Ha a „legjobb magyar csárdák” címszóra keresünk a világhálón, az egyik fontos találat, ami beérkezik, a Magyar Konyha magazin tíz évvel ezelőtti toplistája lesz (https://magyarkonyhaonline.hu/toplistak/top-10-legjobb-csarda). Nehéz megfejteni az összeállítási kritériumokat, mivel bekerült furcsamódon a Debrecen melletti „Látóképi csárda”, ahol abban az időben harcsa helyett pangasiust adtak „roston sütve” (értsd serpenyőben zsiradékon, de panír nélkül), rántva-töltve, de még halászlében is harcsa helyett (!). (Csodálkoznék, ha változott volna a gyakorlat, ahol beleszerettek ebbe a botrányos csalásba, s bejött a számítás, ott ritkán változtatnak, lásd a legfrissebb pangasius-élményeimet a domaszéki Rózsakertben vagy a gyulai Halászcsárdában.)
Hiányzik viszont a listáról a legendás lajosmizsei Tanya csárda, valamint a székekpusztai Kígyósi csárda, mely a Kecskemétet Dunaföldvárral 52-es út mellett várja a vendégeket.
Mivel a Tanya csárda ismerős lehet sokaknak, akik még az autópálya megépítése előtt az 5-ös főúton közelítették meg Temesvárról a Fővárost, legyen szó inkább a kevésbé ismert, de legalább annyira jó Kígyósiról. Ne tévesszen meg minket a Google Maps információja, a csárda nem non stop nyitvatartású, telefonos érdeklődésemre elmondták, hogy 7 órától 22 óráig tart nyitva a konyha.
A falon festmények, a belső párkányokon patinás használati tárgyak, régi vasaló, szódásüvegek. A két terem találkozásánál hordón kukoricacsövek, paprikafüzér. Az asztalon mélyzöld-fehér virágos terítő, chilidaráló, egyszerűbb só- és borslisztszóró. Népies széktámlák, téglaszínű csempepadló, lambériás mennyezet. Gyermekeknek barátságos játszósarok. Hangulatos teraszt működtetnek tömör fából ácsolt rusztikus asztalokkal és padokkal. Sajnos rádió szól, ami sokat levon az élményből.
Az elmúlt fél évszázadban kialakult fősodratú konyhát visznek, mind a kompozíciókat, mind az ízeket és a technológiákat tekintve, az átlagnál egyértelműen igényesebb kivitelezésben. A konyhafőnök Varga Károly mesterszakács, akinek nemzetközi versenyeken elért szép számú eredményeit az étlap is rögzíti, ezek közé tartozik az olimpiai aranyakon, Venesz-díjon és más gasztronómiai elismeréseken túl a 2002-ben elnyert „Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje” is. A séf ételdíszítéssel foglalkozó könyve megtekinthető a vendéglőben.
A honlapon megindító vallomást olvashatunk a neves konyhafőnöktől, aki a Kígyósi csárda mellett Kecskemét egyik legjobb éttermének, a 48-nak a konyháját is vezeti: „Imádom Magyarországot, a kiskunsági tájakat, hiszen ezen a vidéken születtem. Itt láthattam először a végtelennel ölelkező mesés pusztákat, gyönyörű erdőket, virágokkal tarkított mezőket, szépséges és különleges madár- és állatvilágot. Itt ismerhettem meg a néphagyományainkat, a vendégszerető és a barátságos embereket. Itt ízlelhettem édesanyám főztjét, a tájkonyha, a pásztor ételek ízét. Külföldi útjaimról hazatérve mindig boldogságot okozott, hogy ez a kicsinyke ország az enyém.
Számomra elsődleges szempont az, hogy a magyar konyhának már elismertséget, hírnevet szerzett hazai ízek, hazai ételek is szerepeljenek az ételkínálatunkban. Erősíteni a főzési-sütési szokások pozitív változásait, megújítani, korszerűsíteni azokat, népszerűsíteni a hazai konyhát, szem előtt tartva az egyik fő cél fontosságát, az egészséges táplálkozást.
Jó szembesülni gazdagságunkkal, jó tudni, hogy a magyar konyhaművészetnek mennyi kincse van, ami örökké csak a miénk maradnak. Jó lenne, ha ez a tudás, amit őseink hagytak ránk, tovább élne a gasztronómiában és a persze az élet más területein is. Szeretném, ha minél többen megismerhetnék hazánkat az ételeink ízén keresztül is és megmutatni, hogy a magyar konyhának nemcsak múltja, hanem jövője is van.”
A csárda honlapján külön oldalon tekinthetjük meg a náluk járt hírességeket, beleértve Zoltán Erikát és a Tankcsapda zenekar legénységét. (https://kigyosicsarda.hu/tartalom/hiressegek_akik_nalunk_jartak/)
Kínálnak ezidőtájt, 2024 őszén, grillezett fokhagymás harcsát bakonyi gombaraguval baconszalonna-„kalodában” sült túróscsusza-rétessel, harcsa-nyársat ropogós magvas köntösben, burgonya duettel, tartármártással, kígyósi sistergős szűzpecsenyét serpenyőben tálalva, ami borskéregben sütött sertésbélszínt takar csípős lecsóban pörgetett sült burgonyával, magyaros „malacságokat” fatálon, melynek keretében fokhagymás karajt, mustáros flekkent, füstölt csülköt, grillezett malacfasírtot, debreceni rózsát, fűszeres pirított burgonyát, magyaros lecsót és vegyes savanyúságot kap a vendég.
Az árak értékarányosak, utóbbi fogás például 5490 forintba kerül, de számos főételt megkaphatunk már 3990 forintért, körettel együtt számolva.
Több ízben is megfordultam náluk, sokfélét kóstoltam a halászlétől a sült kacsacombon, vegyes haltálon át a túrógombócig, kisebb hibák akadtak, de összességében meg voltunk elégedve. Legutóbb remek haltepertőt ettem, amit ügyesen dresszingelt igényes salátával és korrekt majonézes mártással körítettek. A mellé adott ipari, átlagos kenyér friss volt. A csülkös pacal is jól sikerült, ízre, állagra egyaránt. A kovászos uborka nem volt maga a tökély, de nagyobb baj ne legyen.
Annyi biztos, hogy Kígyósi csárda ott van a műfaj legjobbjai között régóta és jó eséllyel ott is marad.

Borbély Zsolt Attila