Csanádpalota egyike azoknak a dél-alföldi településeknek, amely közvetlen szomszédságunkban helyezkedik el, mégis a Marostól innen, a Temesközben, nagyon keveset tudunk róla. A település immár hat évszázada dacol az idővel, többször néptelenedett el, mégis a nehéz idők ellenére újból és újból feltámadt. Az elmúlt két hét alatt a, nem egészen kétezerhatszáz lelket számláló, dél-alföldi kivárosban maroknyi lelkes lokálpatrióta kezdeményezésére első alkalommal szerveztek alkotótábort, ahol az alkotást, kreativitást, a helyi értékek, a helyi hagyományos mesterségek termékeinek bemutatását kiegészítve a közösség számára maradandó emlékjelek is készültek.
A közösségért alkotni
Nagy Péter kötélfonó – nálunk kötélverő – mester egyike a kezdeményezőknek. Egyesületünk, a Pán-Európai Kulturális Egyesület három évvel ezelőtt alakult, és már akkor terveztünk egy a település hatszáz, templomunk kétszázötven éves fennállásának emléket állító alkotást, viszont számításainkat felülírta a világjárvány – ismertette Nagy Péter. – Végül idén sikerült megszerveznünk az alkotótóbort, amelynek felvállalt célja az emlékjelek megvalósítása. Nevezetesen a régi temető helyén kialakított Kelemen Parkban – azért az elnevezés, mert a városban élt és itt nyugszik Kelemen László, az első magyar színházigazgató és ezzel is ápoljuk emlékét – haranglábat készítünk, amelybe reményeink szerint harang is kerül majd. Szimbolikus értéket szánunk e műalkotásnak: a harang szól az ott nyugvók lelki békéjéért, és a jövendőt jelentő csanádpalotai gyermekekért is, ugyanis hagyománnyá vált a településen, hogy a parkban minden újszülöttnek egy-egy fát ültetünk és arra elhelyezzük a gyermek névtábláját. Ezzel is tisztelegni akarunk hat évszázados múltunk és a település jövendője előtt. A másik emlékjel, amelyen dolgozunk a táborban egy emlékkő lesz, amelyet hat kopjafa és három faragott táblakép keretez. A fentiek megvalósítását a budapesti Danubius Land Projekt kft. támogatta biztosítva a szükséges faanyagot, Makóról a Duo Core bútoripari kft. nyújtott segítséget, és a Máltai Szeretetszolgálat Makói Csoportja is segíti munkánkat. Szügyi László helyi fafaragó-szobrász és Szügyi György egyesületi elnök voltak az ötletgazdák, Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász a táblaképek megalkotója és kivitelezője. Értékes segítséget nyújtanak egyesületünk tagjai is. A tábor ideje alatt több kulturális rendezvényre is sor kerül, ezzel is nyitva a helyi lakosság irányába. Terveink szerint jövőre is megszervezzük az alkotótábort.
A Csanádpalota-Marosvásárhely kapcsolat
A dél-alföldi kisváros és a székelyföldi magyar központ közötti kapcsolatot Miholcsa József szobrászművész testesíti meg most. A szobrászművész éppen a majdani emlékkövet övező faragott táblák motívumainak tervezésével, kidolgozásával foglalkozik. Elmondása szerint több mint három évtizeddel ezelőtt került az akkor Makón megszervezett művésztáborba, ahol megismerkedett a csanádpalotai Szügyi Lászlóval, később erdélyi fiatal művészek makói részvételét segítette elő, és többször részt vett a kistérségben szervezett táborokban. Örömmel válaszolt a mostani felkérésre is, bár fejtörést okozott a faragott táblák motívumainak kiválasztása, ugyanis a cél az volt, hogy Csanádpalota múltjára és jövőjére legyen utalás a táblákon. Munkáimban híven ragaszkodom a magyar motívumokhoz, a hagyományos jelekhez. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor mindenfelől igyekeztek gúzsba kötni az erdélyi magyarságot, eldöntöttem, hogy márpedig és magyar alkotóművész leszek. Azóta is ragaszkodom ehhez. Meggyőződésem, hogy a faragott alkotások, kopjafák, tornácoszlopok igazi értékét a díszítő motívum adja meg, amely üzen annak, aki ismeri az illető üzenetet. Leolvasható egy-egy munkáról – akár tájegységenként – az, hogy női, avagy férfiúi, hány gyermeke volt és sok más hasonló adat. Annak idején Bandi Dezső, egykori iparművész, művészeti író, népművelő, aki a díszítményekkel sokat foglalkozott, elmagyarázta a kopjafák kozmikus jelentését: a csillag, a kozmoszt jelenti, a gömb, a földet szimbolizálja és a lélek jelképe, a kehely – e három határozza meg világunkat! A három kifaragásra kerülő táblára legjobb igyekezetem szerint a helyre jellemző szimbólumokat, részben a település címerében is fellelhető elemeket fogok kifaragni.
