– Hogyan indult Temesváron a Losonczy tevékenysége?… 2011-ben a tusványosi táborban megláttam egy Turultáj-plakátot, lovas seregszemle, megtetszett. El is mentünk abban az évben a fiammal a Turultáj-találkozóra. Jó volt a program is, sztyeppei népekről tudtunk meg sokat – bekattant, hogy ez komplex dolog. Volt ott egy vásár, vásároltunk a fiamnak egy kézműves íjat. Volt mivel gyakorolni, tízéves volt akkor. És a részvétel a kapcsolatok építését illetően is fontos volt…
– A következő lépést Nagy Dániel temesvári villamosmérnöki műegyetemista hozta el, aki a székelyudvarhelyi barantások tagjaként komoly tapasztalattal rendelkezett, megkerestem, megkérdeztem, nem volna kedve Temesváron is valami hasonlót elkezdeni, csinálni? Beszélgetésünket követően meghirdettük, jelentkezett 20 fiatal, 2014-ben elindult a Bartók Béla Líceumban egy foglalkozás. Két íjjal indultunk, rém kevés volt, egyszerre minden kellett, íjak, nyílvesszők, hálók meg sok más…
– 2015 februárjában beneveztünk egy versenyre – volt benne merészség. A rimaszombati Balassa Kupán nem történt csoda, nem voltunk kiemelkedően jók. De jelen voltunk, ismerkedtünk, igyekeztünk hálózatokba bekapcsolódni. Így ismerkedtünk meg Végh Lászlóval, Szilaj Istvánnal, Litkei Mátéval és Vukics Ferenccel. Megkértük a bácsalmási Végh Lászlót, hogy segítse felkészülésünket, mint az akkori Bácska Baranta vezetője. Elkezdett foglalkozni velünk. Tisztult a kép, hogy létezik a baranta, a sportos foglalkozás és létezik a hagyományőrzés. Egyikről sem kívántunk lemondani.
Elkezdtünk találkozókra, rendezvényekre járni, ijászverseny Gyulán, Egri Vitézlő Oskola. Megkérdeztem őket, volna-e kedvük, lehetőségük részt venni a 2015-ös Bánsági Magyar Napokon – előzőleg beszéltem volt Szász Enikő elnökkel. Eljöttek, a Bánsági Múzeum udvarán szerepeltek, hatalmas sikerrel, 300 ember követte a játékukat. Eljöttek a Bartókba is, ott is siker.
– Közben mi is szépen erősödtünk, vittük mind a baranta vonalat, mind a hagyományőrzést – eljött az ideje az egyesület megalapításának, ez 2016-ban történt meg. Ma létezik egy középkorúakból álló csapat és van egy fiatalokból álló. Ők tovább tudják vinni a tevékenységet. Sűrű az éves naptárunk, április-szeptember között minden hónapra jut tevékenység. Sok jó fesztivál van, jó jelen lenni.
– Anyagilag? Hát kezdetben kellett a hozzájárulás, olykor mi is a zsebünkbe nyúltunk. De ahogy haladunk az idővel, olyan fesztiválokra tudunk bejelentkezni, ahol van tiszteletdíj, s ha levonjuk a költségeket, marad annyi, hogy tudjunk egy kicsit előre lépni, marad költségekre, felszerelésre. Azért sok mindennel rendelkezünk, van egy jurtasátrunk, viseletek, sisakok, szablyák. A szablyák kérdése kicsit bonyolult, mert kevesen készítenek jó szablyákat, és sorba kell állni.
– Társegyesületek Romániában? Léteznek baranta csapatok Székelyföldön. Vannak barantások Nagyenyeden. De fontos, hogy létezik egy igen jól működő egyesület Jászvásáron. Brassóban is van egy, az vegyes, vannak magyar és román tagjai is. Délvidéken tudtommal nincs.
– 2025-ös tervek. Megünnepeljük egyesületünk 10 éves fennállását. Ennek egyik mozzanata a Zolton megrendezendő íjászverseny. Résztveszünk a már hagyományosnak tekinthető rendezvényeken, Temesvári Magyar Napokon. Jártunk a tavaly Doberdónál, ahol egy temesvári ezred is harcolt. Az ő emléküket kellene szolgálni. Vannak ott síremlékek, de a hely a magyarság számára szimbolikus jelentéssel bír, többet kellene tenni, az Isonzó-menti harcok áldozatainak emlékét ápolni kell. A feladatunk elsősorban nem a történeti kutatás, hanem az ehhez kapcsolódó ismeretterjesztés, az emlékhelyek ápolása, karbantartása. Ott harcolt Illy Ferenc meg Márton Áron püspökünk is. Terveink között szerepel a temesvári gyalogezred San Martino-i emlékhelyének folyamatos rendben tartása, a kavernájuk kitisztítása, a lövészállások további helyreállítása, újabb irányjelző és tájékoztató táblák elhelyezése. Célunk továbbá, hogy a temesvári Ferenc József-laktanya falán táblát helyezzünk el a 61.-es gyalogezred emlékére és a temesvári Magyar Házban egy emlékhelyet alakítsunk ki.