Temploma felszentelésének százhet­ven­ötö­dik évfordulóját ünnepelte a temesvári evangélikus-lutheránus közösség, amellyel együtt ­ünnepeltek a templom és gyülekezet­épí­téseben hajdan fél évszázadig együttmun­kálkodó temesvári református egyházköz­sé­gek képviselői is. A temesvári protestantiz­mus jubileumi ünnepén részt vettek az evan­gé­likus és református hívek körében, a helyi felekezetek egyházi és világi vezetői, a kül­földi testvérgyülekezetek képviselői, Rolf Maruhn temesvári német konzul, Ft. Csűry István, a Királyhágómelletti Református Egy­­házkerület püspöke, Fazakas Csaba, a Te­mes­vári Református Egyházmegye espe­rese, Korodi Attila környezetvédelmi minisz­ter, Marossy Zoltán alispán, Halász Ferenc Te­mes megyei RMDSZ-elnök, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, valamint helyi politi­kusok és közéleti személyiségek. Az ünnepi istentiszteleten Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke hirdetett igét, aki az evangéliumi pél­dából kiindulva a hit kősziklájára ala­po­zott építés és a folytonos építkezés életünket meghatározó szerepét hangsúlyozta. “A templom több, mint kövek és díszek, szentély, amely túlmutat önmagán, hol létrejön a nagy találkozás Isten és ember között. A templom Isten jelenléte nélkül holt anyag, kőrakás csupán” – emelte ki az igehirdető. Az evan­gélikus templomot betöltő ünneplő közös­sé­get nt. Kovács Zsombor parókus lelkész kö­szöntötte, aki az istenházában összesereglet­tek felekezeti sokszínűségére utalva, ezt térségünk egyik megtartásra méltó értékének határozta meg. A lelkipásztor köszönetét fe­jezte ki az ünnepi rendezvény megszer­ve­zé­sében segítséget nyújtó egyháztagoknak, kül­földi és belföldi támogatóknak, a temesvári Gall Print Kft.-nek, a Helicon Banat nyomda ve­ze­tőségének, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színháznak, a Com­munitas Alapítványnak és a megyei RMDSZ-nek a támogatásért.
Köszöntőbeszédében ft. Csűry István püs­pök a Jeremiás próféta könyvéből vett igei üzenetet osztotta meg az egybe­gyűl­tek­kel. Az Ige megtartó és megerősítő erejét hangsúlyozva hívta fel a figyelmet Isten és ember hitben kiteljesedő szövetségére, meg­dönthetetlen egységére, amelynek köszönhe­tően születnek ma, a sokszor érték­vesz­tett­nek minősített huszonegyedik században is értékes, maradandó, tartalmas és életünkre meghatározó tettek. A rendezvényen résztve­vő többi felekezeteket képviselve, illetve ft. Roos Márton római katolikus püspök üdvöz­letét is tolmácsolva, ft. Laus Nicola püspöki ökonómus mondott köszöntőbeszédet, a­mely­ben a teljes temesvári keresztény kö­zös­ség ünnepének nevezte az evangélikus-luthe­ránus közösség eme jeles napját, amelyre há­lával kell tekinteni. Korodi Attila miniszter német és magyar nyelven köszöntötte az ün­neplőket, beszédében rámutatva, hogy a temp­lom a közösséget jelenti, és a közösség csak értékeinek, sok más sajátos érték mel­lett, a templom, iskola, színház, énekkar vagy hagyományápoló tánccsoportok által megtestesülő értékek megtartása és tovább­adása mellett gyarapodhat. Német és magyar nyelvű köszöntőbeszédében Marossy Zoltán alispán az emlékezésre való lehetőségként értékelte a jubileumi évfordulót, ugyanakkor a ránk váró közösségi feladataink áttekintése rendjén, az elődök példája buzdítás kell le­gyen a számtalan kihívásnak eleget tenni kény­szerülő mai nemzedék számára – hang­súlyozta az alispán.
Szekernyés János hely- és kultúrtörténész miután az idei evangélikus vonatkozású ke­rek évfordulókra emlékeztetett – százkilenc­ven éve, 1824-ben alakult meg az első temes­vári evangélikus gyülekezet 233 ágostai és 43 helvét hitvallású egyháztaggal, százhet­ven­öt éve, 1839. október 27-én szentelték fel a gyülekezet templomát, és húsz éve teljesít szolgálatot a temesvári evangélikus közös­ség­ben nt. Kovács Zsombor lelkipásztor – rövid történelmi áttekintésben ismertette a bánsági protestantizmus 1526-tól datálható történetét. Az előadó felidézte a hitújítás, a protestantizmus gyors térhódítását a Dél­vidé­ken a XVI. század első felében, amely a tö­rök hódoltság idején megtört, sőt a ke­resz­tény hitélet elsorvadt, szinte teljesen meg­szűnt. A protestánsok újramegerősödésének csak a vár­megyerendszer helyreállítása és II. József 1781. október 25-én kiadott „tü­rel­mi rendelete” biztosított lehetőséget. Az előadás keretében a résztvevők érdekes adalékokat hallhattak templomépítés és a száz­hetvenöt évvel ezelőtti templomavató kö­rülményeiről is, például megtudhatták, hogy a nagy­sza­bású alapkőletételi ünnepsé­gen az ökuménia szellemében hat felekezeti énekkar szolgált. A templomszentelésről ere­deti beszámo­lók­ból idézett az előadó meg­em­lítve például azt, hogy a szomszédos szerb székesegyházból kölcsönözték az oltárképet, mivel a saját ol­tárkép nem készült el időre. „El­évül­hetetlen érdemeket szerzett az építkezési munkálatok folyamatosságának biztosításában, a szük­séges anyagi eszközök előteremtésében és fölhajtásában az ’egye­sült evangelico-refor­mata gyülekezet’ fiatal, rendkívül ambíciózus és tevékeny papja, Karner Vilmos, aki 1830-ban, 26 esztendős korában került a pro­testáns hívek meghívá­sára Temesvárra, ahol az első pillanattól kezdve megnyerte s kerek három évtizeden át, 1860. február 2-án bekövetkezett haláláig töretlenül meg is őrizte híveinek rokon­szen­vét és ragaszkodó szeretetét. Karl Fischer újaradi kőműves­mester, építkezési vállalko­zó, 1839 őszére fejezte be a vakolási, festési és belső­építészeti munkálatokat. 1839. októ­ber 27-én, a reformáció évfordulójának elő­estéjén került sor a templomszentelési öröm­ünnepre. A két felekezet – evangélikus és re­for­mátus – 1890-ben különvált és csak 1901-ben épült meg a ma már felújításra szoruló temp­lomtorony.” – ismertette Szekernyés János.
Az évforduló ünnepi hangulatának meg­teremtéséhez járult hozzá a római katolikus egyház Bajkai Róbert karnagy által vezetett Exultate és a Belvárosi Református Egy­ház­község Hindrich Sándor karnagy által ve­ze­tett Szabolcska Mihály Énekkara. Éder Enikő színművésznő Reviczky Gyula Te Deum és Molnos András Csaba színművész Reményik Sándor Öreg zsoltár című, az ün­nepi alkalom hangulatát kiteljesítő alko­tá­sainak ihletett tol­mácsolása és az evan­gélikus-lutheránus gyülekezetben szolgált lel­kipásztoroknak em­léket állító márvány­tábla leleplezése mél­tó zárása volt az ünneplésnek.