Csanádpalota egyike azoknak a dél-alföldi településeknek, amely közvetlen szomszédságunkban helyezkedik el, mégis a Marostól innen, a Temesközben, nagyon keveset tudunk róla. A település immár hat évszázada dacol az idővel, többször néptelenedett el, mégis a nehéz idők ellenére újból és újból feltámadt. Az elmúlt két hét alatt a, nem egészen kétezer­hatszáz lelket számláló, dél-alföldi kivárosban maroknyi lelkes lokálpatrióta kezdeményezésére első alkalommal szerveztek alkotótábort, ahol az alkotást, kreativitást, a helyi értékek, a helyi hagyományos mesterségek termékeinek bemutatását kiegészítve a közösség számára maradandó emlékjelek is készültek.

A közösségért alkotni

Nagy Péter kötélfonó – nálunk kötél­verő – mester egyike a kezdeményezőknek. Egyesületünk, a Pán-Európai Kulturális Egyesület három évvel ezelőtt alakult, és már akkor terveztünk egy a település hatszáz, templomunk kétszázötven éves fennállásának emléket állító alkotást, vi­szont számításainkat felülírta a világjárvány – ismertette Nagy Péter. – Végül idén sikerült megszerveznünk az alkotótóbort, amelynek felvállalt célja az emlékjelek megvalósítása. Nevezetesen a régi temető helyén kialakított Kelemen Parkban – azért az elnevezés, mert a városban élt és itt nyugszik Kelemen László, az első magyar színházigazgató és ezzel is ápoljuk emlékét – haranglábat készítünk, amelybe remé­nyeink szerint harang is kerül majd. Szimbolikus értéket szánunk e műalkotásnak: a harang szól az ott nyugvók lelki békéjéért, és a jövendőt jelentő csanádpalotai gyermekekért is, ugyan­is hagyománnyá vált a településen, hogy a parkban minden újszülöttnek egy-egy fát ültetünk és arra elhelyezzük a gyermek névtábláját. Ezzel is tisztelegni akarunk hat évszázados múltunk és a település jövendője előtt. A másik emlékjel, amelyen dolgozunk a táborban egy emlékkő lesz, amelyet hat kopjafa és három faragott táblakép keretez. A fentiek megvalósítását a budapesti Danubius Land Projekt kft. támogatta biztosítva a szükséges fa­anyagot, Makóról a Duo Core bútoripari kft. nyújtott segítséget, és a Máltai Szeretetszolgálat Makói Csoportja is segíti munkánkat. Szügyi László helyi fafaragó-szobrász és Szügyi György egye­sületi elnök voltak az ötletgazdák, Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász a táb­laképek meg­al­kotója és kivitelezője. Értékes segítséget nyújtanak egye­sületünk tagjai is. A tábor ideje alatt több kulturális rendezvényre is sor kerül, ezzel is nyitva a helyi lakosság irányába. Terveink szerint jövőre is megszervezzük az alkotótábort.

A Csanádpalota-Marosvásárhely kapcsolat
A dél-alföldi kisváros és a székelyföldi magyar központ közötti kapcsolatot Miholcsa József szobrászművész testesíti meg most. A szobrászművész éppen a majdani emlékkövet övező faragott táblák mo­tí­vumainak tervezésével, kidolgozásával foglalkozik. Elmondása szerint több mint három évtizeddel ezelőtt került az akkor Makón megszer­vezett művésztáborba, ahol megismerkedett a csanádpalotai Szügyi Lászlóval, később erdélyi fiatal művészek makói részvételét segítette elő, és többször részt vett a kistérségben szervezett tábo­rok­ban. Örömmel válaszolt a mostani fel­ké­rés­re is, bár fejtörést okozott a faragott táblák motívumainak kiválasztása, ugyanis a cél az volt, hogy Csa­nád­palota múltjára és jövő­jére legyen utalás a táblákon. Munkáimban híven ragaszkodom a magyar motí­vu­mok­hoz, a hagyományos jelekhez. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor mindenfelől igyekeztek gúzs­ba kötni az erdélyi magyarságot, eldöntöttem, hogy márpedig és magyar alkotó­művész leszek. Azóta is ragaszkodom ehhez. Meggyőződésem, hogy a faragott alkotások, kopjafák, tornácoszlopok igazi értékét a díszítő motívum adja meg, amely üzen annak, aki ismeri az illető üzenetet. Leolvasható egy-egy munkáról – akár táj­egységenként – az, hogy női, avagy férfiúi, hány gyermeke volt és sok más hasonló adat. Annak idején Bandi Dezső, egykori iparművész, művészeti író, népművelő, aki a díszítményekkel sokat foglalkozott, elma­gyarázta a kopjafák kozmikus jelentését: a csillag, a kozmoszt jelenti, a gömb, a földet szimbolizálja és a lélek jelképe, a kehely – e három határozza meg világunkat! A három kifaragásra kerülő táblára legjobb igye­ke­zetem sze­rint a helyre jellemző szimbólumokat, részben a te­lepülés címerében is fellelhető elemeket fogok kifaragni.

