Izgalmas előkészületek Nagybodófalván
A Vajdasági Tanyaszínház sikertörténetének ismeretében, érthető kíváncsisággal látogattuk meg Nagybodófalván a Bánsági Vándorszínház életrekeltésén munkálkodó művészi közösséget. A júliusi kánikulába süppedt városi ember számára üdítően ható Nagybodófalva archaikus nyugalma, s a tengernyi zöld útrakelésre buzdított, no meg Plautus ármánykodásra és szerelemre kihegyezett, Casina című “kicsit átgyúrt, kicsit átírt, kicsit ránk és a mára szabott” történetének metamorfózisa, a kulisszák mögé való betekintés kiváltsága, szintén érdekesnek ígérkezett.
A csendbe burkolózott falu kultúrháza előtti, emberemlékezet óta szüntelenül buzogó kútnál ketten szorgoskodnak. Magunk is merítünk a hűsítő vízből, annak ellenére, hogy a helybéliek azt tartják, hogy aki iszik belőle, mindig visszavágyik a faluba. Nem is ártana, ha a faluból „kirajzottak” közül minél többek lépését hazairányítaná a honvágy…
A kultúrház udvarán már tetten érhető a művészek és a művészetek építő jellegű jelenléte: Orbán Enikőnek és Mihály Csongornak köszönhetően megújul a bejárati korlát, zöldben pompázik immár a tanyakutyák, Bodó Lali és Viktória (utóbbi szerintünk négylábú Conchita Würst) vadonatúj hajléka, a bejárati ajtón cetli, mely szerint a legyek miatt „béfelé” kell csukni azt. Szintén cetli a gázpalackon: „először nyisd ki”, aztán …. Egyszóval otthonos, funkcionális a miliő, esős, viharos idő esetén a villanyáram „megszökik” ugyan – állítólag ez a “couleur locale” része, helyi jellegzetesség –, de meg lehet szokni, amint a vízmelegítő idült dohányos sorvadt tüdejének asztmatikus roham közbeni sípolásához, a tanyalakók szerint bagolyhuhogáshoz is hasonlítható hangja is beépült a munkás hétköznapok rendjébe. Amint a „tanya” lakói hangsúlyozzák, a fentebb említett apró szinkópákat messze felülmúlja a helybéliek segítőkészsége, a szeretet, amellyel fogadták a művészcsoport, ha csak ideiglenes, nagybodófalvi megtelepedését a kellemes és civilizált és kényelmes körülményeket biztosító környezetben.
A nagyteremben gitárkísérettel próbálnak a darab női szereplői, érdekes a szöveg, a kárörömöt kifejező utolsó ütemek egyre jobban hangsúlyozzák az érzést, első hallásra ez a zenei betét egészen jól hangzik.
A „tanya” legfiatalbb résztvevőjét, a nagyváradi Benczi Teklát kérdeztük meg legelőször miért vállalkozott e vándorszínházi kalandra? „Valóban én még nagyon sok mindent nem tudok azok közül a dolgok közül, amiket itt mindenki nagyon jól tud. Pontosan ezért nagyon örvendek annak, hogy részt vehetek e produkcióban, tapasztalatokat szerezhetek, mert én nagyon komolyan gondolom és szeretném csinálni a továbbiakban a színészkedést. Számomra kaland is a Vándorszínház, nagyon izgalmas, tőlem telhetően a legkomolyabban igyekszem teljesíteni a feladatokat, újból megerősödött bennem a színművészet iránti vonzalom. Tudom, hogy ezt akarom csinálni a továbbiakban. Az igazsághoz tartozik, hogy önmagam kipróbálásának, tartalékaim felmérésére is szántam a nagybodófalvi időszakot.”
Fekete Ágnes, a Kolozsvári Színművészeti Egyetem első évét sikerrel elvégzett hallgatója azzal a tudattal vállalkozott a nagybodófalvi „kalandra”, hogy ez a tapasztalat a kőszínházbeli tapasztalatoktól, produkcióktól merőben más élményeket nyújthat. “Az elmúlt két hét munkája igazolta, hogy valójában más világ ez, a hagyományos produkcióktól teljesen elütő, de ennek ellenére bármilyen produkcióban hasznosítható tudást, tapasztalatokat biztosít. Számomra több kérdést tisztázott ez az időszak, tudom mit kell még megtanulnom, a saját művészi eszköztáramból tudom miket hasznosíthatok sikerrel ezúttal és általában is, és hol kell még sokat erősítenem. Például nekem meglehetősen nehéz volt bizonyos szituációkban az éneklés miközben a belső monológra is figyelnem kellett. Nagyon tetszik az, hogy itt teljesen együtt vagyunk, egy csapatban működünk, és az intenzív munka is élvezetes számomra. Külön élvezetet jelent az, hogy a külvilágot kizárva kizárólag ezzel a produkcióval foglalkozhatunk. Hamar összeszoktunk, teljes a harmónia.”
