Manapság érdekes kifejezések, szóösszetételek kerülnek az újságolvasó, az internetes tartalmakat fogyasztó elé. Február 24-e óta rengeteg katonai, hadászati szakkifejezés árasztotta el a médiát, „különleges katonai műveletként” emlegetik az orosz hivatalos sajtóban, az ukrajnai területek megszerzéséért indított háborút. Látjuk, az ukrajnai háború rengeteg emberi áldozattal, értékek pusztulásával, az euró­pai ember életszínvonalának csökkenésével jár, és sajnos csak nagyon-nagyon kevésen múlik a konfliktus kiterjedése. Csak az utóbbi hónapban baljós jelek sora utal a katonai konfliktus fokozódására: az ENSZ new yorki közgyűlésének előestéjén kerültek elő az izjumi tömegsírok halottai, ami kiváltotta a világ felháborodását. Eddig még nem derült ki egyértelműen kik követték el, kiket kell megbüntetni az atro­citások miatt, kiket temettek a tömegsírba, de a sajtónak köszönhetően, pillanatok alatt bejárták a világot a hátborzongató képsorok és az oroszellenes hangulat az egekbe szökött. Nem egészen két hete felrobbant három északi gázvezeték, amelyeken Európa nyugati részébe áramlott az orosz földgáz. Hamar kiderült, hogy nem baleset történt, hanem gyilkos kezek tették tönkre a vezetékeket. Azt viszont titok fedi, ki, vagy kik követték el a merényletet. Majd az orosz parlament törvényben szentesítette a négy szakadár térség, népszavazás során, állítólag demokratikusan, ki­nyilvánított csatlakozási szándéknyilatkozatát. Az orosz elnök pedig kézjegyével látta el az ukrajnai régiók annektálásáról rendelkező törvényeket. Pár napja robbanás történt a Krími hídon, a háborús felek egymást vádolják, terrortámadás­ként könyvelve el a rendkívüli jelentőségű polgári infrastruktúra megrongálására tett kísérletet. Mintegy válasz­ként, hétfőn reggel több erős robbanás rázta meg az ukrán főváros központi részét és más, az ország nyugati részében levő várost is rakétatámadás ért.
Ukrán híradások szerint kitűnően halad az ukrán hadsereg offenzívája, máris több mint 2500 négyzetkilométer­nyi területet hódítottak vissza az ukrán erők. Miközben arcpirító áron szállítja a súlyos hiánnyal küszködő Európának a cseppfolyósított gázt, az Amerikai Egyesült Államok újabb sokmilliárdos keretet fordít az ukrán haderő támogatására. Az Ukrajnával szomszédos országok eddig soha­sem látott mértékű humanitárius segítséget nyújtanak a há­borús övezetekből menekülőknek, az Európai Unió pedig soknullás összeggel, hadianyaggal segíti az ukrán hadse­reget. Ráadásul egyes nyugati politikusok szerint a NATO-nak hangsúlyosabban kellene beavatkoznia az orosz-ukrán konfliktusba – „a tagországok biztonsága érde­kében.” A román védelmi miniszter nyilvánosan felvetette: a béketárgyalásokat nem Ukrajnának, hanem a „világ országainak, az Egyesült Államoknak, a NATO-nak” kell lefolytatniuk Oroszországgal.
Mi következik? – tevődik fel a kérdés. Csak reménykedni lehet abban, hogy nem a legrosszabb, nem nyúl az atom-fegyverhez egyik fél sem. Mintha vihar előtti állapotban lenne egész Európa, és nemigen lehet látni mikor lesz vége.
Alig pár hónapja jelent meg az általános diskurzusban a „szankciós politika” felettébb sokatmondó kifejezés, amely azt vizionálja, hogy az Európai Unió korlátozó és tiltó intézkedéseinek, szankcióinak hatására kényszerül előbb-utóbb térdre a keleti agresszor, befejeződik a háború, és …állíthatják „munkába” az euró- vagy dollármilliárdokat újjáépíteni Ukrajnát. Pókerben ezt blöffnek nevezik – ebben az esetben nem jött be, mert sajtóhírek szerint napról napra nagyobb bajba sodródik az unió fejlett országaiban az ipar, az energiaárak minden eddig elképzelhető határt túlléptek. Még nem igazán érezhető a drágulások hatása, de mivel a lakosság tűréshatára nem végtelen, nemrég tüntettek Brüsszelben és más európai nagyvárosban. Mindezek ellenére, az elmúlt héten a nyolcadik szankció-csomagot is megszavazta az Európai Bizottság, viszont figyelemre méltó fejleményként, az október 7-én zárult EU-csúcson az energiaárak csökkentésére vonatkozó stratégia kidolgozását követelték a tagállamok.
Az energiaárak elszabadulásának megfékezésére egyes országokban egyszeri, különleges anyagi juttatással segítik a fogyasztókat, akiket az energiával való spórolásra biztatnak vagy köteleznek. Másutt – újabb a minap született kifejezés – „ársapkát” alkalmaznak. Vagyis maximálják a vil­lanyáram, gáz és más energiahordozók árát. Magyarul, az állam befagyasztja bizonyos ideig ezek árát. Attól még az energiahordozók ára megsokszorozódott és folyama­to­san növekedik, viszont az állam „ársapkás” beavatkozásának köszönhetően, az egyszerű fogyasztó ideig-óráig jóval kisebb árat kell kifizessen. Amíg az állami költségvetés bírja. Ha a gazdaságok leállnak az általános energiahiány miatt, előreláthatólag nem sokáig fog védeni az „ársapka”.
Még mielőtt szétszakadna az „ársapka”, és az Unió sem rongyolódna teljesen le, üdvözítő lenne, ha az uniós és a háborúba keveredett felek vezetői valamiféle, a háborút „megfékező sapkáról” gondoskodnának, amelynek hatásá­ra leállnának a drónok és a rakéták, a hadseregek visszamasíroznának a kaszárnyákba, a családok mindkét oldalon elsirathatják halottaikat, és az élet visszatérne a meg­szo­kott medrébe. Talán a felrobbantott vezetékeket is kijavít­hatnák, és valamikor a kölcsönös bizalom is helyreállna.