A fa igézetében

Szügyi László egyike azok­­nak a csanádpalotai polgároknak, aki úgy szerette a nagyvilágot, hogy nem feledhette Csanádpalotát. Vissza is tért szülővárosába miután kül­földön kitanulta a fafaragó-szob­rász-restaurátori szakmát. A néhány évvel ezelőtti terv meg­valósulásán dolgozik az al­ko­tótóborban, elmondása sze­rint az időközben fel­merült aka­dályok ellenére idén el­ké­szül­nek az emlékjelek. Örömmel mond­­ja el, hogy a hely­béliek közül többen álltak az ügy mellé, és támogatják az emlékjelek megvalósítását, rá­adásul többen a fafaragók mun­kájának kulisszái mögé is betekint­het­tek. A művészet iránt már ka­maszkorában, a hetve­nes évek­­ben nagyon érdeklő­dött – emlékezik vissza az al­kotó­mű­vész – egy-két kitérőt követően végül is sikerült a művészet szolgálatába állítani tehetségét. A fafaragó elmond­ta, hogy az általa elkészülő kopjafákra az általános jelek mellé a helyi szim­bólumok is fel­kerülnek, ezzel is erősíteni kí­vánja, a he­lyi identitást, ahogy a helyi mesterek, népművészek által elkészített tárgyak – kerámiák, ostorok, csu­héból font alakok, kosarak is bizonyítják, hogy Csanádpa­lotán ma is sokan te­vékenyen ápolják a hagyomá­nyokat, és értékként tekintenek ezekre.

Az alkotói csapat harmadik tagja Balatoni Tibor egri fafa­ragó mester. Meghívásra érke­zett Csanádpalotára, és nagy ér­deklődéssel és lelkesedéssel vesz részt ebben az értékeket teremtő projektben. Elmondása szerint sok táborban vett részt eddig is, ezek hangulata min­dig élmény, ahogy élmény a kö­zös munka is, amelynek eredmé­nyét a közösség szolgálatába fognak állítani – mondja a fa­ragó mester. – A fa sohasem állt távol tőlem, édes­apám ká­dár­mester volt, érthe­tő, hogy rengeteg fa vett körül bennünket, mégis csak a húszas éveimben kezdtem el komolyan foglalkozni a fafaragással. Elsőként díszítőfaragással kezd­­tem, majd esztergált tárgyakat készítettem, amelyekbe belevihettem a díszítő faragás elemeit, később különféle hasz­­nálati tárgyakat, dombormű­veket készítettem, de például készítettem légcsavarokat sár­kányre­pü­lőknek. Mindezek után meg­­ismertem és magával ragadott a barokk faragás vi­lá­ga, és en­nek hódoltam. Két év­vel ezelőtt megszületett éle­tem nagy él­ményeként az első lánc­fűrészes nagyszobrom, egy két és fél méter magas Szent Lász­ló-szobor, amelyet Kis­győrön, a „faragott faluban” állítottak ki. Így jutottam el a díszítő­fa­ra­gás­tól a szobrá­szatig… A mos­tani munka, a harangláb, egy­szerre szól a múltnak és a jövendőnek is, ami a mostani lelkes lokálpatrióták dicsére­tére válik, viszont figyelemre méltó, hogy Csanádpalotán ren­geteg olyan helyszínt azo­nosítottunk, ahová valamilyen várost szépítő elemet lehet kihelyezni, amelyekre büszkék le­hetnek a város lakói, és meg­adná a település egyedi arcvo­nását, identitását. Re­mélem, hogy élnek is ezzel a lehető­ség­gel a helybéliek – zárta szavait a fafaragó művész.