zárul a Falunapi rendezvénysorozat. Ezúton is megköszönjük mindazoknak, akik valamilyen formában segédkeztek a helyi református egyházat támogatni hivatott Falunap megszervezésében és lebonyolításában. Mert nagy szükségünk van minden támogatásra, több munkálat elvégzése áll előttünk. Az elmúlt években lépésről lépésre sikerült ugyan sok mindent megvalósítani, de most a torony tatarozására kell összpontosítanunk. A szükséges forrás megszerzése érdekében pályázatot nyújtottunk be a Vallásügyi Államtitkársághoz, bízunk abban, hogy sikerül támogatást nyernünk.”

„Ragaszkodunk a templomunkhoz”
A kultúrház udvarán tizenöt üst alá gyújtottak be az alkalmi szakácsok, délutánra már belengte a környéket is a birkapörkölt semmivel sem összetéveszthető illata. Végh József, a Szapáryfalvi Református Egyházközség és a Temesvári Református Egyházmegye főgondnoka egyike azoknak, akik arra ügyelnek, hogy minden a megszokott ékes rendben történjen. Kérdésünkre válaszként elmondja, hogy milyen munkálatok fedezésére szánják a sütemények, pörkölt, házi termények eladásából és az önzetlen adományozóktól származó összeget.”Elsőként a presbitérium támogatta a falunapi bográcsosfőzés elindítását. A helyi községháza tizenegy juhot biztosított a rendezvényre, illetve a térségünkben legeltető szebeni juhász öttel megtoldotta, úgyhogy a legfontosabb alapanyag rendelkezésünkre állt. Döntésünk szerint a pörkölt eladásából származó összeget is a templomunk javításának folytatására ajánljuk fel. Az előző években sikerült elvégeznünk a templomépület tetőszerkezetének cseréjét, a torony tetőszerkezetét is teljesen kicseréltük, a Kultuszmunisztérium illetékes osztálya által biztosított forrás felhasználásával sikerült az épület tatarozását is elvégeztetnünk. Részben adományokból, részben a falunapi bevételből származó összegből tavaly kicseréltük az ablakokat és terveink, illetve reményeink szerint a toronyépület tatarozására kerülhet sor belátható időn belül, beleértve a két kisméretű torony teljeskörű felújítását is. Bízunk abban, hogy sikerül összeszednünk a felújításhoz szükséges összeget.”

A szapáryfalvi közösség lelki szemei előtt a 2029-es esztendő a templom építésének százhuszadik évfordulója – az az időpont, amikorra visszanyeri régi fényét a végvári templom mintájára felépített istenháza. A helyi közösség buzgalma, hite és bizakodása reményre feljogosító, hisszük, hogy a jelzett időpontra beteljesül a közösség vágya.

Makkai Zoltán