Mennyire nyerte el tetszését Plautus Casina című darabja? – kérdeztük László Rékától, aki szintén a Kolozsvári Színművészeti Egyetem hallgatója. „A színész abból amit kap, kell kihozzon a tőle telhető legtöbbet, a saját vonzalma egy-egy produkcióhoz másodlagos. Szerintem mindig megtérül az a munka, amelyet bármely produkcióba befektet a színész, rendező és a stáb többi tagja. Én nem Plautus kedvéért jöttem el Nagybodófalvára, hanem ez a színházi forma vonzott. Amikor jelentkeztem nem is tudtam, hogy ezzel a darabbal fogunk foglalkozni, viszont számomra nagyon vonzó ez az életforma, a feszített tempó, az új helyszínek varázsa. Tavaly az Erdélyi Vándorszínház produkcióiban vettem részt és ha jövőre is lesz rá lehetőség szívesen veszek részt a Bánsági Vándorszínház tevékenységében.”
Lanstyák Ildikó a felvidéki Dunaszerdahelyről érkezett a kolozsvári egyetemre, onnan pedig a Bánsági Vándorszínházba, amelylyel Temes és Arad megye tizenhat településén fog fellépni. “Nagyon jó szakmai gyakorlati lehetőséget biztosít a vándorszínház. Engem az új emberek, helyszínek miatt is vonzott ez a lehetőség, hiszen már egy éve élek Kolozsváron, de jószerével nem mozdultam ki a városból. Ráadául ez a vándorlós életforma is vonzónak tűnt, és ha alkalmam lesz, más hasonló rendezvényen is szívesen részt veszek. Az ismétlődések ellenére sem unalmasak a napok, hiszen mindig a „szabályos” próbák mellett, a rendező kérésének megfelelően jeleneteket vagy ezek töredékét veszszük át, de akár az egész előadást is végigpróbáljuk. Ezek között beiktatunk más tevékenységeket is, ilyen a báb- és maszkkészítés, de a jelmezek elkészítése és más „műszaki” munkákban is részt vettünk. Személyesen arra számítottam, hogy szalmabálákon fogunk aludni, ami lehet érdekes is, erre fel összkomfortos szálláshelyet biztosítanak nekünk.”
A készülő vándorszínházi produkció zenéjét Kiss Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze szerezte, a zenés részek próbája tervszerűen halad. Mátyás Zsolt Imre rendező kérésének megfelelően a darab valamennyi zenés betétjeit előre elkészítette, a kollégák egyéni adottságaik felhasználásával színesíthetik, árnyalhatják ezeket, ami zenés darab esetében nagyon fontos.
”Bennem néhány évvel ezelőtti filmélményem következtében fogalmazódott meg, mennyire szeretnék egy vándorszínházi csapatnak tagja lenni, megélni ennek az életmódnak minden vetületét – ismertette Kocsárdi Levente, a temesvári magyar társulat színművésze. – Most ez az álmom válik valóra, úgy, hogy ráadásul rendkívül lelkes, kellően álmodozó lelkületű pályakezdő jövendőbeli kollégáimmal együtt tehetem ezt meg. Visszajönnek a pályakezdői emlékeim. A szövegtanulásra ráfoghatjuk, hogy nehezebb volt, de most már javában játszunk, amit mindannyian élvezünk”.
Albert Alpár, a temesvári magyar társulat díszlettervezője, a díszletek és jelmezek kitalálója és a szabadtéri környezethez való adaptálója. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a kőszínházakban színre vitt darabok díszleteinek megvalósítása során adott az ötlet és a térben behatárolt keret. Ebből kell felépíteni a darabnak megfelelő módon a látványt. A vándorszínházi produkció esetében a kihívást az jelentette leginkább, hogy a díszletnek egyszerre kell működőképesnek lennie, kitöltenie a (szabad) teret, szervesen illeszkednie a történetbe, az esti megvilágítás hatását ne csorbítsa, üzeneteket is közvetítsen a közönség irányába, egyszóval „igencsak fogas kérdés” megoldására vállalkozott.
A bemutató alkalmával a közönség is bizonyosan megtapasztalhatja mennyire sikerült e fogas kérdéseket kordában tartani.
