Temesváron is, és amint azt a Bartók Béla Elméleti Líceumban megtartott találkozón láthattuk, térségünkben is, az utóbbi években felélénkült a színjátszás iránti érdeklődés a középiskolás diákok körében. Az Erdélyi Hagyományokért Egyesület szervezésében megtartott HÍD A SZÓRVÁNYBAN című projekt keretében ötödik alkalommal megtartott Fiatal Színjátszók Találkozója a résztvevők kitűnő alkalomnak bizonyult az egymástól való tanulásra, az ismerkedésre és a Bega-parti város magyar vonatkozású emlékjeleinek a megismertetésére.
Bajkó Károly, az 1992-ben alapított egyesület ügyvezető elnöke elmondta, hogy a civil szerveződés legfontosabb céljának tekinti a kisebbségben élő magyar közösségek támogatását. Ifjúsági képzőművészeti és anyanyelvápoló táborok, alkotótáborok, különféle képzések szervezése kötődik az egyesülethez, tizenegy alkalommal művésztelepet szerveztek, majd a hagyományápoló tánccsoportok számára biztosítottak magyarországi fellépési lehetőségeket különböző rendezvényeken. Az utóbbi években a színjátszás felé fordultak abból a meggyőződésből, hogy a szórványközösségekben a nyelvhez való ragaszkodás jelentheti azt a kapaszkodót, amely megtarthatja magyarnak a közösségek tagjait. Hasonló találkozókat szerveztek már Délvidéken és Aradon is, és a továbbiakban is több szórványtelepülésre tervezik elvinni az előadásokat.
A Bartók Béla Elméleti Líceum színpadán elsőként a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámaszakának 10-es diákjai adták elő De te ne hagyd című darabot Csapiné Matos Ibolya drámatanár rendezésében. Az előadásban keverednek a meseelemek a valóságos világ, sokszor rettentetet kiváltó történéseivel, esetenként a lét és nemlét szűk mezsgyéjén egyensúlyoznak a szereplők. Az előadás hiteles freskója mai világunknak erőszak, idegen- és fajgyűlölet, mindenféle függőségek közepette élet és halál között kell a mai fiatalnak megtalálni a saját életútját, de e sötét képet felülírja az üzenet: az élet mindezek ellenére szép és élhető. Az előadásról a rendezőt kérdeztük meg. “Szeptember elején kezdtünk el arról beszélgetni, mit is szeretnének előadni a gyermekek. Kiderült, hogy nagyon félnek, főleg a szomszédban zajló háborúk miatt, ugyanakkor több igen kegyetlen erőszakos esetről hallottak, amelyek a közvetlen környezetükben történtek, ami önmagában is félelmetes. Végül is elmondták, hogy e témák felhasználásával akarnak előadást csinálni. Hosszú egyeztetést követően alakult ki a darab olyanná, ahogy a színpadon láthatták, a legfontosabb hozadéka ennek a közös produkciónak az, hogy a gyermekek sokkal intenzívebben adták ki magukból a játék alatt félelmeiket, mint ha megbeszéltük volna. Meggyőződésem, hogy azok a gyermekek, akik sokkal korábban megismerkednek a színjátszással, és folyamatosan művelik, az átlagostól sokkal intenzívebben fejleszthetik sok más képességeikkel együtt érzelmi intelligenciaszintjüket. Még ha nem is lesz minden diákból színész, a gyermekek megtanulnak együttműködni, egymás iránti felelősséggel viselkedni, egymással kommunikálni.”
A Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszó csoportja Németh Ervin: 13 és ¾ nyöszörgés című Sue Townsend könyvsorozatának fiktív főszereplője élményeinek felhasználásával létrehozott rendkívül izgalmas, és látványos, a színészi és előadóművészi alakításnak tág teret biztosító darabbal lépett a közönség elé, hamisítatlan színházi élményt biztosítva. Nesici Máté, a zentai csoport vezetője elmondta, hogy az előadás egy közös produkció, jómaga és Kucsov Borisz kollégája illetve a szereplők mindegyike hozzájárult, ezért a történetbe számos sajátos elem, személyes történetek – például szülők válása, félelmeik, az otthoni iskolarendszer árnyoldalai – is belekerült, és azok a kérdések, amelyek megválaszolására vagy egyszerű felvázolására vállalkozik az előadás, az a saját életükben felmerülő kérdések.
A temesvári magyar líceum diákszínjátszói a tavaly nagy közönségsikerrel bemutatott Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című drámai költeményére alapozott, és a mai viszonyokra adaptált előadást mutatták be. Az előadás az “újratöltés”, a változtatások ellenére cseppet sem veszített értékéből, ismét egy kitűnően együttműködő, egymás kódolt üzeneteit zökkenőmentesen dekódoló, összeszokott csapat magas szintű munkájának tapsolhatott a közönség. Az elengedhetetlen személyi cserék lehetőséget biztosítottottak a fiatalabb diáknemzedéknek a bizonyításra, és amint azt a népes közönség is láthatta, a Diákszínpad ifjú színjátszói sikerrel vették az akadályt.
Molnos András Csaba, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, a Diákszínpad irányítója kérdésünkre válaszolva ismertette, hogy az új Csongor és Tündében összesen tíz új szereplő bevonásával hozták létre az előadást, ami új színekkel és energiákkal töltötte fel a csapatot. Az előadás hozadékáról a színművész elmondta: “Kétségtelenül gazdagodnak a gyermekek a színjátszás által, a közös feladatok elvégzése alatt nyitottabbak, befogadóbbak, magabiztosabbak a gyermekek, de az, hogy jól érzik magukat a munkafolyamat alatt, az meggyőződésem szerint már önmagában is nyereség számukra. Magam is nagyon sok pozitív energiát kapok a diákoktól, és néhány hónap elteltével lemérhető fejlődésük, illetve a sikerélményük mindig elégtételt jelent. Alapvetően egy történetet mesélünk el egyszerűen, közérthetően, kissé más szavakkal, mint ahogy azt Vörösmarty megtette, úgy, hogy a mai fiatalokat is foglalkoztató kérdések is napirendre kerülnek.”
A szentesi Horváth Mihály Gimnázium A zentai Magyar Kamaraszínház Csongor és Tünde – újratöltve –
drámatagozatának előadásából diákszínjátszó csoportja a temesvári Bartók Diákszínpad előadásában