Az Eszterlánc Kulturális Egyesület nagycsaládjában hagyománnyá vált a táncoktatást kiegészítő, közösséget erősítő rendezvények szervezése. Egyike ezeknek az ESZTERLÁNC CSALÁDI NAP, amelyet az elmúlt szombaton szerveztek meg a Bartók Béla Elméleti Líceumban. A jó hangulatú rendezvény kitűnő alkalomnak bizonyult a szülőknek a találkozásra, a kötetlen beszélgetésre, illetve a táncosoknak is alkalmat biztosítottak bizonyítani tudásukat, ezúttal a színpadon kívül is. Tamási Emese, az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnöke elmondta, hogy ezidőtájt öt csoportban folyik a táncoktatás. A legkisebbek, az Aprókák Pál Krisztina és Palicsák Réka oktatók irányításával az út elején állva, ismerkednek a lépésekkel, gyermekjátékokkal. Ők a Családi Napon gyermek­játékokra alapozott Sétálunk, sétálunk című koreográfiát adták elő. A Dobbantó néptánccsoport, amelyet Crepelca-Kovács Beatrisz és Palkó Margit oktatók vezetnek eszközös táncot sajátítottak el és mutattak be. A Lármatüzek néptánccsoport – Pál Krisztina és Szilágyi Boróka tanítványai – nemrég nyerte el a Lada cu zestre regionális verseny egyik első díját, ők most csíkszentdomokosi táncokat táncolnak, és amint a Családi Nap résztvevői láthatták, díjazásuk nem volt a véletlen műve. Tamási Emese és Pál Krisztina irányítja a Százszorszép néptánccsoport tevékenységét. Ők az említett versenyen a felnőtt korcsoportban hódították el az első díjat szilágysági táncukkal. A majdnem felnőttekből álló Eszterlánc néptánccsoport, a „nagyok” kalotaszegi tánccal kápráztatták el a közönséget, majd az Európa-Napi rendezvények alkalmával arattak osztatlan sikert a Szabadság téri színpadon.

Az egyesületi elnök ismertette, hogy az elmúlt szinte negyed évszázad alatt, a tánc­csoportok szinte minden tájegység valamely táncát elsajátították. “Már a legelejétől fo­lyamatosan arra törekedtünk, hogy meg­őriz­zük, erősítsük a csoportok körül ki­alakult közösségeket – mondta Tamási Emese –, ezért a gyermekek csak amikor már tapasztalt táncosokká váltak, kerülnek az Eszterlánc néptánccsoportba. Az évek folyamán a közösségek erősítése érdekében szerveztünk számos rendezvényt, például kerékpártúrát, közös bográcsozást, kirándulásokat, és utóbb a mindig nagy érdeklődéssel várt Családi Napot. A színpadon való fellépések kiegészítéseként is fontosnak tartottuk megtanítani a gyermekeket, fia­talokat népzenére szórakozni. Ezért kezdtük el 2017-ben a táncházak szervezését. Azóta bebizonyosodott, hogy e táncházakra valós az igény, a népzenét szerető fiatalok nagy számban vesznek részt, és önfeledten szó­rakoznak népzenére. Jó ideje gyermektánc­házat szervezünk az iskolánkban rend­- szeresen megtartott Játszóház keretében is, ezzel is népszerűsítve a népzenét azoknak a gyermekeknek a körében, akik nem táncolnak néptánccsoportban. A következő idő­szak­ban több fellépésre készülünk, illetve három csoport számára szervezünk bejá­rótábort, fellépünk a Bánsági Magyar Na­pok keretében, a Szívek Fesztiválján, to­váb­- bá a Nemzedékek Találkozóján is fellépünk, illetve idén harmadik alkalommal szervezzük meg az Eszterlánc Gyermekjáték Talál­ko­zót. A nyár folyamán székelyföldi tábor­- ban is részt veszünk, ezzel is tágítani szeret­nénk a táncosaink számára a világot, ugyan­akkor célunk az is, hogy bemutatkozzunk azokon a vidékeken is, ahol egyszerűen nem tudnak, nem tudtak szinte semmit a bánsági hagyo­mányápolási mozgalomról. A fenti célkitű­zés megvalósítsa érdekében vettünk részt a Néptáncantológián, a Székelyudvarhelyi Táncháztalálkozón, beküldtünk a szatmári koreográfiánkról készült felvételt a Hagyo­mányok Háza által szervezett Vi­lág­raszóló Szatmári Táncház produkcióhoz, amelyben 4 földrészről 49 tánccsoport szatmári tán­cából készítettek kisfilmet, és bennünket is láthatnak bárhol a világon! El­- mondhatom, hogy immár az Erdélyi Hagyo­mányok Háza partnerként tekint ránk, és amikor valamilyen turnét szerveznek, Te­mes­várt is be­ve­szik egyik állomáshelyként. E partnerség keretében lépett fel Temes­váron például a budapesti Erdőfű együttes, a méltán híres Fonó zenekar és legközelebb, május 15-én, 18 órától az Új Ezredév Köz­pontban fog fellépni Szalonna és bandája! Úgy érzem, hogy sikerült Temesvárt felvinnünk a térség néprajzi térképére. Tőkés Zsolt és Edit erdélyi vendég-koreográfusok is örömmel jönnek Temesvárra, a gyerme­kek nagyon sze­­retik őket, kitűnően együtt­mű­ködnek, remek mezőségi koreográfiát hoztak létre közösen. Nem utolsósorban, sikerült kine­velnünk a saját népizeneka­runkat, az Esz­ter­lánc zenekart. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a néptánc oktatása mellett, Nagy Áron zenész irányítása mellett, a Suttyomba zenekar segítségével, most már zeneoktatás is folyik az Eszterláncban. A néptánchoz, hagyományőrzéshez is sok minden mellett szükséges az anyagi fedezet: ha nem támogatna a Csoóri Sándor Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap, akkor önerőből lehe­tet­len lenne fenntartani mindezeket a tevé­kenységeket. Amit nem lehet eléggé meg­köszönni.”