A vándorszínházi műfajban házunk táján kétséget kizáróan Aszalos Géza színművész rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal, ugyanis a Vajdasági Tanyaszínház két évadjának produkcióiban vállalt szerepet. A Bánsági Vándorszínház–projekt számára nemcsak személyes bizonyítási és tapasztalatai kamatoztatásának a lehetősége, annál inkább a szokványos színházi produkcióktól eltérő, a gondolattól a megvalósulásig a szoros együttmunkálkodásra alapozódó folyamat, melynek végső eredménye a közösségek számára a kulturális élmény megteremtése. “Most már egyre nagyobb biztonsággal mondhatom el, hogy ígéretesen halad előre a Bánsági Vándorszínház produkciójának előkészítése, a „tanyánkon” rendben haladnak előre a dolgok, most már túl vagyunk az első két összpróbán, egyre jobban sikerül gyakorlatba ültetni az alkotócsapat – Mátyás Zsolt Imre rendező, Kiss Attila zeneszerző, és Albert Alpár díszlet- és jelmeztervező – elképzeléseit, a nagyváradi Színitanoda, a Kolozsvári és Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem diákjai és a temesvári magyar társulat színművészeinek együttműködése kezd beérni, vagyis bizakodva nézünk a bemutató és az azt követő bánsági turné elé. Kialakultak a jó kapcsolataink a helybéliekkel, például mindenben segítséget kapunk a szomszédos parókián lakó tiszteletes asszonytól, egy falubeli néni gyümölccsel ajándékozott meg bennünket és ismertette, hogy nagyon várják a helybéliek a bemutatót, hiszen hosszú ideje idehaza nem láttak színi előadást. Ezen a héten kiköltözünk a díszlettel, és a próbák áttevődnek késő estére, a fényviszonyok miatt is, ezzel nyilvánossá válnak az előkészületeink, talán ezzel a nézőink kíváncsiságára is hatunk. Szerencsére komoly és megbízható szervezők állnak mögöttünk, a tulajdonképpeni produkciót megelőzte a Bánsági Közösségért Egyesület munkatársainak és Andrásy Noéminek a többhetes szervezési munkája az időpontok, helyszínek, szálláshelyek biztosítása érdekében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Tanyaszínház csak egy van, a Vajdaságban. Mi nem annak a másolatát kívánjuk életre kelteni, inkább annak újragondolt, átgondolt a helyi igényeknek megfelelő változatát képzeltük el. Az adott helyzet közös: a Vajdaságban és a Temesi Bánságban is vannak magyar közösségek, ahová színház csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem jut el – ezt kívánjuk mi pótolni, ha csupán évente egyszer is, a Bánsági Vándorszínházzal. A produkcióval kapcsolatban biztos vagyok abban, hogy menet közben változni fog az előadás, bizonyos vagyok az alkoktói csapat által megálmodott előadás és a közönség ízlése, értékelése közötti arany középút létezésében. Nagyon sokat tud hozzáadni az előadáshoz a közönség által kifejezett vélemény. Mi itt nem rendelkezünk szakmai bizottsággal, művészeti tanáccsal, magunk meg nyilván elfogultak vagyunk a saját produkciónkkal szemben, ezért a közönség véleménye nagyon fontos számunkra.” Amint az elhangzott, Andrásy Noémi a Bánsági Közösségért Egyesület képviseletében a vándorszínház zökkenőmentes működésében az összehangoló szerepét tölti be projektmenedzseri minőségben. Milyen tapasztalatokat tartogatott számára ennek a projektnek a megvalósulása?
“Most már elmondhatom, hogy másfél hónapos szervezési munkát követően minden sínen van. A turnéval kapcsolatos számos kérdést – szállítás, szállás, étkeztetés – sikerült megnyugtatóan rendezni. Most már teljesen le van fedve minden, az elengedhetetlenül szükséges bürokratikus szervezési papírmunka végén járunk. A Bánsági Vándorszínház ötletét mindenütt örömmel fogadták, és ma elmondható, hogy minden helyszínen nagyon várják az előadást. A szervezés számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a pályázatunk utólagos elszámolású, ami azt jelentette, hogy minden szolgáltató megelőlegezi az illető szolgáltatást, és mi utólag egyenlítjük ki a számlákat az Etnikumközötti Kapcsolatok Hivatalától beérkező támogatási összegből. Akinek valamennyi rálátása van a mai gazdasági élet eseményeire, az tudja igazán megérteni mekkora kihívást, mennyi egyeztetést jelentett mindez egyesületünk és a csapat részéről. Amennyiben a közönség tetszését elnyeri a Vándorszínház, akkor jövőre akár bővíthető is az előadások száma és helyszíne.”
Mindezek után a nagybodófalvi tengernyi zöldben megszülető produkciót reménykedve várjuk, és ismét Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Bánsági Vándorszínház előadásainak helyszíneit: július 28. – BEMUTATÓ – Nagybodófalva, július 29. – Igazfalva, július 30. – Lugos, július 31. – Végvár, augusztus 1. – Újmosnica, augusztus 2. – Újszentes, augusztus 3. – Magyarszentmárton, augusztus 4. – Ótelek, augusztus 5. – Zsombolya, augusztus 6. – Nagyszentmiklós, augusztus 7. – Pécska, augusztus 8. – Magyarszentpál, augusztus 9. – Kisiratos, augusztus 10. – Simonyifalva, augusztus 11. – Arad, augusztus 12. – Majláthfalva. Az előadások általában este 21.00 órakor kezdődnek, de az időpont változhat. Augusztus 13-án a Vándorszínház művészi közössége visszatér a nagybodófalvi bázisra.