A fa igézetében
Szügyi László egyike azoknak a csanádpalotai polgároknak, aki úgy szerette a nagyvilágot, hogy nem feledhette Csanádpalotát. Vissza is tért szülővárosába miután külföldön kitanulta a fafaragó-szobrász-restaurátori szakmát. A néhány évvel ezelőtti terv megvalósulásán dolgozik az alkotótóborban, elmondása szerint az időközben felmerült akadályok ellenére idén elkészülnek az emlékjelek. Örömmel mondja el, hogy a helybéliek közül többen álltak az ügy mellé, és támogatják az emlékjelek megvalósítását, ráadásul többen a fafaragók munkájának kulisszái mögé is betekinthettek. A művészet iránt már kamaszkorában, a hetvenes években nagyon érdeklődött – emlékezik vissza az alkotóművész – egy-két kitérőt követően végül is sikerült a művészet szolgálatába állítani tehetségét. A fafaragó elmondta, hogy az általa elkészülő kopjafákra az általános jelek mellé a helyi szimbólumok is felkerülnek, ezzel is erősíteni kívánja, a helyi identitást, ahogy a helyi mesterek, népművészek által elkészített tárgyak – kerámiák, ostorok, csuhéból font alakok, kosarak is bizonyítják, hogy Csanádpalotán ma is sokan tevékenyen ápolják a hagyományokat, és értékként tekintenek ezekre.
Az alkotói csapat harmadik tagja Balatoni Tibor egri fafaragó mester. Meghívásra érkezett Csanádpalotára, és nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel vesz részt ebben az értékeket teremtő projektben. Elmondása szerint sok táborban vett részt eddig is, ezek hangulata mindig élmény, ahogy élmény a közös munka is, amelynek eredményét a közösség szolgálatába fognak állítani – mondja a faragó mester. – A fa sohasem állt távol tőlem, édesapám kádármester volt, érthető, hogy rengeteg fa vett körül bennünket, mégis csak a húszas éveimben kezdtem el komolyan foglalkozni a fafaragással. Elsőként díszítőfaragással kezdtem, majd esztergált tárgyakat készítettem, amelyekbe belevihettem a díszítő faragás elemeit, később különféle használati tárgyakat, domborműveket készítettem, de például készítettem légcsavarokat sárkányrepülőknek. Mindezek után megismertem és magával ragadott a barokk faragás világa, és ennek hódoltam. Két évvel ezelőtt megszületett életem nagy élményeként az első láncfűrészes nagyszobrom, egy két és fél méter magas Szent László-szobor, amelyet Kisgyőrön, a „faragott faluban” állítottak ki. Így jutottam el a díszítőfaragástól a szobrászatig… A mostani munka, a harangláb, egyszerre szól a múltnak és a jövendőnek is, ami a mostani lelkes lokálpatrióták dicséretére válik, viszont figyelemre méltó, hogy Csanádpalotán rengeteg olyan helyszínt azonosítottunk, ahová valamilyen várost szépítő elemet lehet kihelyezni, amelyekre büszkék lehetnek a város lakói, és megadná a település egyedi arcvonását, identitását. Remélem, hogy élnek is ezzel a lehetőséggel a helybéliek – zárta szavait a fafaragó művész.