A Családi Napon otthonról, hazaérkezett Gombos András tanár is, a Szeged Táncegyüttes vezetője és az Eszterlánc egyesü­lethez kapcsolódó néptánccsoportok szak­- mai irányítója, oktatója. Immár huszonharmadik esztendeje ingázik Szeged és Te­mesvár között.
– Örömmel vesszük tudomásul a családok, a szülők ragaszkodását és lelkesedését, amelyet a Családi Nap alkalmával is láthattunk – mondta Gombos András. – Ez mindig megerősít bennünket. Először 2000-ben jártam Temesváron, korábban a Bokréta néptánccsoporttal dolgoztam, és immár húsz éve az Eszterlánc nagy családjának vagyok a része. Biztatóan növekedik a csoportok létszáma, jelenleg éppen 151 gyermek és fiatal táncol valamely csoportban. A létszám mellett nagyon fontosnak tartom a minőségi szint megtartását, az elmúlt évtizedek alatt végig erre fokozott figyelmet fordítottunk.

– Közösségerősítő szerepet is betölt a néptáncmozgalom…
– Egyértelműen nagyon erős identitás-megőrző jellege is van a néptáncmozgalomnak. Nem csak táncokat tanulunk, a szín­padra neveljük a táncosokat, hanem magyarul beszélünk, magyarul énekelünk, közösségi élményeket – a Családi Nap különösen – biztosítunk, ahol kötetlen mó­don is megélhetik magyarságukat a családok. Azt is el kell mondanom, hogy figye­- lemre méltó közösségi építkezési munkát folytatnak az Eszterláncban, örvendünk, hogy ilyen sok pedagógus kapcsolódott be a munkába. Ők azok, akik átérzik e munkának a súlyát és felelősségét, úgy érzem, hogy minden tánccsoport jó kezekben van.

– Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hatszáz bartókos diák közül, legalább a fele táncol valamely néptánccsoportban vagy citerázik …
– Magam is azt gondolom, hogy ritka­ságszámba megy ez a hozzáállás az iskola vezetősége részéről. Végig éreztük az iskola messzemenő támogatását. Ez mindig felbe­csülhetetlen értékű segítség volt a munkánk kiteljesedésében.

– Hogyan döntik el, melyik csoport mit táncol?
– Megvan az erre vonatkozó rendszer, a gyermekek életkorának megfelelő koreográfiákat sajátítanak el, de nagyon-nagyon fontosnak tartom azt, hogy a legnagyobbak a lehető legjobb példát mutatnak a kiseb­beknek, bekapcsolódnak és segítenek a kisebb csoportokat irányító tanítónőknek. Ez is mutatja, hogy itt jóval többről van szó, mint énekelni és táncolni tanulni. Igyekszünk közösséget építeni. Bevallom: jó érzés közöttük lenni, és ezért nem megterhelő az ingázás, érdemes társaimmal – most éppen Jazimiczky Éva koreográfus társammal jöttünk Temesvárra – együtt Temes­várra utaznunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy azt a minőségi szintet, amelyet az isko­lával, tanítókkal együtt letettünk, megőrizzük, és emeljük minél magasabbra. Ré­szünkről teljes a nyitottság, a következő éveket is közös munkával tervezzük eltölteni. Örvendetes, hogy azok a nagyobb gyerme­kek, akikről beszéltem, bekapcsolódtak a munkába, ők egyre nagyobb szerepet fognak kapni. Sikerült egy elkötelezett és tapasztalt oktatói csapatot is kinevelni, akik biztonsággal továbbvihetik, akár önállóan is, az általunk elkezdett munkát. Ez nem azt jelenti, hogy bármikor is megszakítanánk az együtt­működést, hanem azt, hogy nagyon jó, ha kifejlődik, felnövekedik helyben is egy oktatói nemzedék, amely az ismert minőségi szinten folytatná a munkát. Most is vannak a csoportban olyan fiatalok, akik pedagógusnak készülnek, vagy valamely táncmű­vészeti egyetemen tanulnak. Vagyis megvan a remény a folytatásra.

– Meglátása szerint kijelenthető, hogy huszonöt év alatt sikerült a Temesközben újrateremteni a magyar (tánc)hagyományt?
– Egyértelműen szerencsésnek monda­nám magunkat, azért, hogy ennyien megismertük a népi kultúránk eme ágazatát. Na­gyon nagy kincsünk és értékünk ez, amely­re nagyon-nagyon kell vigyáznunk. Jó úton járunk, de az biztos, hogy soha sem elég. Haladni kell, több tánc, több a maihoz hasonló közösségi élmény szükséges.

– A legelején Temes megye számos tele­pülésén indult el a táncoktatás szegedi se­gítséggel. Időközben sokat változott a világ, megszűntek a néptánccsoportok, másutt újak alakultak. Most hol segítenek a szegedi oktatók?
– Jelenleg Temesváron és Zsombolyán tevékenykednek a Szeged Táncegyüttes oktatói, illetve Bihar megyében Székelyhídon és Mezőtelegden nyújtunk segítséget a néptánccsoportoknak. Örömmel mondhatom, hogy Bihar megyében is nagyon sok gyermeknek, fiatalnak sikerült átadnunk nép­tánc­hagyományunk jelentős részét.